Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - A bécsi jogászegylet

24. sz. Magyar Jogász-Ujság 511 nak megszüntetése czéljából, például a különbözeti tőzsdeügyleteket, a fedezeti letétek visszaküvetelhetését, valamint az olyan jogviszonyokat illetőleg, amelyeket eddig csak maga a forgalom szabályozott, (bemutatóra szóló értékpapírok, harmadik személy javara szóló szerződések, tartozások átvétele, tartozások előjegyzése.) 2. A szocziális nézetek változásainak figyelembe vétele, például a munkaszerződésnél, a törvénytelen gyermekek viszonyainak szabályozásánál. 3. Az ujonan beállott állami feladatok megoldása, például a gyámsági jogban a gyámoltnak személyéről és nemcsak vagyonának kezeléséről való gondoskodás. Alapos szabályozást igényel az ipari segédmunkások munkaszerződésének magánjogi része. A polgári törvénykönyv által az adásvételi és bérszerződés között vont határ, melynél az anyag szolgáltatása a szerződő felek egyike vagy másika által vétetik mérvadónak, megváltoztatandó. Az úgynevezett darabszámra dolgozó munkások, akik saját lakásukban, saját anyagukkal dolgoznak gyárak és kereskedők részére, nem önálló szállítóknak tekintendők, hanem oly elbírálás alá vonandók, mint a többi ipari segédmunkások. A kérleti jog is reformra szorul, abból a szempontból, hogy mindkét szerződő fél jogai és kötelességei lehetőleg egyenlők legyenek. A magánjognak és közjognak egymással összhangban oly állapotot kell megteremteniük, mely a nép nagy részének az egészség fentartását és gazdasági létét biztosítja. Ami a dologi jogot illeti, első sorban a szomszédjog és a dologi terhek szabályozandók. Talán czélszerü volna az épületek egyes emeleteire való tulajdonjogot ismét lehetővé tenni, mely esetben természetesen gondoskodni kellene arról is, hogy az ingatlanhitelre ezen intézkedésből kár ne háramoljon. Nagy érdeklődést kelt a házassági jog reformja, még pedig különösen a katholikusok közötti házasságok felbonthatóságának a kérdése. De sem nem valószínű, sem nem tanácsos, hogy Ausztria most ujabb kulturharczot provokáljon, mert ez az egész reformot kérdésessé tenné. Mindamellett egyes reformok a házassági jog terén is lehetségesek, például meg lehetne követelni a házasulandóktól, hogy orvosi bizonyitványnyal igazolják, hogy súlyos átörökölhető bajban nem szenvednek. A svájczi tervezet 133. §-a szerint három hónapon belül a házasság érvénytelenítését lehet kérni, ha a házastársak egyike a másik előtt olyan betegséget titkolt el, mely a felperes vagy utódai egészségét nagy mérvben veszélyezteti. Az örökösödési jogot illetőleg fontos a távoli rokonok örökjogának a korlátozása; ellenben elismerendő a törvénytelen gyermek anyai rokonainak öröklési joga; kibővitendő az özvegy törvényes örökösödési joga esetleg a köteles részhez való joga és megkönnyítendők lennének a közhasznú alapítványoknak szánt hagyományozások. Menger Antal még 1890-ben az osztrák polgári perrendtartást rossz óraműhöz hasonlította, melyet minduntalan meg kell rázni, hogy ideig-óráig járjon. Ma Ausztriának olyan polgári perrendtartása van, mely mintaszerűnek mondható és amely az eljárás szabatosságával, gyorsaságával, olcsóságával és egyszerűségével az egész jogászvilág őszinte bámulatát vivta ki. Klein Ferencz, akinek lángesze és temperamentumos erélye ezt a müvet megalkotta, Ausztria legnagyobb jogászaival együtt a polgári törvénykönyv revíziójánál is közreműködik. Koerber ezen bizottság megalakítása által örökre diszes helyet biztosított magának az osztrák jogtörténelemben. A revízió kérdése nem fog többé lekerülni a napirendről. Adja az ég — ezekkel a szavakkal fejezi be dr. Schreiber előadását — hogy Unger müvének megvalósítását megérje, hogy a polgári törvénykönyv százéves fennállásának ünnepét 1911-ben már uj alakjában ülhesse meg. \é A bécsi jogászegylet legutóbbi teljes ülésén,//metyen Dr. Steinbach v. b. t. t. elnökölt, Dr. Stern L. William, a pszikológia magántanára a boroszlói egyetemen, érdekes előadást tartott „a vallomások pszikológiai vizsgálatáról". Előadó mindenekelőtt arra utalt, hogy a normális lelki élet körében is oly rendkívül számos problémára és jelenségre akadunk, hogy a pszikológiának ezekkel behatóbban kell foglalkoznia. A mikor a vallomást első izben kutatták lélektanilag, a német jogászok ebben pártkérdést láttak. Az egyik oldalon a bírák és ügyészek állottak, akik ezen eszmével szemben az elutasítás rideg álláspontjára helyezkedtek és abban működésük veszélyeztetését, aláásását látták. A másik oldalon állottak az ügyvédek, akik azt hitték, hogy uj fegyvereket kovácsolhatnak a tanúvallomások értékének lerombolásához egyes esetekben. De sem az egyik, sem a másik álláspont nem indokolt. Ezen tanulmányok értéke nem abban rejlik, hogy egyes esetekben módot adnak a tanúvallomások diszkreditálására. A tanúvallomások pszikológiájának pozitív következményei lesznek. Másképen a tanúvallomások lélektana nem áldásos, hanem valóban veszedelmes lenne. Az előadó egyrészt ismertetni akarja a vallomások lélektanának módszereit és milyen eredményekre vezetett ez a lélektan, másrészt pedig tájékoztatást kiván nyújtani az összegyűjtött anyag tekintetében. Az előadó áttekintést nyújt arról, hogyan férkőzik a pszikológia kísérletek segélyével a tanúvallomások problémájához, valamint azokról az eredményekről is, amelyekkel az eddigi kutatások jártak és ezen áttekintésből a gyakorlati élet számára becses következtetéseket vezet le. Hogy a vallomás tényét kísérletileg utánozzuk, mindenekelőtt tényállást kell a tanúnak nyújtanunk, azután kivallatjuk erre a tényállásra nézve. Ehhez a kísérlethez azonban az is megkívántatik, hogy mihelyt előttünk van a vallomás, azt a tényállással összehasonlítsuk. Az ilyen kísérletek legegyszerűbb formája képeknek a szemléltetése. Az előadó több egyénnek, tanulóknak, tanítóknak és tanítónőknek, akik az ő szemináriumára jártak, 3/4 perczig egy képet mutatott fel, azután felhívta őket, hogy írják le a látott képet. Ezt a felhívást néhány hét múlva ismételte. Az ilyen kísérletek alkalmával kiderült, hogy a hibátlan leírások a kivételekhez tartoznak. A kép felmutatását közvetlenül követett leírásokban átlag 5°/o volt a hiba, a későbbi leírásokban ez az átlag 10%-ra emelkedett. Ami a vizsgálati egyének nemét illeti, a különbség feltűnő volt: a nők kevesebbet felejtenek, de többet hamisítanak. Néhány hét múlva a nők még sokkal több részletre emlékeztek, mint a férfiak, de a nők terjedelmesebb leírásában jelentékenyen emelkedett a hibák arányszáma. Az előadó azután szemelvényeket készített és felhívta az illetőket, hogy jelöljék meg azokat a részleteket, amelyekre meg mernének esküdni. Ennek eredménye az volt, hogy a hibák arányszáma csökkent, de meg nem szűnt. Itt is jelentékeny különbség volt észlelhető a nők és férfiak között. A férfiak vallomása átlag 2, a nőké átlag 4Vs hamis esküt vont volna maga után. Ez az eredmény azt bizonyítja, hogy az, amit „visszaemlékezésnek" mondunk, a legkevésbé sem egyszerű fotogrammja a valóságnak. A hibák oka részben az önbírálat hiányában, vagyis abban rejlik, hogy a véletlenül feltűnő képzeteket minden bírálat nélkül elfogadjuk, anélkül, hogy számot adnánk magunknak arról, hogy ezek a képzetek tényleg ilyen vagy esetleg más összefüggésben állanak-e. A hibák egy további oka az előadási képesség. A vallomások ismétlésénél a formulázás nagy szerepet játszik. Az egyik kép például egy festő költözködését ábrázolta, a képen a festő a butorszállitó kocsival az utczán látható. Az egyik tanuló első izben azt írja: „A festő kivonul a kapun". Ez szóvirág volt, de a „kapu" szó megragadt a tanuló emlékezetében és mikor néhány hét múlva ismételnie kellett, mit ábrázolt az annak idején felmutatott kép, azt irta: „A festő szük kapun keresztül vonul ki". A hibák egy további okát a képzeteknek terjeszkedési hajlandóságában kell keresnünk. Minden képzetnek, amennyiben az mennyiségekre vagy számokra vonatkozik, megvan az a hajlama, hogy bizonyos