Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 22. szám - A czégvezető kirendelhetésének kérdése a közkeresetitársaságban

442 Magyar Jogász-Ujság III. évf. tagja által benyújtott, czégvezető bejegyzésére irányuló kérvényt, mint nem a főnöktől származó, az illetékes törvényszék által a K. T. 41. és 67. §-aira hivatkozással feltétlenül elutasítandó. A 82. §. által teremtett helyzetet még jobban összebonyolítja a K. T. 94 §.-a, mely a czégvezető kirendelésének jogát a társasági képviselőre ruházza. A midőn ezzel maga a törvény is elismeri, hogy a társaság képviselője s a társaság üzletvezetője nem ugyanazon személyben kell, hogy találkozzék, egyszersmind megdönti a 82. §. érvényét; megdönti pedig azért, mert a 94. §. nem dispositiv, hanem abszolút módon intézkedik, kimondván, hogy „a czégvezetési jogosítvány adása harmadik személyek irányában csak akkor bir hatálylyal, ha az a képviseletre jogosított tagok valamelyike által történik." Hátra volna még az az ellenvetés, hogy a K. T. 82. §.-a a kereskedelmi törvény 8. czimének II. fejezetében — mely a társasági tagok egymás közti jogviszonyait szabályozza — foglalván helyet, harmadik személyekre nem tartozik; és a midőn ezen 82. §. az üzletvezető társasági tagot czégvezető kirendelésére feljogosítja, a törvény szelleme a czégvezetői kirendelés kérdését „a társaság rendes üzletkörébe eső dolognak tekinti",3) figyelemmel a 77. §.-ra; és az egész kérdést harmadik személyekre nem tartozónak állítja, figyelemmel arra, hogy a társaság jogviszonyait harmadik személyekkel szemben nem ez, hanem a következő, 9-ik fejezet szabályozza. Bármennyire plauzibilisnek tessék is első pillantásra ez a felfogás, alapjában véve teljesen elfogadhatatlan és semmitmondó. Már maga az a körülmény, hogy a szőnyegen forgó szakasz helye képezi a törvénymagyarázat alapját, elegendő, hogy tartalmának helyessége iránt bizalmatlanok legyünk. Alaposabb megvizsgálás után látjuk, hogy ez az utolsó és legerősebbnek látszó ellenérv is puszta lég „A társaság rendes üzletkörébe eső dolognak tekintetik" a czégvezető kirendelésének kérdése e szerint azért, mert az üzletvezető ezen kirendelésre feljogosittatik. Ha tehát sikerül bebizonyítanunk, hogy a czégvezető kirendelése nem esik a társaság rendes üzletkörébe, akkor az üzletvezető nem rendelhet czégvezetőt, akkor a 82. §. hatályát, ebből a szempontból is, megdöntöttük. Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy a 82. §. dispozitiv intézkedést tartalmaz. Ezzel a szakaszszal három abszolút intézkedést tartalmazó szakaszt állítunk szembe: a 38., 39. és 81. §.-okat. A 38. §. bárminemű kereskedelmi ügylet 8) Dr. Nagy Ferencz: A keresk. jog kézikönyve V. kiad. I. k. 249. 1. 6. jegyzet. megkötésére feljogosítja a czégvezetőt; — a 39. §. a czégvezető jogkörének korlátozását eltiltja s illetve harmadik személyekkel szemben hatálylyal nem birónak nyilvánítja; a 81. §. a társaság rendes üzleti forgalmán túlmenő ügyletek megkötésétől az üzletvezetőt eltiltja. Mi következik ebből? Ebből az következik, hogy amikor a czégvezetőt az üzletvezető kirendelte, egy olyan egyént hozott saját jogánál fogva a társaságba, aki az üzlet minősége és terjedelme által nem korlátolt ügyleteket köthet, aki nem a társaság üzletkörébe eső dolgokat (cselekvényeket) intézhet. Vájjon közvetve nem lépte-e tul ez által az üzletvezető a társaság jogkörét ? Csak egy egyszerű példát állitásom helyességére : Kétségtelen, hogy egy 10.000 korona forgalmú füszerkereskedés czégvezetője 100.000 koronás tőzsdei ügyletet köthet értékpapírokban, mely ügylet jogilag harmadik személyekkel szemben a főnököt kötelezi. Ha már most ugyanilyen forgalmú füszerkereskedés, mint közkereseti társaság, üzletvezetője, aki a 81. § szerint sem 100.000 koronás, annál kevésbbé tőzsdei ügyletet, a társaságot terhelőleg törvény erejénél fogva (a külön felhatalmazás itt nem jön kérdésbe) nem köthet, ha ez az üzletvezető czégvezetőt rendel; nem lépte át az üzlet rendes körét? Közvetve nem ő kötött a rendes forgalmon túlmenő ügyletet ? Vájjon e szerint a czégvezető kirendelése a társaság rendes üzletkörébe tartozik? Kétségtelenül nem. így tehát az ellen-vélemény is a mi nézetünket támogatja, hogy t. i. az üzletvezető közkereseti társasági tag czégvezetőt nem rendelhet. Ami az utolsó ellenvetés második részét illeti, hogy az egész kérdés harmadik személyekre nem tartozik, figyelemmel arra, hogy a társaság jogviszonyait harmadik személyek irányában nem ez, hanem a kilenczedik fejezet szabályozza; erre csak annyit jegyzünk meg, hogy ha a czégvezetői intézmény nem direkte a harmadik személyek szempontjából a kereskedelmi forgalom megkönnyítése érdekében statuáltatott volna, történhetnék a kérdés eldöntése ezen az alapon, mert el tudnánk képzelni oly czégvezetőt, aki a czég belső életének szerves része és harmadik személyekkel érintkezésbe nem jön. De a czégvezető fogalma ezt kizárja s már most akár a nyolczadik, akár a 9-ik fejezetben beszél róla a törvény, a 39. §-ban adott generális elv, hogy a czégvezető jogkörének korlátozása harmadik személyekkel szemben hatálylyal nem bir, később sem szenvedhet csorbát. Mindezekből tehát azt a következtetést vonjuk le, hogy a K. T. 82. §-ának szövegezése hiányos és ugy értelmezendő, hogy a társasági tagok, mint üzletvezetők, czégvezetőt csak akkor rendelhetnek, ha a társaság képviseletével is megbízva vannak. Dr. Stein Mór.