Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1904 / 23. szám - A Tervezet tulajdonjogához
2::. sz. Magyar Jogász-Ujság 4G1 változások, hogy más álláspont felállítását kellőleg megokolni lehetne. Midőn a régi rendszernek ily gyökeres megváltoztatásáról van szó, keresnünk kell a rugókat, a mik azt előidézik! Vagy a tudományos életben vagy a gyakorlati életben valami jelenségeknek mutatkozni kellett, hogy a reform szükséges ? Ily fontos újításoknál rendesen a közvélemény sürgősen kifejezést ad követeléseinek, izgat-mozgat s erélyesen követeli, hogy amit akar, teljesedjék. Jelen esetben a legnagyobb csendet észleljük, akár a hazai tudományos életet nézzük, akár a gyakorlatit, semmi követelő hang, mely a javasolt ujitást kívánná. Nem jelentkeznek roppant sérelmek, sértett jogok, szellemi vagy anyagi károk, melyek szükségessé tennék, hogy a helyzet változzon s a 24 éves korhatár 21-re leszállittassék. Sehol panasz, sehol sérelem, tehát mi okozta azt, hogy a kodifikáló bizottság 1901-ben közzétett álláspontját 1904-ben megváltoztatta? Nem tudjuk s kellőleg nem látjuk indokolva sem. Mint köztisztviselő, ki éppen a gyámügyekkel foglalkozom, tudom azt, hogy ha a betöltött 21 év lesz a teljeskoruság kezdő pontja, teendőnk száma tetemesen kevesbül, azonban mint éppen e téren tapasztalatokat szerzett ember kijelentem, hogy ezen reform ha létesül, társadalmunk egyes osztályaira sokkal hátrányosabb lesz, mint amily nagy eredmények létesítése czéloztatik akár a gyakorlati, akár az elméleti téren. Mindenkor hive vagyok az életben, ugy az elméletben is a legnagyobb liberalizmusnak ; azonban midőn a hazai viszonyok javítása és változtatása kerül szőnyegre, különösen a magánjogi téren — szükségesnek tartom azt, hogy a reformok létesítésénél a fennálló körülmények és viszonyok figyelembe vétessenek, nehogy az esetleges reform, helytelen alkalmazással több kárt tegyen, mint hasznot hajtson. Dr. Haityuffy Dezső, székesfehérvári árvaszéki elnök. /*\ A Tervezet tulajdonjogához.*) 575. §. „Ha valamely telek rendszerinti használása lehetetlen azért, mert a telek közúttal nincs összekötve, vagy, ha az összeköttetés megvan ugyan, de annak segélyével a telek rendszerinti használása csak aránytalan költséggel lehetséges : a tulajdonos követelheti a szomszédoktól, hogy ezek kártalanítás fejében a szükséges összeköttetés czéljára az ő telkeik használását megengedjék mindaddig, amig a közúttal való alkalmas összeköttetés helyre lesz állítva (szükségben' ut)." •) Előző közleményt 1. a 13/14. számban. „A Szomszédjogok" czime alat'. 576. §. „Szükségbeli ut engedését nem követelheti, aki az ő telke és a közút között megvolt összeköttetést önhatalmúlag megszüntette vagy meglazította. " 577. §. „A szükségbeli ut irányát és a szomszédos telkek használásának mértékét ugy kell megállapítani, hogy ezeknek a telkeknek tulajdona, minél kevésbbé legyen korlátozva és hogy az, aki a szükségbeli ut engedését követeli, aránytalan költséggel ne legyen terhelve." 578. §. ,Ha valaki az ő telkének egy részét elidegeníti és az által az elidegenített vagy megmaradt rész a közúttól el van zárva, avagy az összeköttetés meg van nehezítve; ennek a résznek tulajdonosa csak attól az elidegenítő jogügyletben részes másik tulajdonostól követelheti a szükségbeli ut engedését, a kinek telekrészén át az összeköttetés előbb is megvolt. A telek egy részének elidegenítésével egy tekintet alá esik egy tulajdonos több telke közül az egyiknek elidegenítése, egyes külön telkek, vagy telekrészek többek javára történt hagyományozása, valamint a közös telek felosztása. Az első bekezdés értelmében engedett szükségbeli utért kártalanítás nem jár, ha csak a felek az ellenkezőben nem állapodtak meg, vagy a jogügylet természete és körülményei az ellenkezőt nem indokolják." Ezen fenti szakaszokból mindenek előtt világosan meg nem állapitható, hogy az úgynevezett beltelki átjárók, kényelmi gyalog utak és az úgynevezett gazdasági szekér és eke forgások általában véve megengedvék-e a vagy fentartandók-e és minő feltételek mellett ? Nem állapítható meg továbbá az sem, hogy ezeknek fentartása, kártalanítás mellett történhetik-e a vagy a nélkül? A szükségbeli útnál pedig nem vagyunk tájékozva eléggé, hogy a szükségbeli ut, mily széles legyen? A szükségbeli ut mértékének az 577-ik §. szerinti megállapítása mindenkor a birói mérlegelés tárgyát képezvén, azt lehet mondani, hogy tehát minden esetben per tágyát is fogja képezni. A Tervezet szerint a kárités, jobban mondva, a kisajátítási ár a szükségbeli utaknál mindenkor az által térítendő meg, a kinek a szükségbeli útra szüksége van. Mint fentebb kifejtettem, ezt sokszor terhesnek és általában véve méltánytalannak tartom. A Tervezet fent idézett §-ai tehát nézetem szerint következőképen volnának kiegészitendők és kiigazitandók. Az 575. és 576-ik §-ok változatlanul volnának fentarthatók, az 577-ik §. pedig ily módon volna szövegezendő: