Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - A bécsi jogászegylet

Magyar Jogász-Ujság 111. évf. arányban megerősödjék. Amit kicsinynek tartunk, azt egy bizonyos idő múlva még kisebbnek tartjuk. Mindezen kísérleteknél mellőztetett a kihallgatás. Már pedig a kihallgatásnak nagy szerepe van a vallomás létrejöttében. Előadó ebben az irányban is kísérletezett. 7—19 éves egyéneknek egy gyerekek számára készült képeskönyvből való, rikitóan színezett képet mutatott egy perczig, azután eltette a képet és leírást készíttetett a képről. A leirás elkészültével kihallgatta az illetőket; — a kérdések előre pontosan meg voltak állapítva. Mindez közvetlenül a kép megszemlélése után történt. Az eredmény még kedvezőtlenebb volt, mint az előbbi esetekben ; a hibák átlagos arányszáma 25% volt. Érdekes az irott jelentés és vallomás közötti különbség; az Írásos jelentésekben a hibák arányszáma 6, a szóbeli vallomásokban átlag 33°,o volt. Ennek oka elsősorban is az a körülmény, hogy a kérdésnek mintegy kényszerhatása van, mely a spontán visszaemlékezést támogatja. De szuggesztió hatás is nyilvánul a kérdésben. A kérdés szuggesztív hatásának egész skálája van. Az előzetesen megállapított kérdések között 12 szuggesztív hatású kérdés volt, amely nem is létező tárgyakra vonatkozott. Minden harmadik ilyen szuggesztió sikerült, ámbár vaskos ráfogások voltak benne. A kérdés szuggesztív hatása függ a kortól, de a nemtől is. Mindezek a kísérletek képek felmutatásával történtek. A természetes tényekkel való kísérletezésnél az utólagos ellenőrzés okoz nehézségeket. Tömeges kísérletek, színházi előadásoktól eltekintve, csak szük keretben végezhetők. Előadó szemináriumának hallgatóival végzett ilyen kísérleteket, melyeknek az eredménye azt mutatja, hogy különösen a személyek külsejére, ruházatára stb. vonatkozó vallomások nem érdemelnek hitelt. Kísérletekből, amelyeknek az volt a czéljuk, hogy az egyes helyiségekre való emlékező képességet megállapítsák, kitűnt, hogy minden ötödik vallomás téves volt. Az erre vonatkozó kísérleteket előadó különböző fakultások hallgatóival végezte és azt tapasztalta, hogy éppen a joghallgatók sokkal rosszabbul vallottak, mint a többi fakultások hallgatói. Az időbecslésre vonatkozó kísérletek eredménye a következő volt: 5—10 percznyi időtartamnál nem mutatkozott határozott tendenczia sem a túlbecslésre, sem ennek ellenkezőjére ; az 5 perczen aluli időtartamot rendszerint túlbecsülték, még pedig annál inkább, minél rövidebb volt az. \ 10 perczet meghaladó időtartamot rendszerint valamivel kevesebbre becsülik. Ezen tapasztalati tényekből előadó, a következő következtetéseket vonta le : Mindenekelőtt szükséges, hogy a kihallgatás teknikája rendszeresen kiképeztessék. Valamint a pedagógiais anevelésben teknikájára és módszereire vonatkozólag útmutatásokat nyer a modern pszikológiából, éppen ugy szükséges, hogy a kihallgatások teknikájára vonatkozólag is levonjuk a m?sfelelő következtetéseket a pszikológiai tanokból. Ezek közé tartozik, hogy az írásbeli jelentéseknek tágabb teret engedjünk, mint a szóbeli vallomásoknak. Továbbá mellőzendő minden szuggesztív kérdés. Különösen a szembesítéseknél szükséges, hogy az azonossági tanúval ne egyes egyének állíttassanak szembe, hanem többen és ezek közül válassza ki azután az igazit. Ha a vizsgálat teknikája fejlettebb lesz, aránylag egyszerű kémpróbák utján meg lehet majd állapítani, mennyire fogékony valamely tanú a szuggesztió iránt, jól emlékezik-e a színekre, hitelt érdemelnek-e időbecslései stb. Ami a tanuk korát illeti, a gyermekek vallomására csak csekély súlyt lehet fektetni; manapság még kelleténél több hitelt adnak a gyermekek vallomásának. Az előadó mint szakértő részt vett olyan perben, amelyben a vádlottat három 3—5 év közötti gyermek vallomása alapján fajtalanság miatt elitélték és az előadó nem tudta a bíróságot meggyőzni, hogy az ilyen gyermekek vallomására nem lehet adni. A gondatlanságból eredő hamis eskü kiküszöbölésére irányuló törekvések szintén a pszikológiai kísérletezések eredményeiből levont helyes következtetéseknek tekinthetők. Ami a vallomástevőt illeti, abból kell kiindulnunk, hogy a számos helytelen vallomás nem az emlékező tehetség gyöngeségében, hanem az önbírálat hiányában találja okát. A hol pedig az akarat játszik közbe, ott az akarat befolyásolható : a vallomási képességre, a hü és megbízható vallomástételre nevelni kell az embereket. Az emlékező képességet szemléltető módszer segélyével kell fejleszteni és kiképezni. Előadó azzal fejezi be fejtegetéseit, hogy — ugy véli — sikerült neki kimutatnia, hogy a tanúvallomások pszikológiai vizsgálata nem az igazságszolgáltatás alapjainak a megdöntésére vezet, hanem pozitív, az igazságszolgáltatás czéljaira használható eredményeket produkál. Nagyon kívánatos, hogy maguk a jogászok is aktiv részt vegyenek ezekben a kutatásokban. A Stern felolvasása során megindult diskusszióban először Dr. Löffler bécsi egyetemi tanár szólalt fel. Kijelenti, hogy a Stern által felállított vezérelvek nem ujak. Hogy gyermekek, amelyek még egy bizonyos kort el nem értek, tanuságtételre, hogy ne bocsáttassanak, már az 1813. évi bajor büntetőtörvényben ki van mondva. Ezen nézet azonban egészen tarthatatlan. 7 éven aluli gyermekek is már oly megbizható tanúvallomást tettek, hogy nevetséges volna az ilyen vallomásokról lemondani. Hogy a szuggesztív irányú kérdés megengedhetetlen, azt már a pandekták is tanítják. (1., 21. §. D. de questionibus 48., 18.) Épp ugy nem uj dolog, hogy aggályos oly tanukat kihallgatni, akik hallomásból ismert dolgokról tesznek vallomást. Hogy a bírónak a bizonyítékok szabad mérlegelése tekintetében élettapasztalatra van szüksége, ez kétségtelen és egyelőre a lélektani kutatások eredményei sem pótolhatják ezt. Kívánatos mindenesetre, hogy a tanúvallomások írásbeli formulázása minél előbb megtörténjék és pedig olyan valaki által, akiben intelligenczia és objektivitás, a legnagyobb fokban megvan. Azulán Dr. Jerusalem tanár szólalt fel, aki fölöslegesnek mondotta a bírósági tárgyalásokhoz pszykológus szakértőknek bevonását. Sternnek az emlékező tehetséget illető kísérletei, semmiképen sem kielégítők. Hogy helyes tanúvallomásokat érhessünk el, ajánlatos volna az indokokat is kutatni, amely a tanút arra indította, hogy a kérdéses eseménynek, amelyről vallomást kell tennie, szemlélője legyen. Dr. Schnaberger ügyvéd a tanúvallomásoknál gyakori szuggeszczióról szólott és ennek fontosságát demonstrálandó, a következő példát hozza fel: „Egy gyanúsítottat ártatlanul ítéltek el valamely bűntett elkövetése miatt". A tanú, akit ez irányban kihallgattak, azt vallotta, hogy ő a gyanúsítottban a tetlest felismeri. Röviddel azután a valódi tettest kikutatták és a bíróság elé állították. Ugyanazon tanú a második vádlottban is felismeri a tettest. A midőn azután azt kérdezték tőle, hogy honnan ismerhette fel az első vádlottban is a tettest, azt válaszolta: „Ugy gondoltam, ha a rendőrség valamit állit, akkor az bizonyára igaz is lesz". Ennyire alá vannak vetve a tanuk a szuggeszczió hatásának. A tanúvallomásokra azon körülmény is befolyással bir, hogy a tanú valamely dolgot a legkülönbözőbb motívumok szempontjából szemlélhet. A tanúvallomások lényegét illetőleg, tiszta képet csak akkor alkothatunk magunknak, ha egyszersmind a tanúnak személyét is vizsgálatunk körébe vonjuk. A tévedési források, amelyek a tanuzó személyében rejlenek, igen változóak és nehezen csoportosíthatók. Három típus azonban megkülönböztethető. Az elkerülhetetlen szuggeszczió, a reprodukezióbani (előadásbeli) nehézségek és végül a bírónak figyelmetlensége. Ami azonban a tanuzóban rejlő tévedési forrásokat illeti, ugy abból kell kiindulni, hogy ténymegállapításoknak értéke tanú utján a gyakorlatban nem bir oly jelentőséggel, mint a nézet, mint a tanuknak Ítélete. Nem valamely ténytől, hanem a tanúnak véleményétől, nézetétől függ a csalással terhelt vádlottnak sorsa, ha a tanút ekképpen kérdezik: Megcsaltnak érzi-e magát ? vagy: adott volna-e tanú a vádlottnak pénzt, ha az nem mondotta volna, hogy a kínai császárnak veje ? stb. Minő szerepet játszik gyakran a tanunak