Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 24. szám - A büntetés fejlődésének uj korszaka

24. sz. Magyar Jogász-Ujsag 503 menyeit kutatjuk, hogy levonhassuk az okulást a jövőre, a tanulságot a múltra. Közismeretü, mindennapi és mégis csodás azon vak biza1 o m, melylyel a nagy közönség az ügyvédd e 1 szemben viseltetik I S amig ezen bizalom a mindennapfélet apatikus egyhangúságában természetes, addig az ügyvédi visszaélések adta aktualitások alkalmával, önkéntelenül tolul elénk a kérdés, hogy vájjon azon bizalomnak forrása, a melyben a társadalom az ügyvédséget részesiti, honnan fakad, miből nyer tápot ? Onnan, mert az ügyvéd nemcsak üzletet folytat, hanem magas társadalmi méltóságnak viselője is ; a bizalom, amely fölött a legutóbb napok eseményei folytán sokat disputáltak, az ügyvédi foglalkozás elengedhetetlen bázisa. Az ügyvéd abban a társadalmi osztályban él, amelyet tanulmányai és saját társadalmi kasztjának önmaga által alkotott becsületbeli szabályzatai öveznek; amelybe nem mindenki juthat be, hanem csak az, akit ezen kaszt erre méltónak tart. Hosszú tudományos munka, hosszú gyakorlati tapasztalat gyümölcse az ügyvédi oklevél. Ennek eredménye a bizalom, amely rendületlenül fennáll az ügyvédséggel szemben. Az ügyvéd, ugy a Szociális, mint a gazdasági életben a legfontosabb szerepeket viszi. Ő rá reá bizzák nem csak azt, amit gúnyosan a „legdrágábbnak" neveznek: a vagyont, de reá bizzák titkaikat, jóhirnevüket, sőt becsületüket is. A fél, aki az ügyvéd irodájának küszöbét csak először is lépi át, ha onnan távozik, rendszerint már ekkor egy oly határtalan, általános meghatalmazást állított ki annak, amelyet legjobb, ha a laikus aláírás előtt el sem olvas, mert talán a legtöbb esetben elolvasás után inkább a perről mondana le, sem hogy azt aláírja. Egész vagyont, de még többet bíznak az ügyvéd kezére. Teszik ezt azért, mert már eleve legnagyobb bizalommal vannak azon társadalmi állás iránt, amelyhez az ügyvéd tartozik. Gazdag emberek, akiknek birtokai széles e világon szét szórvák, azt egy ügyvédre rábízzák ; olyanra talán, akinek becsületes jellemén és tudásán kívül alig van egyebe, mint irodai berendezése. Az ügyvédével alig lehet más állást összeh isonlitani. Ugy bízni, amiként az ügyvédben bíznak, már a szokásos ügyvédi meghatalmazás aláírásával is, az orvosban is csak narkózisban szoktak bízni. A pénztárnokot pontos könyvvezetés ellenőrzi és ezen ellenőrzés őt óráról órára meglepheti. Másként van ez az ügyvédnél. Ö többnyire, mint tudó fél áll a tudatlan féllel szemben. Minden órában rászedheti ügyfelét, anélkül, hogy az azt észrevenné. És mégis bíznak az ügyvédekben. Bíznak még, ha ezrek között kettő vagy négy is akadna, aki pénz dolgában erkölcsi szegény lett. Minden társadalmi osztálynak megvannak szújai és erkölcsi betegei; de egyik sem löki ki önmagából azokat oly automatice és oly föltétlen biztonsággal, mint ez. Bizni is kell az ügyvédben, mert benne az önkény és hatalmi túlkapások ellen a természetes és históriai védelmezőnket látjuk; az ügyészszel ellentétben, akiben az államhatalom képviselőjét ismerjük. Ezen hitben gyökeredzik az ügyvédség ereje. És ha néhány sikkaszt, vagy csal is, ez nem az ügyvédségnek kérdése. Az, hogy egyesek megtévelyedhettek, csak kivétel, amely a szabálynak, a bizalomra érdemességnek helyességét bizonyítja. * Az osztrák igazságügyminiszterium legutóbb felhívta az összes osztrák ügyvédi kamarákat, hogy nyilatkozzanak a tárgyban, hogy az ügyvédség reformját, különösen pedig a numerus clausus behozatalát illetőleg, minő állásponton vannak. Ezen felhívásnak egyik eredménye a prágai ügyvédi kamarának legutóbb történt — a túlnyomó többség nézetében kifejezésre jutó — azon állásfoglalása, mely a numerus clausus ellen nyilatkozott. Elégtétellel konstatáljuk, hogy ma már az ügyvédség köztudatát képezi az, hogy miként minden előkelő szellemi foglalkozás, mely az egyesnek individualitásán alapszik, ő sem nélkülözheti a szabad versenyt. Ismeretesek azon érvek, amelyeket a numerus clausus behozatala mellett és ellen harezba állítottak. Ezeket reprodukálni itt nem is kívánjuk. Csak örömünknek adunk kifejezést azon önzetlenség, mondjuk altruismus láttára, amelyet az ügyvédség országszerte tanúsít a szabad ügyvédkedés, a szabad szellemi verseny érdekében, melynek előnyei, hogy elsősorban is a gyorsabb és szabadelvűbb jogfejlődésben nyilvánulnak, az tapasztalati tény. Kétségtelen, hogy az ügyvédség számbeli szaporodása ma már mindenütt több-kevesebb tulprodukeziót eredményezett. A megélhetési viszonyok ennélfogva természetszerűleg rosszabbodnak; a megélhetés körüli küzdelem vehemensebb. Annál jólesőbb érzést kelt látása annak, hogy a megélhetési küzdelmek közepette és ezek daczára az ügyvédség bajának orvoslását a szabad fejlődés és szabad verseny korlátozásában nem akarja keresni és találni. JOGÉLET. büntetés fejlődésének uj korszaka. A jogról és jogtalanságról alkotott fogalmunk a történeti fejlődéstől feltételezett állami intézményeinktől és az egyes jogi javak mindenkori mértékétől függ. A tulajdon, női becsület, emberi élet olyan javak, amelyek nem minden időben és nem is minden időben egyenlő védelemben részesültek. Hogy védelemben részesültek, nemcsak azt bizonyítja, hogy megbecsülék őket, hanem egyúttal azt is, hogy megtámadták, hogy tehát védelemre szorultak, éppen ugy, mint a többi javak. Más jogi javainak, sőt más egyéniségének a megtámadtatása természeti jelenség, amely nemcsak az em-