Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - Néhány szó a munkások baleset ellen való biztosításáról szóló törvényjavaslatról

502 Magyar Jogász-Ujság m. évf. Már akkor, midőn a balesetes egyén a sebészi kezelésbe kerül. De ez a Tervezetben elfoglalt szervezet mellett nem lehetséges. A Tervezet a sérültek kezelését a betegsegélyzö pénztárakra bizza. E pénztárak saját kórházak felett nem rendelkeznek és igy, mint az ma is történik, a jövőben is a közkórházak különböző sebészi osztályaira fognak a sérültek kerülni. Ezen osztályok vezetői nem lehetnek tekintettel a pénztárak külön érdekeire, vagyis nem foglalkozhatnak a sérültekkel oly szempontból, hogy azok önbizalmát emeljék, munkára ösztökéljék stb. Erre pedig, miként azt német orvosok hangoztatják, a balesetes neurózisok kifejlődésének megelőzése szempontjából nagy szükség van. A közkórházak osztályos főorvosai ellen ez korántsem akar gáncs lenni, ők nincsenek és nem is lehetnek abban a helyzetben, hogy ily különleges viszonyokkal számoljanak ; magát a sebzést, sérülést a tudomány színvonalán álló ténykedésükkel kitűnően látják el, de nem kívánható tőlük, hogy 100—200 ágyas osztály sebészi ellátása mellett még hosszas és fáradtságos idegorvosi kezelésben is részesítsék a baleseteseket. Ennélfogva a törvény életbeléptetésekor ez irányban is sürgős intézkedésre lesz szükség. A betegsegélyzö pénztárak kórházakkal való ellátása égető kérdés. Mindezen felsorolt példák, amelyeket számos, az orvosi ténykedés más ágából vett példával még megtoldhatnék, igazolják a Tervezetnek fejtegetéseink kiinduló pontján hangoztatott hiányát. Igazolják, hogy az egész intézmény csonka marad és működésében meg lesz bénitva, ha azon orvosi profylaktikus intézkedések, melyek egynémelyikére reámutattunk, foganatositva nem lesznek. Ugy az orvosi rend erkölcsi elismerése, mint a létesítendő intézmény létérdeke megköveteli tehát, hogy a tervezet szervezete orvosok belevonása által kiegészíttessék. Csatlakozom Baumgarten Nándornak a Jogászegyletben elmondott végszavaihoz, melyekben azt mondja, hogy a „jogtudomány nyitott szemekkel kell, hogy dolgozzék ; a juriszprudenczia alakját Argus-szemekkel és Jánus arczczal kellene ábrázolni. Árgus szemekkel, amelyek betekintenek a mélységbe, a praktikus életnek minden legelrejtettebb zugába és csakis a gyakorlati életből induktív uton nyert tudományos igazságokat alkalmazza rendszerére ..." A praktikus élet egy ily elrejtett zugába akartam orvosi lámpámmal bevilágítani és ez által elérni azt, hogy az ily uton nyerhető tapasztalatok is, a szóban forgó alkotandó rendszerben figyelembe vétessenek. Dr. Sarbó Artúr, budapesti orvos, egyetemi magántanár. JOGI SZEMLE. Azon búvárlatok, amelyeket az utóbbi időben a tanúvallomások lélektanára vonatkozólag folytattak,*' mindinkább meggyőződéssé érlelik azon állítást, hogy a tanúvallomások bizonyító ereje a tanú egyéniségéhez alkalmazkodóan kétes és ingadozó. Lapunk más helyén ismertetjük dr. Stern boroszlói egyetemi tanárnak a bécsi jogászegyletben legutóbb tartott felolvasását, amelynek hatása az említett kérdést illetőleg, abban jut kifejezésre, hogy a tanu-vallomások szentségébe és jelentőségébe vetett hitünk mindinkább ingadozóvá válik és hogy már manapság is, de még inkább a jövőben, nem leszünk egyhamar hajlandók valamelyes állítást már egyedül azért feltétlen igaznak elfogadni, mert annak valósága két tanú által — még azoknak kétségkívüli legnagyobb jóhiszeműsége és a leghatározottabb vallomásuk mellett is — megerősíttetik. Mindemellett nem lehet azt sem tagadni, hogy ezen kísérletek, ma még át sem látható)veszélynek teszik ki egész bizonyítási eljárásunkat. Konczedálnunk kell, hogy ezen kísérletek jelentősége éppen azon negatív eredményben nyilvánul, amelyhez elértek akkor, midőn konstatálták, hogy a pozitív eredmények nem nyújtanak kedvező perspektívákat. Mert mindaz, amit Stern pozitívumként jelöl meg, ismét csak negatívum, mert csak azt jelenti, hogy a tanúvallomások megbízhatósága a legkülönbözőbb veszélyeknek van kitéve és ennélfogva, hogy azok alig tarthatnak igényt arra, hogy teljes egészükben valóknak fogadtassanak el. Ha már az eddigi mérlegelésből kitűnik, hogy a tanúvallomásoknak a perben mindinkább kisebb szerep jutand, ugy nem szabad a veszélyt szem elől téveszteni, amely abban áll, hogy helyettük semmiféle más szurrogátum eddig nem találtatott. Igaz ugyan, hogy a helyes utat is megmutatta, amelynek szem előtt tartásával a téves vallomások százalékaránya talán javulhat, de magát a tévedést végképen ki nem küszöböli. Ezen azon körülmény sem fog változtathatni, ha a jogász bizonyos lélektani előképzettséget fog elsajátítani. Ez csak módot fog nyújtani arra, hogy a vallomások hiányosságát könnyebben megállapíthassa, de nem fog arra vezetni, hogy teljesebb és helyesebb vallomásokhoz jusson. Két budapesti ügyvéd állott a legutóbbi napokban az igazságszolgáltatás megtorló küszöbén. Mi, akik a cselekményekben nem magát a cselekményt, hanem annak rugóit és hatását keressük, akik a cselekmények elkövetőiben csak a cselekmények irányának megtestesülését látjuk, e tények rögzítésénél nem állapodhatunk meg. A cselekmények inditó okait és következ*) L. ehhez még lapunk előző számában ,A gyenge elméjűek mint tanuk" cziinü czikket is.