Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 23. szám - Észrevételek a Főelőadmány Teljeskoruságához

23. sz. Magyar Jogász-Ujság 459 a Tervezet indokolása szerint (19. lap): „a megélhetés föltételeinek súlyosbítása és az életpályákra való előkészület idejének emelkedése mindinkább neheziti az egyének önállóságra jutását". Ezen ellentétes indokolás pedig nincs megokolva, mert a viszonyok nem változtak, a Tervezet 1901-ben, a főelőadmány 1904-ben jelent meg. De nézzük a gyakorlati életet. Mindenekelőtt kijelentjük, hogy nem osztjuk azt általánosságban, hogy a 21 évet betöltött ifjú oly érett legyen nálunk, miszerint minden körülmények között teljes és korlátlan önrendelkezési joggal birjon. A véderő törvény értelmében nálunk a katonakötelezettség az életkor 21 évével kezdődik, tehát összeesik azon korral, melyben az illető az uj propozicio szerint teljeskoruságát eléri. A katonai szolgálat ideje semmiesetre sem előnyös hatású arra, ki a teljeskoruságát akkor éri el, mert mint a Tervezet indokolása (19. lap) is mondja: „a katonai szolgálatot teljesítő vagy tanulmányokat folytató kiskorúak érdekében nem kívánatos, hogy a katonai szolgálat vagy a tanulmányok idejében háruljon reájuk ügyeik önálló intézésének kényszerűsége ; mert ez könnyen odavezethetne, hogy az önállósult egyén hatósági ellenőrzés alatt nem álló meghatalmazottra lenne kénytelen bízni ügyeinek ellátását vagy az ügyek önálló vitele a tanulmányok folytatására hatna zavarólag." De a katonai szolgálat s a tanulmányok folytatásának ideje — nézetünk szerint — nemcsak azért hat zavarólag az azt teljesítőre, mert ügyei vitelét másra kellene bizni, hanem még egyéb okokból sem előnyös időpont arra, hogy az ifjú éppen azon időben nyerje el önrendelkezési jogát. Nálunk ezen időszak rendszerint összeesik az ifjúsági kor azon részével, melyben, mint mondani szokás, az ifjú forr. Az ifjúság korának legszebb időpontja ez, midőn mindent más színben lát, mint valóban van, midőn vére pezseg, érzelmi világa fellengös, gondolkozása szabadabb és könyelmübb, cselekvése nem eléggé megfontolt, komoly dolgok iránt ha érdeklődik is, nem mindig kellő megfontolással jár el, stb. Altalánosságban véve többnyire ilyen a 21 éves kor betöltésekor az ifjú. Hiszen ezt a mindennapi élet nyilvánulásában láthatjuk. Ily temperamentummal lép 21 éves korában a katonai szolgálatba vagy felsőbb tanulmányai folytatására felsőbb iskolákba, hol hasonló gondolkozású társakkal jön össze. A társaság összehozván az ifjakat, az élénk temperamentum, a forrásban levő vér nem mindig higgadt s megfontolt cselekményekre indítja. Mindnyájan voltunk e korban, tudjuk, hogy gondolkozásunk, érzelmi és értelmi világunk egészen más, mint később. Hajlik a könnyű, sokszor meggondolatlan felfogáshoz és cselekvésre. Ezt különben elismeri a Tervezet indol kolása is (20 lap) s azt mondja : „ehhez járuaz a sajnos tapasztalat, hogy ifjúságunk egy részénél meg van a hajlam a könnyelmű életmódra, mely a teljeskoruság leszállítása esetében sok vagyon pusztulásának lehetne forrása." Mint imént mondtuk, ezt a Tervezet indokolása mondja 1901. évben ! Vájjon azóta — jelenleg 1904. évet irunk — változtak a viszonyok? A hazai 2L éves korú ifjúság komolyabb, megfontoltabb lett, hogy most már alkalmas arra, mi szerint a törvény önálló cselekvő képességgel ruházza fel!! A katonaságnál töltött idő — igen sokaknál, rendszerint azon időszak — mint már fentebb mondtuk, midőn az ifjú forr s kitombolja magát, mulat, adósságokat csinál, könynyelmü társaságokban egész vagyonát elverheti, mint példák igazolják. Az uzsorás, a fosztogató mindenütt kéznél van. Jelenleg, ha az ifjú hálóba kerül, ki lehet onnét húzni, szabadítani, a gyám, a szülő elriaszthatja az uzsorást, mert az ifjú aláírása nem kötelező, hiszen kiskorú, önálló cselekvési képességgel ily kötelezettségekre nem bir. Rendezi lehet tehát könnyelműsége következményeit s mire 24 éves korában nagykorú lesz, rendesen meg is bánja ifjabb kora vétkes cselekményeit. Ha az uj Tervezet lép életbe s az ifjú 21 éves korában teljeskoruvá lesz, érettsége ez által nem lesz több, de annál jobban emelkedik hitele, mert önjogu, aláírása által jogérvényes kötelezettségeket vállalhat, cselekménye összes következményeiért felelős, tehát amit gyerekészszel aláír s elfogad, arra nem mondható, hogy érvénytelen, mert önálló jogi cselekvési képességgel bíró önjogu ember kötelezi magát, melynek jogi következménye van. Mig azelőtt a 21 éves kiskorú ifjú magánjogi ténykedései figyelembe nem jöttek s éppen ezért az uzsorások, pénzagensek csak óvatossággal bántak velük s csapták be őket sokszor bizonytalan eredmény fejében, most reájok rohanhatnak, nyíltan, bátran, a 21 éves ifjú önjogu cselekményeiért felelős. Tehát a szülő, gyám nem léphet közbe, nem mondhatja, hogy a kötelezettség érvénytelen. A főelőadmány észrevétele erre azzal vigasztalódik és azt mondja: „az a társadalmi és gazdasági veszély, mely egyeseknek könynyelmü életmódjából származnatik, csakis kivételesen és többnyire csak oly egyéneknél állhat elő, akik ebben a korukban már vagyonnal rendelkezhetnek." Ez nagyon téves érvelés, hiszen ha az a 21 évet betöltött, most már önjogu ifjú, valamit elfogadott s aláírásával magát lekötelezte, ezáltal kötelezettséget vállalt, amely addig, mig leróva, kiegyenlítve nincs, őt terheli s azon