Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 22. szám - A czégvezető kirendelhetésének kérdése a közkeresetitársaságban

22. BZ. Magyar Jogász-Ujság 443 JOGI SZEMLE. A legutóbbi német jogászgyülés jótékony hatása a magyar jogéletben is érezhető. Nyolcz évi hallgatás után, a német jogászgyülésnek közvetlen hatása alatt, vetődött fel nálunk ismét az a kérdés, hogy a magyar jogászgyülélések ujabb összehívása miért késik. Évek sora óta még a szaksajtó sem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vájjon a magyar jogászgyülések valóban nem volnának-e képesek oly munkarendet teremteni, mely rendszeres megtartásuk szükségességét és hasznosságát a közfelfogásban demontsrálná és hiányukat a jogéletben érezhetővé tenné ! A budapesti ügyvédi kamra intézett legutóbb átiratot a magyar jogászegylet elnökéhez a XII. jogászgyülés előkészítése és megtartása tárgyában, a melyben 8 évi szünet után a jogászgyülésnek ujabb összehívását sürgeti. És valójában a magyar jogászgyülés alapszabályai, — a melyek szerint ennek hivatása a hazai jog szükséges átalakítására és fejlesztésére hatást gyakorolni — soha alkalomszerűbben és élénkebben nem demonstrálták az eltelt 8 esztendő felszínre vetette jogreformok megvitatásának szükségességét s igy közvetve egy ujabb jogászgyülés megtartásának kívánatos voltát, mint most. A magyar kir. igazságügyminiszternek 1903. évi tevékenységéről előterjesztett jelentése a törvényreformoknak egész sorozatát mutatja, a melyet ő szükségesnek tart s a melyeket jobbára elő is készített. Nem említve a polgári törvénykönyv haladó előkészítését, a büntető törvény módosítása, a kereskedelmi törvény revíziója, a telekkönyvi rendtartás, a végrehajtási eljárás, csak a főbb tárgyi momentumai azon alapvető nagy reformmunkának, amelyet az utolsó évtized megváltozott élet- és jogviszonyai kétségtelenül szükségessé és kívánatossá tettek. E mellett egész serege a szubszidiárius novelláris kodifikácziónak várja a törvényhozási szankcziót. Mindezen reformkérdésekkel szemben a magyar jogászságnak — körülbelül 5000 ügyvédnek és 3000 bírónak és ügyésznek — hivatásából kifolyólag kötelességszerűen állást kell foglalnia. Reméljük, a megindult akczió a XII. magyar jogászgyülés összeüléséig meg nem is pihen. Negyedszázados ünnepélyét üli fennállásának a Magyar Jogászegylet. Külsőleg egész kis könyvtárban jut kifejezésre a szellemi munka mértéke, amelyet legnagyobb csendben, de annál nagyobb tudományos objektivitással űzött tevékenysége produkált. Az utolsó 25 esztendő jogfejlődésének, jogmüvelésének irányát találjuk meg a Magyar Jogászegylet kifejtett tevékenységében. Rendkívül érdekes jogbölcseleti megfigyelésre ad alkalmat az, ha hazai jogfejlődésünknek a legutolsó 25 évben tényleg elért, tételes formában kifejezésre jutott eredményeit, a Magyar Jogászegylet tevékenységével: az ott kifejezésre jutó jogtudomúnyos törekvések irányával összehasonlítjuk. Élénken demonstrálhatja ezen összehasonlítás a magyar állam tényleges jogfejlődésének a kívánatos és óhajtott jogfejlődéshez viszonyított arányát. Élénken demonstrálja e legutóbbi 25 esztendő, hogy a jogteoria felvetette eszmék minő evolueziók és tranzíörmácziók utján, mily hosszú idő alatt válhatnak csak a reális jogélet alkotó elemeivé : válnak kodifikált jogelvekké. Csemegi vezetése mellett a legszebb auspicziumokkal indult munkájának a Magyar Jogászegylet. A nagynevű előd jól ápolt hagyatékát méltó kezek vették át Vavrik személyében. Ámde ily kiváló gondozás mellett sem érhette volna el e tudományos egyesület haladásának azon mértékét, amelylyel ma dicsekedhetik, ha nem állott volna bölcsőjénél, nem őrizte volna gondozó kézzel gyermekéveit és serdülő korát mind a mai napig oly kiváló egyéniség, mint Fayer László. Vétenénk e kiváló tudósunk szerénysége ellen, ha ékes szavakban dicsérnénk közismeretü ügybuzgalmát a Magyar Jogászegylet tudomány-müvelése körül. Még sem hallgathattuk el e helyen abbeli meggyőződésünket, hogy a Magyar Jogászegylet tevékenysége, fejlődése, minden legkisebb fázisában, az ő tudományosság iránti önzetlen, ideális szeretetéből fakadó fáradhatatlan munkálkodását és a magyar tudományos jogfejlesztés körüli örök érdemeit hirdetik. * Az uj polgári perrendtartás törvény nyé válásának küszöbén érdekesnek tartjuk megemlékezni azon tapasztalatokról, amelyeket Ausztriában az uj perrend nyomán szereztek. Ott ugyanis ma már leszürődött igazságnak ismerik azt, hogy maga a szóbeli eljárás behozatala még semmiképpen sem jelenti a pereknek gyors lefolyású elintézését. Magának az Írásbeliségnek kiküszöbölése, eo ipso a perek hosszú tartamát meg nem szünteti. A bíróságoknak az ügyvédséggel való összhangzatos, de néha az utóbbiak ellenére is érvényesülő, a per minden huzavonáját kizáró törekvése teszi csak lehetővé a pereknek rövid idő alatti jogerős befejezését. Ezen törekvésnek kifolyása az, hogy Ausztriában a bíróságok a feleknek semmiféle halasztásába bele nem egyeznek; a tárgyalásnak a felek közös akaratából való elhalasztását nem ismerik; a tárgyalásra kitűzött ügyek feltétlenül tárgyalásra is kerülnek. A legutóbbi napokban jelen voltam egy rendes pernek egy bécsi bíróság előtti tárgyalásánál, amelynek alkalmával alperes egy oly tanura hivatkozott, akiről előkészítő iratában említést nem tett. A tanú kereskedő volt; a kir. törvényszék konstatálva, hogy a tanuként megjelölt egyénnek távbeszélő állomása van, utasította alperesi ügyvédet, hogy a tanuként megnevezettet távbeszélő utján azonnal idézze be, illetve állítsa