Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 22. szám - Kötelmi jogi kérdések

438 Magyar Jogász-Ujság 111. évi. tényleges állapottal egyezően bekebelezve nincs, az ingatlan elbirtoklásának, mint a tulajdonszerzés egyik módjának elismerése az életből meritett szükségletet képez. Tovább megyek. Hiszen a „tényleges birtokos" tulajdonjogának a telekkönyvben való bejegyzését egyes tételes törvényeink (1886: XXIX., 1889: XXXVIII., 1891: XVI. és 1892: XXIX., t. -cz. ) épen ebből, a gyakorlati élet szükségletéből kifolyóan határozottan megkönnyitik. A telekkönyvezett ingatlan elbirtoklásának, mint tulajdonszerzés módjának törvénybe igtatását tehát a mi sajátlagos életviszonyaink feltétlenül megkívánják, s ezt a tervezet a 655. §-b; n meg is alkotja, s feltételéül állítja fel: 1., — mint az ingóknál — a saját nevében való birtoklást. 2., a birtoklás Törvényes tartamát, 3., azt hogy a birtokos tulajdonjoga a telekkönyvbe bejegyezve leqyen. Ami a saját nevében való birtoklást illeti, utalok arra, hogy itt is ugyanaz a jogszabály, mint az ingóknál, csak azt emelem ki, hogy nem kiván a Tervezet sem jóhiszemüséget, sem jogs; erüséget. Amazt pótolja az idő mulása, a jogszerüség pedig egészen felesleges, mivel, aki a szerzés jogi alapjat bizonyítani tudja, annak nincs szüksége az elbirtoklás jogintézményére, amennyiben az ilyen birtokos tulajdonjogának elismerése iránt egyedül a jogi alap folytán indíthat keresetet. Az elbirtoklás törvényes tartamát a Tervezet 32 évben szabja meg. Habár a régi magyar jog — mint szintén fentebb láttuk — 100, 40, stb. évet, tehát különböző időt kívánt meg az elbirtokláshoz, azonban azok a viszonyok, amelyek ezt a rendelkezést megokolttá tették, megváltoztak. Ma már a fiskus, az egyház kellő jogi képviseletben részesül, az érdekelt személyek lak-, vagy tartózkodási helyének különbözőségéből eredhető akadályokat a mai közlekedési eszközök megszüntették, azért nincs ok arra, hogy az elbirtoklás idejét az ingatlanoknál különbözően határozzuk meg. A Tervezetnek ide vonatkozó rendelkezése teljesen megfelel a mai joggyakorlatunknak. Az ingatlan tulajdonát a Tervezet szerint megszerzi az elbirtoklás által az, aki az ingatlant „anélkül, hoqy tulajdonjoga a telekkönyvben be volna jegyezve", mint sajátját 32 éven át birtokában tartotta Ez a harmadik feltétel olyan ügyesen van szerkesztve, hogy nemcsak a telekkönyvezett, hanem a telekkönyvezetlen ingatlanra is áll, már pedig az elbirtoklás megteremtése telekkönyvezetlen ingatlanra nézve a törvényhozásnak még akkor is feladata lenne, ha a telekkönyvezett ingatlanra azt nem fogadná el. Végül kiemelendőnek tartom a Tervezet 655. §-ának harmadik bekezdését, amely rendeli, bogy: „oly harmadik személy ellen, aki az elhirtoklás befejezése előtt, de az ez által szerzett tulajdon telekkönyvi bejegyzése után az ingatlanon jogot szerzett, az elbirtoklást csak ugy lehet érvényesíteni, ha a jog szerzésekor az elbirtoklásról tudomása volt " Ez az intézkedés részben az osztrák polg törvénykönyv 1500. §-a alapján kifejlődött mai joggyakorlatunkkal megegyezik, részben természetes folyománya annak az anyagi jogszabálynak, bogy a telekkönyv tartalmát nem kell helyesnek tekinteni annak javára, aki a helytelenségről tudomással bírt. (T. 549. §. ) Dr. Borsitzky Imre, dunaadonyi kir. járásbiró. Kötelmi jogi kérdések. 991. §. „Az a fél akit a másik csalárd megtévesztés vagy joqellenes fenyegetés által birt rá a szerződés, megkötésére, megtámadhatja szerződési nyiltakozatát. Harmadik személy által elkövetett ily cselekmény csak uqy szolgálhat alapul a megtámadásra, ha a másik fél a szerződés megkötésekor tudott e cselekményről vagy kellő figyelem mellett tudhatott volna róla, vagy ha a szerződés révén a sértett tél kárával ingyenes előnyben vagy aránytalan nyereségben részesülne. " E §-ban a „csalárd megtévesztés" és a „jogellenes fenyegetésről" van szó. Mindkét cselekmény eredhet vagy a szerződő felek egyikétől, vagy valamely harmadik személytől, előfordulhat visszterhes szerződéseknél ép ugy, mint ingyeneseknél. Többféle helyzet állhat elő, jó lesz tehát ezeket a szükséghez képest elkülönítve tárgyalni. 1. Csalárd, megtévesztés esetén amennyiben az a másik szerződő féltő'. íred, a megtévesztett — amennyiben a megtévesztés birta rá a szerződésre — még a visszterhes szerződéseket is minden további feltétel nélkül megtámadhatja Ez helyes, de hogy miért kell a Tervezetnek ezt az egy esetet külön is kiemelni, azt nem vagyok képes átlátni. Hiszen ez a 988. §. második bekezdésében már benne van, ahol meg volt mondva, hogy ha a másik fél felismerhette, hoqy a tévedés a tévedő akaratelhatározására döntő befolyással van, (már pedig ennek felismerhetősége a csalárd megtévesztésnél okvetlenül meglesz) a szerződés, tekintet nélkül a tévedés tárgyát képező körülmény „objektív lényegességére, " megtámadható. Ép igy áll a dolog visszterhes szerződéseknél, harmadik személy által csalárd megtévesztéssel való rábírás esetén is; mert ha a másik fél tudott e cselekményről vagy kellő figyelem mellett tudhatott volna róla, ez is oly eset, amely szintén ki van fejezve a 988. §. második bekezdésében. E szerint tehát én a 991. §-ban fölösleges rendelkezést látok, amely *) Előző közleményt 1. a 12. számban.