Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1904 / 24. szám - A bécsi jogászegylet
24. sz. Magyar Jogász-Ujság 513 hiúsága és fontoskodása ? Amiképen bírósági elnökök, ügyészek és ügyvédek vannak, akik valamely pert saját ügyüknek tartanak, ugy vannak tanuk, akik valamely per központjának tartják magukat, amelyet sajátjuknak tartanak. Dr. Hitschmann ügyvéd szólott azután a tárgyhoz, amely fölötti vitában legközelebb Dr. Gross prágai egyetemi tanár fog fölszólalni. LAPSZEMLE A magyar képviselőházban november 18-án lefolyt események jogi oldalát ugy a napi sajtó, mint a röpiratirodalom megvilágítani törekszik, mely törekvésnek a legellentmondóbb nézetnyilvánitások az eredményei. Szembeállítva visszük itt olvasóink elé ezen reíleksziók némelyikét; — a szembeállítás élesebben világítja meg a kérdést s megkönnyíti az egyéni nézetek kialakulását. „A házszabály és a büntetőjog" czim alatt a Budapesti Hírlap a következő refleksziókat közli: „Hírlapi közlemények szerint a tényleges hatalom urai bűnvádi felelősségre készülnek vonni azokat a képviselőket, kik a mondott napon és alkalomból a képviselőház elnökével szemben erőszakoskodtak. A tételes büntetőtörvénykönyv á láspontjából a vád hatóság elleni erőszak czimén volna érvényesítendő. Csakhogy ez a bűntett kizárólag törvényes hatáskörében, törvényszerű hivatásában eljáró hatósággal szemben követhető el. Amint az eljáró hatóság törvénytelen térre lép, amint hivatásának törvényszerű kerületeit túllépi: ezzel egyidejűleg kivetkőzik abból a hatósági jellegből, melyet a büntetőtörvénykönyv különleges oltalomban részesít. Ha való, hogy a képviselőház elnöke november 18-án nem törvényszerű hatáskörében, hanem erőszakosan és önkényesen járt el: akkor nem fog akadni magyar biró, ki az ellene alkalmazott erőszakoskodást hatóság elleni erőszaknak minősítené. Mert széles e világon uralkodó elv, hogy erőszakkal, önkénynyei szemben mindenki büntetlenül alkalmazhatja az erőszak leküzdésére kínálkozó ellenerőszakot. Még ennél is érdekesebb büntetőjogi kérdés állhat elő az erőszakosan megalkotott uj házszabályok gyakorlati alkalmazása folytán. Ezek a házszabályok jogezimet adnak arra, hogy az ellenük vétő képviselő a további tanácskozásból kizárassék és ezzel képviselői hivatásának gyakorlásában, szükség esetén fegyveres erő igénybevételével, tehát erőszakkal is megakadályoztassák. A magyar büntetőtörvénykönyv 163. szakasza azonban hatóság elleni erőszak bűntettének minősiti, ha az országgyűlés valamely tagja hivatásának gyakorlatában erőszakkal megakadályoztatik. Ezen a nyomon a magyar büntetőbíráskodásra valójában nagy alkotmányjogi kérdéseknek gyakorlati megoldása vár. Mert könnyen előrelátható, hogy az uj házszabályok alkalmazása mellett a képviselőházból kizárt és az abba való visszatérésben erőszakkal megakadályozott képviselők ezen az alapon a büntetötörvénykönyv 163. szakaszára támaszkodva a bírósági elégtételhez fognak folyamodni és ilyeténképen utolsó sorban a királyi bíróságok lesznek hivatva az uj házszabályok jogérvényessége és törvényessége tekintetében, abban a kérdésben határozni, hogy az uj házszabályok valójában a képviselőháznak törvényes rendjét alkotják-e, avagy csak bitorolt jogezimet, amelynek gyakorlati igénybevétele a Ház elnökére reá zuditja a büntetőtörvénykönyv 163. szakaszának összes jogkövetkezményeit ? Ha igaz, hogy csak a legitim módon létesített házszabályok alkotják a képviselőház belső ügyrendjét, hogy ennéllogva az eddig érvényben volt tanácskozási és szavazási rend is csak házszabályszerüen módosítható; ha bizonyítékként fogadjuk el a kormány elnök urnák és a házelnöknek bár bíróságon kivül tett azt a beismerését, hogy a lex Dániellel a törvényszerű házszabályokon erőszakot követtek el: akkor a lex Dániel alapján alkalmazásba vett minden rendszabály a justus titulus, a jogés törvényszerűség hiányában szűkölködik. Akkor a képviselőknek a lex Dániel jogezimén a tanácskozásból való kizárása és a visszatérésben való erőszakos megakadályozása oly erőszakot tog képviselni, melyet a magyar büntetötörvényköny 163. szakasza hatóság elleni erőszak bűntettének minősít és börtönbüntetéssel fenyeget. Adott esetben a magyar bíróság, melyet egyedül és kizárólag a kihirdetett törvények és a törvényes rendeleletek köteleznek, nem fog kitérhetni annak vizsgálata és eldöntése elől: vájjon a kizárt képviselővel szemben alkalmazott erőszak jogszerű volt-e, avagy jogtalan ? Ezt a müveletét pedig csak ugy foganatosíthatja, ha a lex Dániel jogérvényessége, vagy jogérvénytelensége tárgyában foglal állást és ezzel ő felsége a király nevében megállapítja, hogy a képviselőháznak ügyrendjét az eddig uralkodott házszabályok, vagy pedig a lex Dániel képviselik-e ? A királyi bíróságoknak ezen tény megállapításához való joga kétséget nem szenved. Mert őket a jogkérdések megoldásánál kizárólag a kihirdetett törvények kötik, aminthogy az 1869. évi IV. törvényezikk 19. szakasza szerint a biró a rendeletek törvényességét is fölülbírálja. Azt a kérdést pedig, hogy a képviselőház tanácskozásaiból kizárt képviselőket hivatásuk gyakorlatában jogszerűen, vagy pedig kellő jogezim nélküli erőszakkal akadályozták-c meg: a királyi bíróságok egyes-egyedül azon az uton dönthetik el, ha előzetesen, prejudicális jelentőséggel a lex Dániel törvényessége, vagy joghatálytalansága tárgyában foglalnak állást." Ezekkel szemben az „Az Újság" „Mi lehet j ogforrás" czim alatt írja : Nagyon nehéz komolyan foglalkozni azokkal a komoly ellenvetésekkel, miket a politikai lelkiismeretnek a tudálékos teória diktál. Apponyi Albert kezdte, a kilépő szabadelvű urak folytatták annak az alapvető tételnek a fölfedezését, mely minden tankönyvben megtalálható: a törvénytelenség nem lehet jogforrás ! S erre épitik a jövendő jogalakulásnak egész utópiáját: a mód, melyen az uj házszabályok létesülni fognak, erőszakos, törvénytelen volt, ennélfogva maguk az uj házszabályok törvénytelenek lesznek s törvénytelen lesz a világ végéig minden képviselőházi határozat, minden szentesitett törvény, mely ily módon hozatott s minden alkotményhü magyarnak kötelessége lesz követni Appnnyi Albertet s magára nézve nem kötelezőnek tartani az 1904. november 18-án tul kihirdetett törvényeket. Ez a beszéd karrikatura. S ha ugyanily hangnemből akarjuk a kérdést pertraktálni, akkor vissza kell szívni a római császárságot, mert a respublika törvényei alapján sohasem lehetett volna római császárságot csinálni. Megfoghatatlan módon azonban a császárság alatt hozott törvények annak idején törvényes törvények, manapság pedig a római jog forrásai máradtak. A franczia forradalomról ne beszéljünk, a legitimisták még máig sem ismerik el a resDublikát törvényesnek, de nincs az a párisi rendőrségi hirdetmény, vagy a kamarának az a törvénye, mely szent és sérthetetlen ne lett volna és nincs Francziaország területén az a legitimista vicomte, aki ne a respublika törvényei szerint élne és halna Hogy pedig még tovább ne menjünk : erőszakosabb és nemcsak törvénytelen, hanem törvénybe ütköző államcsíny nem is képzelhető, mint a szerb királyi ház gyilkos kiirtása. A professzorok odaállhatnak jogtudományi kézikönyvükkel és hirdethetik, hogy a jogtalanság nem lehet jogforrás, sőt az összes európai államok is vallhatják ezt az elemi és magától értetődő tételt, de még elemibb és még letagadhatatlanabb, hogy Szerbia ma is királyság s a gyilkosság után gyilkosok által trónra hívott uralkodó él és uralkodik és hoznak és végrehajtanak törvényeket s ha százszor gyilkosság is
