Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 22. szám - A bizonyítás terhe a jelenlegi jogban és a Tervezetek szerint [3. r.]

III. évfolyam. Budapest, 1904. november 15. 22. szám. MAGYAR JOGÁSZ-UJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT. A bizonyítás terhe a jelenlegi jogban és a Tervezetek szerint.'' Az 1893 : XVIII. t.-czikk 215. §-a. a korlátolt beismerésre vonatkozó 59. §-t, mely szemit a beismerés hata lyosságára nincsen befolyással, ha önálló, a beismert tényállítással nem ellenkező állítások vannak hozzákapcsolva és amely szerint mennyiben legyen valamely korlátolt beismerő nyilatkozat beismerésnek vagy tagadásnak tekintendő, az eset körülményei szerint a biróság itéli meg,—kiterjeszti a rendes eljárásra is. E §. első bekezdése annyira természetes, hogy ennek törvényben kimondása szinte feleslegesnek látszik ; annyival homályosabb s zavarokra és tévedésekre okot szolgáltató intézkedés azonban e §. második bekezdése. Mi az a „korlátolt beismerő nyilatkozat" ? Mikor van valami tényállítás az ellenfél részéről valónak elfogadva, de csak korlátok közt? Az esetnek minő körülményei lehetnek döntök arra nézve, hogy valamely korlátolt beismerő nyilatkozat beismerésnek vagy tagadásnak tekintessék '? Hogy ehhez képest a bizonyítás az állító felet terhelje vagy ne terhelje? Lehetséges-e egyáltalán korlátolt beismerés? Mert az kétségtelen, hogy a kereseti kérelmet csak akkor és csak annyiban Ítélheti meg a biró a felperes javára, ha és amennyiben felperes olyan tényeket állit, az alperes olyan tényeket ismert be. vagy tagadása esetén felperes olyan tényeket bizonyít, t melyek összesége valamely olyan jogszabály alá subsnmmálható, amely jogszabály a kereseti kérelem megítélését lehetővé teszi. Ha ezek közül a tények közül csak egyet is nem ismer be az alperes, vagy tagadásával szemben csak egyet is nem bizonyít a felperes, a kereset elutasítandó. Más kérdés az és miként megfejtése csupán perrendi czélszerüségcken fordul meg. ha az ellenfél a jogszabály alapjául fekvő tényállítások valóságát beismeri ugyan, de akként, hogy ezek a beismerések a kereseti kérelmet mégis alterálják. pl. A. a keresetben azt állítja, hogy B. az alperes ő tőle 600-at vett kölcsön 1900. január 1-én. B. beismeri, hogy A-tól kölcsön vett, de nem 600-at, hanem csak 300-at és nem 1900. január 1-én, hanem 1900. február 25-én. A sommás eljárásban a beismerésre nézve *) Előző közleményt 1. a 21. számban. az 58. §-ban ugyanolyan intézkedés van, mint az 1868 : LIX. t.-czikkben, azzal az egy különbséggel, hogy a sommás eljárás a beismerést nem sorozván a bizonyítási eszközök közé, beismerés esetén nem a beismert tényt tekinti valónak, hanem a bizonyítással terhelt felet a bizonyítás kötelezettsége alól menti fel, mondván, hogy „oly tényállításokat, melyeket az ellenfél a szóbeli tárgyaláson vagy a megkereső biró előtt beismert, bizonyítani nem szükséges". A szóbeliségnek és a biró pervezetési jogának szükségszerű előnye az, hogy a tagadás elmulasztása nem ment fel a bizonyítás terhe alól A biró per?ezetési jogával kapcsolatos az a kötelesség, amelyet a sommás eljárás 37. §-a elő is ir, hogy a biróság a peres felet köteles figyelmeztetni cselekményei és mulasztásai jelentőségére, sőt köteles egyenesen felhívni a felet arra, hogy az ellenfél tényállítását beisI meri-e, vagy tagadja és csak ha a biróság felhívására nem tagadja a fél az ellenfél tényállítását, menekül az ellenfél a bizonyítás terhe alól! Sőt egy lépéssel még tovább megy a sommás eljárás s felállítja a „közvetve tagadás" fogalmát a 61. §-ban felvett azzal az intézkedéssel, hogy a szóbeli tárgyalás folyamában a biróság felhívására kifejezetten nem tagadott olyan tényállításokat, melyek valóságukkal össze nem férő előadás által közvetve tag adottaknak sem tekinthetők, bizonyítani nem szükséges, hacsak a fél egyéb előadásaiból nem következik, hogy azokat tagadni akarja. Ebből az intézkedésből kitetszöleg, a sommás eljárást tulajdonképen a beismerés esetét kivéve a bizonyítás alól csak akkor menti fel az azzal terhelt felet, ha a biróság felhívása után semmi kétség sem fér hozzá, hogy a fél a tényállításokat tagadni nem akarja. A korlátolt beismerés a sommás eljárásban is ugyanakként van szabályozva, mint a rendes eljárásban, illetve amiként már fentebb említettem ; a sommás eljárás 59. §-a az ugyanazon t.-czikk 215. § a utján a rendes eljárásra is ki van terjesztve. 3. §. A kifogás. A kifogásoknak három faját szokták megkülönböztetni, u. m. a joggátló, jogfelfüggesztő és jogszüntető kifogásokat. Mint perjogi cselekményt akként határozzák meg, hogy a kifogás a kereset történeti alapjának, jogalapjának a kiszélesítése, ahhoz valamely olyan tényállítás-