Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 23. szám - Észrevételek a Főelőadmány Teljeskoruságához

460 Magyar Jogász-Ujság in. évf. teher, illetve kötelezettség, nemcsak ama va­gyonra sulyosodik, amit akkor bir, hanem ki­terjed arra is, amit ez örökölni, kapni vagy szerezni fog s az ily ügylet most már önjogu felek között létesített kétoldalú jogerős szer­ződés. Ezen veszély ellen korrektivummal a kis­korúság meghosszabbítását, melyet a Tervezet fentart, javalja. Hát biz ez kevés vigasz és nagyon gyenge óvószer, mert ha az életet te­kintjük, látjuk azt, hogy az ifjú az intelligens osztálynál 18—19 éves koráig még rendesen a középiskolákban tanul, tehát szorosan vett szü­lői vagy gyámi gondozás alatt áll s rendszerint módja és alkalma is alig van, hogy pazarló hajlamait kimutassa, 18—19 évétől fogva, tehát 20 évében is még felsőbb tanulmányaival foglal­kozik. Erre t. i. tékozló hajlamai kimutatására, az első nyilt alkalom, midőn a családi tűzhelytől távozik felsőbb tanulmányaira vagy a katonai szolgálatra, midőn függetlenebbé válik s a szo­rosabb viszony a családdal kissé tágul, szaba­dabban mozog, nagyobb a szabadsága, látköre tágul. Ugy van ez a földmives s iparososztály­nál is. 21 éves koráig a gazdaságban vagy a műhelyben, üzletben dolgozik, szorosabb fel­ügyelet mellett s onnét kerül a katonasorba. Rendesen ekkor kezd, távolabb az otthontól szabad szárnyaira kelni s az élet örömeit mo­hón élvezi. Sok szolid fm társaságba keveredve, a pajtások s barátok között vidám életet él. S ha vagyonos, használja vagyona előnyeit. Tehát a költekezési hajlam, a pazarlás tüne­tei nagyobb mérvben a szülői háztól való tá­vozással, a felsőbb tanulmányok idején, ugy a katonai szolgálatba lépéskor jelentkeznek, mely rendesen a 21 évvel körülbelül összeesik, ekkor már a 21 évet betöltött ifjúnál késő a kiskorú­ság meghosszabbítása, midőn már adósságok­ban úszik s obligokat vállalt. Az előadottak alapján tehát ellenezzük azt, hogy a teljeskoruság kezdő határául a 21 év betöltése állapittassék meg. Ez ellen szól a sok szomorú tapasztalat. A gyakorlati élet példái keserű feleletet adnak erre, a lapok törvényszéki rovataiból tud­juk, pedig ide kevés kerül, hogy mily sok ifjú könnyelműségét keservesen fizetik meg ők ma­guk és a szülők, különösen a katonai sorban. A középosztály, de még az aristokráczia ifjai közül is hány és hány fejt ki túlságos költekezést éppen ezen korban. A falusi gazdák körében hány eset van, midőn a szülő alig birja az ifjú költekezését korlátozni. Hogy a katonasághoz ment parasztfiú hányszor fordul a hatósághoz, ha az árvapénztárban pénze kezeltetik, azt a gyakorlati élet emberei tudják. Sőt a falusi szülők, ugy a' gyámok s elöljáróságok rendesen megakadályozzák, hogy a katonasorban levő legény örökségét addig kezéhez kapja, mig haza nem jön. Vájjon mi történik akkor, ha a teljesko­ruság a 21 év betöltésével megállapittatván, az árvaszékek hivatalból kiutalványozzák ezek kész­pénz örökségét? Vájjon hány ily ifjú öröksége marad meg akkorra, mikor visszatér a katonai szolgálatból ? Népünk életében a katonai szolgálat való­ságos fordulópont, választó vonal, komoly mun­kás életének berendezését rendesen akkor kezdi, ha katonai szolgálatának eleget tett s ekkor alapit családot is. Véleményünk szerint tehát, ha a teljes­koruság a 21 életév betöltésével állapittatik meg, nagy veszély hárul társadalmi osztályaink egy tekintélyes részére, veszély fenyegeti a középosztályt, de még a földmives népet is. Már pedig társadalmi és gazdasági tekintetben mindenesetre előnyösebb, ha az eddigi kor­határ fentartásával a jelzett veszélyeket elhá­rítjuk, mintha „az egyéniség kifejlődésének s e részben az egyéni erők szabad érvényesülésé­nek akadályai" elhárittatnak s a „túlzott gyám­kodást" megszüntetjük. Részünkről a jelzett bajokat nem tartjuk oly kivételes természetüeknek, mint a főelőad­mány észrevételeiben említve van, mert ha azok egész társadalmi osztályok jólétét és egzisztencziáját fenyegethetik, többé nem kivételes természetűek, hanem olyanok, melyeket a tör­vényhozónak figyelembe kell venni s azon osz­tályokat védeni kell. Ha bizonyos esetekben a 24 éves korhatár a teljes koruságra túlsóknak mutatkozik, lehet ezen segíteni a nagykorúsítás által. Ha az ipari vagy kereskedelmi téren, vagy más téren is bizonyos indokolt esetekben szükséges, hogy az ifjú önjoguvá váljék, saját ügyeit maga in­tézze : erre módotnyujtott az 1877. XX. t. cz. 4., 5. és 6. szakasza, tessék a szakaszok ren­detkezését átvinni az uj polgári törvénykönyvbe, esetleg bővitve és tágítva. Ezen szakaszok rendelkezései a gyakorlati életben nagyon beváltak Helyesebbnek tartjuk azt, ha a nagykorusitások hivatkozott esetei, mint kivételes intézkedések szabályozásával azok az uj polgári törvénykönyvbe átvitetnek s fen­tartatnak, mintha a teljeskoruság 21 életév be­töltésével megállapittatván, egész társadalmi osztályok ifjú nemzedéke, esetleges veszélynek tétetik ki. Annál inkább ellenezzük ezt, mert a gya­korlati életben egyáltalán nem merültek fel oly jelenségek, melyek e korai korhatár megálla­pítását indokolttá tennék. Hiszen még a tör­vénytervezetet készítő bizottság igen jól indo­kolt álláspontja is más, éppen ellenkező volt 1901-ben, mint most 1904-ben. E néhány évi időköz alatt hazánkban nem állottak be oly

Next

/
Thumbnails
Contents