Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 22. szám - A halálbüntetés ( death penalty ) az Egyesült-Államok büntető eljárásában

22. sz. Magyar Jogász-Ujság 451 LAPSZEMLE. „Az eskü gyakorlati alkalmazása" czim alatt dr. N a 1 c k e igen aktuális eszméket pendit az,Archív für Kriminal-Antropologie und S t a t i s t i k" egyik utóbbi számában. A következőkben reprodukáljuk azt: „Mindenütt sajnálattal kell tapasztalni, hogy a hamis esküvések száma mindinkább növekedik, az eskü szentségét számtalanszor kigúnyolják és igy annak er kölcsi értékét tönkreteszik. Belátták azt, hogy visszás, állapot minden csekélységre esküt tétetni és az esküt és pedig joggal, csak fontosabb dolgoknál akarják megtartani, annak erkölcsi értékét ez által emelni. Mások még tovább mennek és az eskü teljes eltörlését követelik. Én eleinte szintén hasonló nézeten voltam, azt hiszem azonban, hogy az eskü az igazságot sok ember előtt még megerősítheti, nevezetesen a műveletlen emberek előtt, de ezek előtt is csak ott, abol azt szentségnek tartják. Mert, hogy az esküszegés megbüntetésének puszta tudata épen nem elég praeventio, azt épen a hamis eskük növekedő számából lehet látni. De kívánatos is volna, hogy a bíró az esküt bizonyos nyilatkozatok mellett ne mindenkor vegye ki, hanem előbb szigorúan mérlegelje a nyilatkozó személyét szavahihetősége szempontjából. Eszerint éretlen, ostoba emberek ne esküdjenek, szintúgy ne esküdjenenek olyanok, akiknek az eskü szentségéről semmi, vagy nagyon határozatlan fogalmuk van. Ezek közé tartoznak pl. a csavargók, aggok, züllöttek, iszákosak stb. De még egy más körülményre akarok itt reá mutatni, melyet a „Dresdner Nachrichten" 1904. év szeptember 8-iki számában közölt egy közlemény szuggerált belém : „Köln. (Magán távirat.) A bíróság egy asszony ügyében tárgyalt, aki sokat beszéltetett magáról szellemidézései miatt. A szellemek asztalkopogtatással feleltek. De midőn a jelenlevő rendőrbiztos néhai atyjának szellemével akart beszélni és erősen leszorította az asztalt kezével, a szellemek nem jelenkeztek, erre az esetet följelentette, mire folyamatba téte ett a bírósági eljárás Ma egy sereg tanú eskü alatt vallotta, hogy ők elhaltaknak szellemével kétségtelenül beszéltek s hogy a vádlott az elhaltaknak előtte ismeretlen neveit megmondta és ezeknek kinézését pontosan leirta. Ezen eskü alatti vallomások alapján a bíróság . ... felmentő Ítéletet hozott." Megesküdni azonban észszerűen csak arra lehet, aminek megtörténte lehetséges. Előbb emiitett esetben az esküvés egy lehetetlenségre nézve történt, nevezetesen a szellemekkel való érintkezésre nézve, tehát olyan valamire, amit a tudomány elképzelhetetlennek mond legalább ma még. A spritiszták természetesen az ellenkezőt állítják és ezek között bizonyára vannak birák s kétségtelen, hogy esküdtek is. Mindamellett ragaszkodni kell ahhoz, hogy a tudomány által megállapított tények és igazságokhoz kell alkalmazkodni (az eskü szempontjából is) és minden a tudományos igazságon kivüli dolgot figyelmen kivül kell hagyni. Különben esküt lehetne tétetni a legnagyobb ostobaságra. Pl. valaki jóhiszemüleg megesküdhetne — anélkül, hogy elmebeteg volna — arra, hogy egy halottat látott föltámadni, ami nem kevésbbé hihető volna, mint az, hogy valaki szellemekkel érintkezett. Az eskünek ilyen módon való felhasználása folytán az elveszti erkölcsi hitelét, amit különösen napjainkban lehetőleg el kellene kerülni. Én természetesen azt hiszem (hogy az illető kölni bíróság tekintélye meg legyen mentve), hogy a fönt közölt hajmeresztő tényállás, ha csakugyan olyan a valóságban, nem a jogászok, hanem az esküdtek lelkét terheli. Az tény, hogy eddig a spiritizmus igazságára nézve még egyetlen egy értékes bizonyíték sincsen, hogy továbbá a médiumoknak legnagyobb része szélhámos, vagy beteg volt. Ép oly kevéssé bizonyittatott be a mai napig az a zarándoklás, ereklyék stb. által való csodás gyógyulás, amelyet másképen megfejteni nem lehet; és ha ez a csodás meggyógyulás esküvel is bizonyittatnék, ez az előbb említett tudományos tényálláson semmit sem változtathat, egészen eltekintve attól, hogy általában sok állítólagos csodás meggyógyulás vagy nem történt vagy csak muló természetű volt. Ugyanez vonatkozhatik pl. az állítólagos mágnetizmusra is. Ilyen és hasonló esetekben többet használ a megesketésnél a bíróságnál előterjesztett az irányú kérelem, hogy az állitások kísérletek által bizonyittassanak be, amint az nemrég megtörtént (Sröter természetgyógyász perében), amiről nagy elismeréssel kell megemlékezni és ami utánzásra való példának tekintendő." Kodifikáczionális szemle. A halálbüntetés (death penalty) az EgyesültÁllamok büntető eljárásában. Ugy szakirodalmunk, mint általában a hazai sajtó hasábjai egyes felmerült esetek révén nem egyszer foglalkoznak az amerikai halálbüntetés kérdéseivel. Különösen a büntetés végrehajtási módja az, mely magára irányítja olykor a közfigyelmet s a dolog ismertetésében, — talán méltán is, — nagyobbrészt kiemelkedőbbek a kifogások, mint az elismerés. A többi müveit államok körében, — már t. i. a melyek még eddigelé nem tették magukévá az abolitionalisták álláspontját, — nem is falált eddig utánzásra az amerikai példa. Ámde ezek az ismertetések, — csekély kivétellel — az épen felmerült alkalomszerű körülményekhez képest nagyrészt csak kivonatosak s egyoldalúak. Nem találkozunk a halálbüntetés alkalmazására s az ezt megelőző eljárásra vonatkozó törvényes intézkedések tételes ismertetésével. Jelen közleményünk épen ezen a tapasztalt hiányon akar segíteni akkor, midőn az északamerikai Egyesült-Államok vezető államának: a „State Empire" nak eredefi törvénykönyve') alapján tételes ismertetését nyújtja a nevezett államokban a halálbüntetés végrehajtására s az ezt megelőző eljárásra vonatkozólag ez időszerint érvényben lévő törvényes intézkedéseknek. Az északamerikai Egyesült-Államok köztársaságában, — hol mind a 46 államnak szabad kéz van engedve a jogalkotás és igazságszolgáltatás terén, — túlnyomó részben New-York állam törvényes intézkedései az irányadók. Lényegileg elfogadja a fő állam törvényeit az egyes államok igazságszolgáltatása is, amely törvények viszont nem egyebek, mint az eredeti régi angol jognak a helyi viszonyoknak megfelelőleg módosított kiadásai. így áll a dolog közelebbről a büntető eljárással is, noha egynémely kérdésben az önálló jogalkotás szabadsága erősen érezteti hatását. Épen maga a halálbüntetés kérdése is bontja némileg az összhangot az államok közt, bár Amerika legnagyobb aboliczionalistájának : Livingstone-nak hatalmas agitácziója nem hozta meg teljesen az általa óhajtott eredményt. A 46 állam közül csupán négy van olyan, mely jelenleg sem alkalmazza büntetésként a legsúlyosabb deliktumokra sem az élet') „The Code of Criminal Procedure of the State of NewYork. Wilh notes of Decisions. Fourteenth revised edition. Banks 8 Brothers, New-York — Albany 1895."