Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 2. szám - Tramping with Tramps [1. r.]

34 Magyar Jogász-Ujság III. évf. hagyott, de amelyek bizonyítékát azután hiába keresi a gyámhatóság. Ha a gyámhatóság ezek után sem enged, jön a per. Ez volna most már az arany élet. A kiskorút marasztalhatnák, nevében egyezkedhetnének, anélkül, hogy a gyámhatóság tudna is valamit minderről. A sok közül csak egy esetet mondok, mely intő például szolgálhat e szabadság ellen. Nemrégiben a gyámhatóság kezébe került egy kereset, mely a kiskorú ellen irányul s 7000 koronát követel tőle neki kiszolgáltatott lakás és élelmezés fejében. A referensnek a nagy követelés szeget ütött fejébe s kiküldte a tiszti ügyészt. Ez a perfelvételen megjelenik, de nem jelenik meg 11 óráig az atya. Ha tehát a tiszti ügyész el nem látná a kiskorú képviseletét, makacsság lenne. Az árvaszék vizsgálat tárgyává teszi a dolgot s kisül, hogy az édes atya tartozik saját személyében a felperesnek s gyermeke pénzével óhajtotta adósságait kifizetni. Az pedig mindennapi eset, hogy a gyámok végrendelet ellenében a köteles részt nem érvényesitik ; a hagyatéki tárgyalás után a perreutasitásnak eleget nem tesznek s ki tudná az eseteket tökéletesen felsorolni, melyekben lelkiismeretlen szülők és gyámok a gyermek vagyonát a peres eljárásban veszélyeztetik. De aktaszerü bizonyíték van minderre elég. így tehát nem kevesbíteni, hanem szaporítani kellene a kiskorúak perbeli helyes képviseletének garancziáit, mert mi haszna van a perenkivüli ügyekbeni ellenőrzésnek, ha a felek az illető jogviszonyt egyszerűen per alakjában a biróság elé viszik, ezt közös egyetértéssel irtak már össze a bűnösök testalkatáról, koponyájáról, arczárói, a börtön falaira karczolt tréfás és trágár irkafirkáikról, a különféle étrendeknek a bűnösök magukvise. létére való befolyásáról, a bűnösök érveréséről, amelyet komplikált műszerekkel a legkülönbözőbb időszakokban megállapítottak. Köteteket irtak össze azokról az elbeszélésekről, amiket a bűnösök, — ha azt tőlük kívánták — saját életükről elmondtak, kötetek ismertetik azokat a hülyeségeket, amiket a hipnózis befolyása alatt, önkívületi állapotukban beszéltek, mások pedig számtalan antropológiai és lélektani részlet feljegyzésével, egybehasonlitásával és osztályozásával foglalkoznak. Ebből az óriási anyagból, amelyet főképen fogházi orvosok és tisztviselők gyűjtöttek össze, rendszerint azt a következtetést vonták le, hogy a bűnös ember többékevésbé elfajult egyén. Az elfajulás fokáról különbözők a nézetek, de a főkérdés tekintetében valamennyi kutató egy véleményen van, sőt egyesek még tovább is mennek és azt állítják, hogy a bűnös szellemi képesség és erkölcs dolgában elkorcsosodott és sok esetben nem börtönbe, de elmegyógyintézetbe kellene küldeni. Az emberi igazságosság visszaretten attól, hogy olyan embert büntessen, aki vétkezett ugyan, de aki ellen még többet vétkeztek ; — mielőtt azonban ehhez a nézethez csatlakozhatnánk, gondosan meg kell vizsgálnunk ugy intézik el, ahogy nekik jól esik és a gyámhatóságnak mi joga sincsen beleszólni. Teszem azt, teljesen hiába tagadja meg a gyámhatóság a kiskorú nevében a hagyatéki tárgyaláson kötött egyezségtől a jóváhagyást, ha a kiskorú képviselője az örökösödési perben ezt a káros egyezséget minden baj nélkül újból megkötheti. Amit Fodor kir. táblai biró ur a peregyezség gyámhatósági jóváhagyása ellen felhoz, az többnyire teknikai természetű akadály. Az, hogy a gyámhatósági jóváhagyás késlelteti az ügyek elintézését, elkerülhetővé válnék az által, ha gyámhatóságok a perbeli egyezségek soronkivüli elintézésére köteleztetnének. Az pedig, hogy az egyezség gyámhatósági jóváhagyásának szükségessége a nagykorú ellenfélt, ennek megkötésétől visszatartja, oly állítás, mely nagyon is bizonyításra szorul, de nem tartom nagy csapásnak azt, ha ennek folytán oly egyezségek megkötése marad el, melyek belső helytelenségüknél fogva, amúgy sem számithatnának gyámhatósági jóváhagyásra. További argumentuma Fodor táblai biró urnák, hogy a peregyezség gyámhatósági jóváhagyása még hasznára sincs a kiskorúnak, mert hiszen a per helytelen vitele az elismerés, joglemondás éppen ugy veszélyeztethetik a kiskorú érdekeit, mint az egyezség. Erre mindenekelőtt bátorkodom megjegyezni, hogyha a perben már van amúgy is elég kedvezőtlen esély a kiskorura nézve, nem volna logikus dolog ezeket szaporítani még egygyel azért, mert a többieken amúgy sem segíthetünk. De szerény nézetem szerint nem is áll az, hogy a per helyetlen vitele éppen olyan veszedelmes, mint a | az ennek alapjául szolgáló elméletet és azt, vájjon mennyiben tarthat igényt ez az elmélet arra, hogy azt tudományosan beigazoltnak elfogadjuk. Nézetem szerint az ilynemű tudományos vizsgálódásnál az első kérdés az : hol remélhetjük a bűnöst az ő természetes testi és szellemi minémüségében feltalálni ? A börtön falai között-e, a legyőzött emberben, akinek tervei meghiúsultak, vagy pedig odakünn, amikor zsákmányra les és azt vizsgálja, hogy kit és mit nyeljen el. Természetes, hogy a bűnöst akkor is tanulmányozni kell, amikor büntetését tölti; de azt állítom, hogy a fogházat nem tekinthetjük annak a normális légkörnek, amelyben a bűnös élete lefolyik, — ez életének csak egy mozzanata és minthogy eddig nem ezt a nézetet vallottuk, ma a bűnösnek nem igazi, hanem csak torzképét látjuk és a büntetőjogludomány iránya ennélfogva téves. Immár több mint tiz éve, hogy először megismerkedtem a trampekkel. Azért kerestem ezt az ismeretséget, hogy életüket jobban megismerjem és csakhamar beláttam, hogy ha azt alapjából kívánom megismerni, egészen belé kell élnem magamat ebbe az életbe és annak különböző megnyilvánulásaiban cselekvő szerepet kell játszanom. Eletem különböző szakaiban hónapokon keresztül a legszorosabb közösségben éltem angol