Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 22. szám - A czégvezető kirendelhetésének kérdése a közkeresetitársaságban

440 Magyar Jogasz-Ujság 111 évi. Magától érthető, hogy amit az ingyenes és aránytalan nyereséggel járó szerződésekről, kü­lönösen az ajándékozások megtámadásának idő­beli korlátozásáról a Magánjogi Kodifikácziónk 44. számában elmondtam, azt itt tárgyalt csalárd megtévesztésre is vonatkoztatom, ameny­nyiben t. i. az harmadik személytől ered s ár­tatlan ellenféllel szemben teszi lehetségessé a megtámadást. Még csak annyit jegyzek meg, hogy a „csa­lárd megtévesztés" kifejezés megválasztását, az Indokolással tartva, helyesnek találom s ameny­nyiben más vonatkozásban e fogalomra szükség lehet, ezt akitételt megtartani helyes. 2. A „jogellenes fenyegetés"-re nézve a ki­fejezéssel kezdem. Ez is jó. Az indokolás megáli. A Tervezet szerint a fenyegeteltetrá kellett bimi a szerződés megkötésére. Ez a kifejezés már magában foglalja ugyan azt a kívánalmat is, hogy a fenyegetésnek u. n. ahpos félelmet kell gerjesztenie, de mégsem ártana ezt külön is hangsúlyozni. Abban egyet értek a Tervezettel, hogy annak a felsorolásába már nem bocsát­kozik, hogy a félelem mikor legyen alaposnak tekinthető. Helyes az is, hogy a Tervezet csak a másik féltől < redő íenyegetés esetén engedi a visszterhes szerződés megtámadását. Ez meg­felel a Tervezet szellemének, mint az is, hogy az ingyenes és aránytalan nyereséggel járó szer­ződések esetén a fenyegetettnek akkor is meg­adja a megtámadási jogot, ha harmadik személy követte el a fenyegetést. S ha az én saját 988. §-omat veszem ala­pul, akkor a továbbiakra szintén azt mondom, amit az Indokolá*. hogy t. i. „nincs btlső ok, hogy a megtévesztés és a fenyegetés esetei kö­zött miért tétessék különbség" abban a tekin­tetben, hogy ha egy harmadik követte el e cse­lekményt, akkor a fenyegetésnél mindig meg engedtessék a megtámadás, mig a megtévesz­tésnél csak ugy, ha a másik szerződő tudott róla illetve, ha ez ingyenes előnyben stb. ré­szesülne. De ha a Tervezet 987. és 988. §-ai ma­radnak meg, akkor ez nem egészen áll meg és igenis különböztetni kell ingyenes (illetőleg arány­talan nyereséggel járó) szerződések esetében a harmadiktól eredő csalárd megtévesztés és az ugyancsak harmadiktól eredő jogellenes fenyege­tés közt. A megtévesztésre nézve épp az imént ad­tam elő, hogy konzequenczia kedveért kivánnia kellene a Tervezetnek a tévedés lényegességét, ellenben fenyegetésnél ezt természetesen nem lehet s releváas csakis a „rábírás" ténye lesz, vagyis a jogellenes fenyegetésre való szöveg lényegében nem változik. Ezek után — előbbi módosrásaimat tartva szem előtt — a 991. §. szövege helyett (foly­tatva, persze itt is saját sorszámaimat) ezt ajánlanám : 990. §. Az a fél, akit a másik jogellenes fenyegetéssel birt rá a szerződés megkötésére, a mennyiben a fenyegetés alapos félelem előidézé­sére alkalmas volt, megtámadhatja szerződési nyi­latkozatát. Harmadik személy által dkövetett ily cse­lekmény csak ugy szolgálhat alapul a megtáma­dásra, ha a mábik fél a szerződés megkötésekor tudott e cselekményről, vagy kellő figyelem mel­lett tudhatott volna róla, vagy ha a szerződés révén a sértett fél kárárai ingyenes előnyben tagy aránytalan nyereségben részesülne. Dr. Meczner Sándor, sárospataki jogakadémiai tanár. A czégvezető kirendelhetésének kérdése a közkeresetitársaságban. A czégvezető hatásköre, amint azt a K. T. 38. §.-a tartalmilag meghatározza, a lehető legtágabb, mely kereskedelmi meghatalmazott­nál egyáltalában feltehető. A kereskedelmi tár­saságok képviselőinek hatásköre ugyan megha­ladja a czégveze'őét. mert az előbbiek nem csupán kereskedelmi üzlet folytatásával járó, hanem bárminő (magánjogi) ügyleteket is köt­hetnek és ingatlanok elidegenítésére és terhe­lésére is jogositvák1); de őket, a tulajdonképeni főnök, a kereskedelmi társaság, jogi személy lévén, inkább a főnök bizonyos fajának lehet tekinteni. A czégvezető a legelőkelőbb és legtágabb hatáskörű kereskedelmi meghatalmazott, ki mint ilyen, nemcsak a főnök üzletének folytatásával járó, hanem minden oly ügyletre és cselekvényre is fel van jogosítva, melyek a főnök üzletének folytatásához nem tartoznak, azzal semminemű okozati összefüggésben nem állanak, épen csak­hogy kereskedelmi üzlet tárgyai : kereskedelmi ügyletek. Minthogy a czégvezető hatáskörét maga a törvény határozza meg ekként s illetve az összes mérvadó faktorok és törvénymagyarázók2) a K. T. 38. §.-ának ilyen tartalmat imputálnak, ez harmadik személyekre irányadó s a főnöknek a czég vezetővel történt külön, e törvényes ha­táskört bizonyos mértékben korlátozó, megálla­podásai harmadik személyekre nézve teljesen közömbösek. A kereskedelmi meghatalmazottak hatáskörét tekintve közvetlenül a czégvezető után követ­kezik az üzletvezető: oly kereskedelmi megha­talmazott, aki a kereskedő (főnök) egész üzle­tének, de csakis ezen üzletnek vezetésére van felhatalmazva. Az üzletvezető tehát csak oly kereskedelmi ügyletek megkötésére van jogosítva, amelyek az általa vezetett üzlet természetének i) K. T. 90. §. -) Dr. Nagy Ferencz, dr. Neumann Ármin, Zsögöd Benő.

Next

/
Thumbnails
Contents