Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 2. szám - Az ujrafelvételi eljárás és a büntetés foganatosítása

46 Magyar Jogász-Ujság w. evi. Ugyanis a dolog természeténél fogva önként felmerülhet az a kérdés, hogy ezekben hol és miként van megoldva eddig az eszmei halmazat fogalmában jól elfért, egy cselekmény által okozott kettős eredmény, vagyis két egymásba össze nem olvadható tényálladék esete ? Mert ez igenis lehetséges. Ámde ennek az eszmei halmazattal semmi köze s ha eddig a gyakorlatban ennek fogalma alá egyszer-másszor subsumáltatott is, az nem a halmazat-felosztás fentartásának helyességét, hanem a judikaturának csak még fejlődésben létét igazolja. Ugyanis egységes akaratelhatározással és egyetlen, tehát egységes cselekménynyel elkövettetik két deliktum. Ezek most beilleszthetők az eszmei halmazat keretébe, joggal kérdezhetjük tehát: mi lenne velük az eszmei halmazat elejtése után ? Ebből a szempontból két eset foroghat fenn, u. m.: 1. A tettesnek vagy szándékában, akaratában állott, tehát egy elhatározással ugyan és egy cselekménynyel is — de mind a két deliktumot — akarta (czél és eszközcselemények), vagy legalább is előre láthatta (egy tevőleges és egy mulasztási cselekmény) mind a két cselekmény bekövetkezését, — vagy pedig 2. szándéka csak egy deliktumra irányult s akaratán kivül, épen mert egy vagy több alkateleme e deliktumnak a törvény által meghatározva az ugyanazon fajú deliktumok egy másik specziális esetét is képezi — két deliktum állott be. Mind a két esettel könnyű elbánni. Ugyanis első esetben deliktumtöbbségröl, vagyis valódi bűnhalmazatról, utóbbi esetben pedig deliktumegységröl, valójában tehát csak egy deliktumról van és lehet szó. Első megfigyelésre olybá tűnik fel a dolog, mintha az utóbbi eset az eszmei halmazathoz való hallgatólagos visszatérést jelentené. Úgyde e kontroverzia csak látszólagos s azt csakugyan nem a tettes cselekménye, hanem a törvény hézagos volta okozza. Ily esetben ugyanis a cselekmény csak azért nem vonható a törvény egyetlen egy rendelkezése alá, mivel az, mint önálló, egységes bűncselekmény (deliktum) a törvényben vagy nincs megállapítva, vagy ha meg van állapítva, mivel annak egyik-másik alkatelemét avagy enyhébb faját a törvény külön önálló bűncselekménynek (deliktum) veszi fel. A gyakorlati jogász azonban ezen, a halmazat osztályozásának megszüntetése esetén sem akadhat fenn, mert ez az eset csak hasonfaj u bűncselekményeknél fordul elő, hol a törvény nemcsak a minősitést, hanem a bűncselekmény egyedüli karakterét is a beállott enyhébb vagy súlyosabb eredmény szerint határozza meg. Teszem azt a becsületsértés reális alakja és a könnyű testi sértésnél, a könnyű testi sértés és a súlyos testi sértésnél, a becsületsértés és a rágalmazásnál, a lopás és rablásnál stb. A dolog természetéből folyik tehát, hogy ebben az esetben az egyik (enyhébb beszámítás alá eső bűncselekmény) egész tényálladékat, a másik (súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekmény) tényálladéka magában teljesen felöleli. Ily esetekben pedig, a törvényhozó intencziójának is megfelelően helye van az absorptionak s csupán ezért a 95. §., illetve a halmazat eszmei alakzatának fentartása nem volna indokolható. Például szolgálhatnak: ad. 1. arra az esetre, mikor egy cselekmény által, de az egységesnek jelentkező akaratelhatározás többfelé osztásának lehetősége mellett (habár az egyik a másiknak alárendelve jelentkezik is) több deliktum követtetik el s így valódi bűnhalmazat van jelen: sebes hajtás által elkövetett kihágás s gondatlanságból okozott emberölés vagy súlyos testi sértés, erőszakos nemi közösülés és vérfertőzés stb.; ad. 2. arra az esetre, mikor egy cselekmény által az egységes akaratelhatározás többfelé osztásának lehetősége nélkül több deliktum tényálladéka jelentkezik, de azok egybeolvadva deliktumegységet eredményeznek: becsületsértés és rágalmazás, reális becsületsértés és könnyű testi sértés, erőszakos nemi közösülés és megfertőzés stb. Mintán azonban a btk. novellájáig az eszmei bűnhalmazattal, mint pozitív jogszabálylyal kell számot vetni, — annak csupán megjegyzésével, hogy eltekintve a gyakorlat ingadozásától a tekintetben, miszerint mai napig is egyik esetben ugyanazon két bűncselekmény eszmei, másik esetben anyagi halmazatban állóknak minősíttetnek — a judikatura abban a tekintetben, hogy eszmei halmazat megállapítása esetén, csak a súlyosabb szempont alá eső bűncselekményekben mondja ki vádlottat, a törvény intencziójának megfelelően, bűnösnek — már megállapodott : a kérdés megoldásánál megemlítendő első sorban az, hogy a most említett elv az egy és ugyanazon alkalommal, ugyanazon személy ellen ugyanazon tettes által használt rágalmazó és sértő szavak és állitások (btk. 258. és 261. §§) esetén is az állandó birói gyakorlat által következetesen alkalmaztatik. Dr. Miksa Pompejus kolozsvári kir. ítélőtáblai tanácsjegyző, albiró. K — Az újrafelvételi eljárás és a büntetés foganatosítása. Büntető perrendtartásunk 462. §.-ának végtétele szerint „annak a felebbezésnek alapján, mely az újra felvétel iránti kérelmet elutasító ítélet ellen használva van, a büntetés végrehajtását nem szabad felfüggeszteni."