Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 22. szám - A Code civil száz éve

22. sz. Magyar Jogász-Ujság 445 helyébe mulandó egyéniségek változó ítéleteit helyezi, azoknak individuális nézeteivel és benyomásaival egyetemben. Lammaschnak közléseihez gróf Schönborn szólott hozzá, aki az úgynevezett uj büntetőtörvény-tervezet alkotója. Állást foglal az ellen, hogy a 6 hónapon aluli minden büntetési nemek megszüntetendők volnának és hogy a büntetés kiszabása ilyen ese!ékben a joggyakorlat kezeiből kivétessék, hogy a végrehajtó hatalom hivatalnoki hatáskörébe jusson. Tiltakozik az ellen, hogy a tettnek objektív jellege a tettes szubjektív jellemével szemben háttérbe szorittassék, Felemlíti, hogy ő már tervezetében a halálbüntetés alkalmazásának lehelő megszorítása mellett foglalt állást; a magánclzárás mellett nyilatkozik; nem hiszi, hogy lehetséges volna a három napon aluli szabadságvesztési büntetéseket a járásbíróságoknál elszenvcdtetni; hangsúlyozza, hogy a javulást ígérő magaviseletű bűntettesek feltételes szabadonbocsátása, valamiként a mai jog szerint a büntetőjogi elitélésekkel járó dehoneszláló jogkövetkezmények korlátozása kívánatos. Reá mutat arra, hogy tervezetében a rendkívüli enyhitési jog már elejtetett és hogy ő is a legnagyobb individualizáczió mellett foglalt állást. Az osztrák büntetőjog jövőjét illető ezen közlések annál nagyobb érdeklődésre számithatnak nálunk, mert hiszen a büntetőjogi reformok nálunk is küszöbön állanak és a közel jövőben várhatók. [~|. A Code civil százéve Ha mindazt, amit Bonaparte Napóleon teremtelt, elfelejtik is, egy müve felejthetetlen marad : az ő törvénykönyve, a Code Napóleon. A régi rendszer felforgatója, aki a világ minden tájékán pusziitásnak nyomait hagyta maga után emlékül, az uj rendnek megteremtésén pozitive is dolgozott. Nem Waterloora vagyok büszke — mondotta egy ízben a korzikai, — hanem kodekszemre. Néhány napja volt 100 éve, hogy a franczia polgári törvénykönyv életbe lépett, amelynek alkalmából Párisban nagy ünnepségek között az összes müveit nemzetek részvétele mellett ülték meg a 100 éves évforduló ünnepét. Francziaországban a polgári törvénykönyv előtt jogi tekintetben oly összevisszaság uralkodott, amelyhez hasonlót csak a politikai életben lehetett ott találni. A dekrétumoknak, rendeleteknek egész serege a legnagyobb kaotikus összevisszaságban alkotta a jogot. Voltaire erre mondotta azt az élezét, hogy: „Francziaországban annyiszor kell az embernek jogait változtatnia, amiként lovait változtatja." Minden kis községnek megvolt a maga „istenadta" törvénykönyve. Ezen állapotnak véget vetni volt hivatása a Napóleoni törvénykönyvnek, amely egyszersmind a középkornak, a feudalizmusnak vetett véget. Ez rakta le a modern társadalmi berendezkedés alapját azzal, hogy egyenlő birtok-képességet s a törvény előtt egyenlőséget teremtett. A polgár uralmát, a melylyel az újkor igazán megkezdődött, ez a könyv dekretálta és léptette életbe. A feudalizmust, az ancienne regime-t ugyan már a forradalom küszöbén megszüntették elvben, a papiroson ; de a praktikus élet addig, amig mindenestül föl nem fordult, amig a terrorizmus s az anarchia minden intézményt ki nem emelt sarkaiból, megmaradt a régi csapáson. Könnyebb dolog volt, amint könnyebb ma is, megszüntetni a régi korhadt intézményeket, a helyi és a kiváltságokon alapuló jogszokásokat, mint megkonstruálni s életbe léptetni a dolgok uj rendjét. A régi Francziaországot megszüntette az 1769; az uj azonban csak 1804 táján kezdett kiépülni. A két dátum közé tizenöt esztendő esik. Ezalatt Mirabeau és társai a franczia királyságot akarták regenerálni, Rousseau, az enciklopédisták dogmái, az ész törvényei, az emberrel veleszületett, az embertől eltagadhatatlan jogok alapján. A királyság nem birta ki az orvoslást, belehalt a kúrába. És amikor a szabadságnak a legoktalanabb módon áldoztak hekatombákkal, Cambacére, aki utóbb direktor is volt, teljesen kidolgozott polgári törvénykönyv-tervezetével lépett a konvent elé. A legsötétebb rémuralom napjaiban, Robespierre idejében, nem találták tervezetét elég radikálisnak és nem fogadták el. Igen valószínű, hogy az akkori konventnek senki sem tudott volna eléggé radikális törvénykönyvet szerkeszteni ; aztán nem is igen kellett törvénykönyv akkor, a midőn a legfontosabb dolog volt a köztársaság s az ember ellenségeinek : a ci devantokn&k halomra gyilkolása. Cambacéres két kísérlete után a forradalom nem is vesztegette többé idejét törvénykönyv szerkesztésével, a mire nem volt szüksége. A dolog elaludt, feledésbe ment, a forradalom vonaglás napjaiban, Robespierre bukása után, a mint a romokból kibontakozott az uj rend, a forradalomból a császárságba átvezető időszakban: a direktórium s a konzulság idején éltek a régi törvénynyel s a régi joggal. Csak Napóleon első államcsínye után, a XIX. század első esztendejében kezdett kisérteni ismét a törvénykönyv tervezete. Napóleon volt az első konzul s bár Cambacéres volt egyik konzultársa, most ő kezdte sürgetni a törvénykönyvet s küldött ki bizottságot a törvénykönyv megszerkesztésére. A polgári törvénykönyvre a válságos napok azonban csak ezután következtek. A franczia politikusok már ekkor féltek a Napóleon törekvéseitől. Abban az időben különben is a katona volt a mindenható s nem akartak még törvénykönyvet is katona-kézből kapni. Még az uj törvénykönyv meg sem jelent a törvényhozás előtt, mikor már nem annyira bírálták, mint inkább szólták-szapulták. Anyaga ellen az volt a legerősebb kifogás, hogy nincsen benne semmi uj, hogy a régi franczia törvények, Jusztiniánusz instituczióinak s a régi franczia szokásjognak kompilácziója. Kifigurázták a törvénytervezet derék, nagyeszű, fáradhatatlan munkás szerkesztőit: Trouche-t, Bigot-Preameneu-t, Malleoille-t és Portalis-t, hogy abszurdumra vállalkoztak, a midőn katona kezéből megbízást fogadtak el polgári törvénykönyv szerkesztésére. A Code civil, bár hosszú, olykor izgalmas herczehurcza árán, az 1304. márczius 21-én, tehát abban az időben, a mikor már mindenki tisztán látta, hogy Napóleon abszolút uralomra tör, hogy a törvénykönyvben a maga hatalmának s a maga államának rak alapot, — utat kapott az életbe. A Code civil azonban nem Napóleon nagyságának volt az alapja, hanem Francziaországnak volt áldás. Napóleon legnagyobb ellenségei is elismerik, hogy ebben derék s a köz javára való munkát végeztek, A Code civil, amelyben Napóleonnak nemcsak