Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 23. szám - A szövetkezetekről szóló Törvényjavaslat kritikai méltatása [3. r.]

466 Magyar Jogász-Ujsag Ili. évi. bekezdése szerint ,,az 1868 : LIV. t.-cz. 167. és 168. §-ai szerint kiállított magánokiratok, ha valódiságuk nincs kétségbe vonva, vagy be van bizonyitva, az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy kiállítójuk a bennük foglalt nyilatkozatot tette. A törvénynek ez a helye nem él ugyan azzal a kifejezéssel, hogy „vélelem," de elemzéséből kitűnik, hogy ennél a törvényhelynél vélelemmel van dolgunk. Okirati bizonyításnál ugyanis az okirat valódiságát kell bizonyítani és csak azt; ha bizonyitva van, hogy az ellenfél az okiratot aláirta és ha bizonyitva van, hogy az okirat a törvényes formában van kiállítva, az ellenkező bizonyításáig azt kell valónak tartani, hogy az okiratot kiállító az okiratban foglalt nyilatkozatot valóban tette. Az tehát, hogy szabályszerű alakban kiállított okiratot aláíró személy az okiratban foglalt nyilatkozatot valóban tette, bizonyításra nem szorul, hanem az okirat aláírásának a tényével szemben ő (az okiratot kiállító) tartozik bizonyítani, hogy ő az okiratban foglalt nyilatkozatot nem tette. Már pedig, ha a vélelem egyik tény valósága alapján egy másik tény valóságának a törvény által elfogadása, akkor a nyilatkozat megtételének a törvény által valóul elfogadása azon az alapon, hogy valaki a jogszabály formában kiállított okiratot aláirta, szintén vélelem. A vélelemnek azonban a főtere a magánjog, beleértve a magánjogból kivált specziális jogokat, mint a kereskedelmi és váltójogot. Ez a felfogás mindinkább és inkább tért foglal és épen a miatt, mert a bizonyítás terhét főképen a vélelmek szabályozzák, a bizonyítás terhének egész tanát sokan nem is annyira a perjogba, mint inkább a magánjogba tartozónak tekintik, holott a perjog nem lévén más, mint a magánjogok érvényesítésére vonatkozó szabályok összessége, a perjognak a kérdése is az, hogy vélelem esetén ki és mennyiben tartozik bizonyítani. Magánjogunk törvénybe foglalva még ez idő szerint nincs s egyes jogintézményektől és egyes törvényekbe lefektetett egyes jogszabályoktól eltekintve, annak fő forrását a birói gyakorlat, amelynek hiszen köszöni kötelező erejét az 0. B. É is, képezi. Ha tehát azt akarjuk megtudai, hogy a magyar magánjogban a vélelmek minő szerepet játszanak, a birói gyakorlathoz, mint jogforráshoz kell folyamodnunk. Ilyen törvényes vélelem például, amelyet azonban fontossága daczára tudomásom szerint a bíróságok nem tartanak állandóan szem előtt, az 1871: LIII. t.-cz. 56. §., mely szerint az úrbéri telkek után járó erdő-, nádas- és legelőilletmények a telekkönyvben külön kitüntetés megtörténtéig, , amennyiben az ellenkező be nem bizonyittatnék, a belsőség tartozékául tekintendők." Dr. Dobi Imre, pécsi kir. Ítélőtáblai biró. A szövetkezetekről szóló Törvényjavaslat kritikai méltatása.*) Az a tapasztalat, hogy a felügyelő bizottságoktól gyakorolt ellenőrzés, mint a részvénytársaságoknál, ugy a szövetkezetnél sem kielégítő, már magában véve igazolja a Törvényjavaslat törekvését arra nézve, hogy hatályosabbá tegye a szövetkezetekmüködésének a czégjegyzékbiróság által való ellenőrzését. Fokozza még a főfelügyelet hatályosabbá tételének szükséges voltát a hitelszövetkezeteknek a Törvényjavaslatban elfogadott rendszere is, melyet már méltattunk. A sok apró szövetkezet, melynek tagjai a Törvényjavaslat rendelkezése szerint csak a szövetkezetnek törvényesen meghatározott kerületében lakó személyek lehetnek, akikből a javaslat föltevése szerint az igazgatóság sem lesz mindig megalakítható, természetesen a szövetkezet kötelékén kivül álló orgánumoktól való minél hatályosabb ellenőrzésre fog szorulni. Ha elfogadjuk a Törvényjavaslatnak a hitelszövetkezetekre vonatkozó rendszerét: már ennélfogva, minden egyébtől eltekintve, legalább a ! hitelszövetkezetekre nézve el kell fogadnunk a Törvényjavaslatban kontemplált, a külföldön alkalmazott mértéket is túlhaladó, messzemenő hatósági ellenőrzést is. De az eddigiekben már azt is kimutattam, hogry a hitelszövetkezetekre nézve elfogadott rendszer szükségessé teszi egyik-másik irányban a hatósági beavatkozásnak még a Törvényjavaslatban kontemplált mértéknél is nagyobb alkalmazását. Elvben tehát hazai viszonyaink szempontjából a Törvényjavaslatban tervezett főfelügyeletet csak helyeselni lehet. Lássuk már most, hogyan szervezi általában a Törvényjavaslat a szövetkezetek működésének ellenőrzését ? A hatósági ellenőrzés már a szövetkezetek alakulásánál kezdődik. Az 1898: XXIII. t.-cz. alapján keletkező gazdasági és ipari hitelszövetkezetek e törvény 2. §-a értelmében csakis közigazgatási hatóság, nyilvános testület vagy az Országos Központi Hitelszövetkezet közreműködésével alakulhat. E rendelkezés a mondott szövetkezetekre nézve a Törvényjavaslat szerint továbbra is fenn fog ugyan maradni, (105. §. 2. bek) a javaslat azonban azt magáévá nem teszi. A 3,. §-ban csak jogot ad az államnak, törvényhatóságoknak, községeknek s azok tisztviselőinek, valamint más köz- és magántestületeknek arra, hogy szövetkezeteket alapithatnak, de nem teszi a szövetkezetek alapítását azok közreműködésétől függővé. Ennek hiányát lesznek hivatva pótolni a javaslatnak a czégjegyzékbiróság hatáskörének kiterjesztését eredményező rendelkezései. A czégjegyzékbiróság a' 12. §. szerint nemcsak az alapítók bejelentése és annak mellékletei alapján ") Előző közleményt lásd 20. számban.