Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 22. szám - A czégvezető kirendelhetésének kérdése a közkeresetitársaságban

22. sz. Magyar Jogász-Ujság 441 és terjedelmének körébe esnek. Ez okból nem állapítja meg a K. T. az üzletvezető hatáskörét abszolút, hanem csak diszpositiv módon, a főnök tetszésére bizva, hogy e hatáskört nagyobbítsa vagy kisebbítse, harmadik személyek kötelesek lévén ennélfogva az üzletvezetővel történendő kereskedelmi ügyleteik megkötésénél előbb hatásköre tartalmának terjedelme felől a rendes kereskedő gondosságával meggyőződni. És éppen, mert annyira rugalmas tulajdonságú az üzletvezető hatásköre, tapasztalhatjuk a gyakorlati életben, hogy néha még az üzletvezetőénél is tágasabb (üzletvezető-igazgató), néha pedig nagyon sovány, majdnem csak az adminisztratív üzleti teendőket magában foglaló hatáskörű személy megjelölésére szolgál. Ezek előre bocsátása után teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a K. T. 77. §-ának 2. mondatában említett ,üzletvezetéssel megbízott társasági tagok1' a kereskedelmi meghatalmazottak azon csoportjába tartoznak, kik a czégvezetőénél kisebb terjedelmű hatáskörrel birnak. A főnök: a közkereseti társaság, jogi személy. E jogi személyt nem ők, hanem a társaság tagjainak összesége, az összes társasági tagok együttesen képviselik, esetleg egyes tagok a társaság képviseletére, a jogi személynek, a közkereseti társaság megszemélyesítésére, felhatalmaztalak. Ezek a társaság képviselői, kiknek személye, a dolog természete szerint, nem kell, hogy összeessék az üzletvezető személyével s mely társasági képviselőknek a társaság üzletvezetőjétől eltérő hatásköre a K. T. 90. §.-ában abszolút módon megállapítva van. A K. T. 77. §.-ában emiitett tagjai a közkereseti társaságnak csupán üzletvezetéssel foglalkoznak, csupán erre nyernek megbízást, meghatalmazást és igy tehát feltétlenül kereskedelmi meghatalmazottaknak, — és tekintettel arra, hogy nem általánosságban, mint a czégvezető, hanem csupán azon cselekményekre vannak a törvény által felhatalmazva, melyek a társaság kereskedelmi üzletével rendszerint járnak, világos, hogy csak korlátolt, a közkereseti társaság kereskedelmi üzletének terjedelmére szorítkozó, általános kereskedelmi meghatalmazottaknak tekintendők, akiknek hatásköre a czégvezetőénél határozottan felismerhetőleg kisebb, amint azt alább bebizonyitandjuk. Ennek daczára a K. T. 82. §.-a őket czégvezető kirendelésére feljogosítja. A kereskedelmi törvény ezen intézkedésének védelmére némelyek azt hozzák fel, hogy a törvény akkor, midőn 82. §.-ában az üzletvezetőt, czégvezető kirendelésére feljogosítja, a közkereseti társaság üzletvezetéssel megbízott tagjaira nézve hallgatólag azon kivételes helyzetet statuálja, hogy az ő hatáskörük meghaladja a czégvezetőét s illetve a közkereseti társaság üzletvezetéssel megbízott tagjának hatásköre nagyobb, mint az egyéni czégek üzletvezetőié. Nem lehet azonban ezen hallgatólagos jognagyobbitást vélelmezni azért, mert a K. T. 81. §.-a világosan azt mondja, hogy „oly ügyletekhez, melyek a társaság rendes üzleti forgalmán tulmennek, vagy a társaság czéljához nem tartoznak, akkor is, ha az üzletvezetés egy vagy több tagra ruháztatott, valamennyi tag határozata szükséges." Ezzel szemben kétségtelenül nagyobb ennél a czégvezetőnek törvényes (K. T. 38. §.) hatásköre, mert az ilynemű korlátozást avagy megszorítást nem ismer. A midőn a K. T. 81. §.-a a közkereseti társasági tag, mint üzletvezető, hatáskörének hallgatólagos megnagyobbitását egyenesen kizárja, erősen támasztja egyúttal abbeli nézetünket, hogy a czégvezető hatásköre meghaladja az üzletvezetéssel megbízott társasági tagét. Már most ezek után eltekintve attól, hogy a K. T. 50. §.-a szerint a kereskedelmi meghatalmazott főnöke (jelen esetben a közkereseti társaság, mint jogi személy vagy az annak képviseletével megbízott tagok: a társaság képviselői) beleegyezése nélkül a meghatalmazást át nem ruházhatja ; tarthatatlan a K. T. 82. §.-ának intézkedése azért, mert senki oly jogokat másra át nem ruházhat, melyekkel maga sem bir. Ha tehát támaszkodva a K. T. 50. §-ára még azon jogát is kétségbe kell vonnunk az „üzletvezetéssel megbízott társasági tagnak", hogy az összes társasági tagok vagy a társaság képviselőjének beleegyezése nélkül, saját, a fentebbiek szerint a czégvezetőénél határozottan kisebb terjedelmű, általános kereskedelmi meghatalmazotti hatáskörét, illetve üzletvezetési tisztét, másra átruházza, — határozottan tagadnunk kell azt, hogy azon üzletvezető, — ki a törvény szavai szerint csupán „azon cselekményekre van feljogosítva, melyek a társaság kereskedelmi üzletével rendszerint járnak" (K. T. 77. §.) és „oly ügyleteket, melyek a társaság rendes üzleti forgalmán tul mennek", nem köthet, — oly kereskedelmi meghatalmazottat (czégvezetöt) rendelhessen, aki — ismét a törvény szavai szerint — bárminemű „kereskedelmi üzlet folytatásával járó ügyletre és jogcselekvényre* — a vezetése alatt álló üzlet természetét és terjedelmét, egyáltalában figyelmen kívül hagyva — feljogosítva van, vagyis nagyobb hatáskörű kereskedelmi meghatalmazottat rendelhessen, mint a minő a magáé. Hiszen akkor mindjárt önnönmagát is kirendelhetné czégvezetőnek ! De képtelenség az idézett és bírálat tárgyává tett 82. §. keresztülvitele már a K. T. 41. §.-a miatt is, mert ezen szakasz szerint: „a czégvezetési felhatalmazás a főnök által a kereskedelmi czégjegyzékbe leendő bevezetés végett bejelentendő". Mivel pedig főnök gyanánt a K. T. 65. §.-a csak az összes társasági tagokat, vagy a társaság képviselőit ismeri; a közkereseti társaság üzletvezetéssel megbízott