Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - A franczia bűnügyi statisztikáról

1. sz. Magyar Jogász-Ujság 23 pontban ? Ez nagyon általános kérdés, a válasz reá vagy egyéni nézet kifejezése lehet csak, vagy pedig nagyon terjedelmesnek kell lennie. Mindezek után nyilvánvaló, hogy minden Írásbeli megkeresésben, mely az időjárásra vonatkozik, röviden közlendő a tényállás is, vagy legalább az, hogy mi czélból szükséges a kért felvilágositás. Szükséges ez még abban az esetben is, amikor lényegtelennek tetszik. A jogászoknak ritkábban áll módjukban az időjárás megfigyelésének módjait és terjedelmét, a meteorológiai jelenségek jelentőségét, a folyton fejlődő tudomány eredményeit és nézeteit oly részletesen ismerni, hogy a mellékkörülmények horderejét mindig megfelelő mérvben mérlegelhessék, szükséges tehát, hogy a meteorológusnak megadják mindazokat az adatokat, amelyekre neki, a szakértői vélemény megszerkesztéséhez szüksége lehet. Végül még megjegyezzük, hogy minden egyes esetben, amikor akár a bíróságoknak, akár magánosoknak, az időjárásra vonatkozó adatokra van szükségök, a leghelyesebben teszik, ha megkereséseikkel közvetlenül a m. kir. meteorológiai központi intézethez fordulnak. Dr. Keménffy Kálmán. A franczia bűnügyi statisztikáról. Sokan vetették már szemére a bűnügyi statisztikának azt a kétségtelenül meglepő tényt, hogy adataiból az adatok azonossága daczára is homlokegyenest ellenkező tételekre lehet következtetni ; holott az volna természetes, ha a statisztika adataival — mint megdönthetetlen igazságokkal szemben — semmiféle vitának, avagy kételynek többé nem volna helye. Mivel azonban ez nem igy van s a kontroverziák napról napra élesbednek és szaporodnak, önkéntelenül felvetődik előttünk a kérdés, vájjon jól mondja-e a statisztika azt, amit mond s nem hagyja-e homályban egy egész csoportját azon elemeknek, melyek erkölcsi állapotunk megvilágításához okvetlenül szükségesek. Csak egy körülményre akarjuk a figyelmet felhívni. Bűnügyi állapotunk és annak hullámzása nem egyedül hivatalosan ismeretes, biróilag elintézett bűncselekményektől függ, hanem mindazon bűncselekményektől, melyeket elkövettek. Ahol tehát a valósággal elkövetett bűncselekményeknek csak felét üldözik, ott aligha van joga az államnak a statisztikája által szolgáltatott adatokkal dicsekedni. Vagy vegyünk egy oly népet, mely a Maffia vagy a Tammany jármát nyögve, nem meri feljelenteni a bűntetteseket : vájjon a bűnügyi statisztikával való dicsekvés nem a jellemnek puhaságára, a megtorlás lanyhaságára s a statisztika gyengeségére mutatna-e? Mi azonban azt tartjuk, hogy ily körülmények között nincs mit szemére vetnünk a statisztikának. A statisztika eleget tett kötelességének, ha pontosan megállapította és rendszerbe öntötte azon tényeket, melyeket neki szolgáltatnak, de figyelmen kivül hagyja s joga is van figyelmen kivíil hagyni mindazon tényeket, melyeket előbb a közvélemény részint bünrészesség és önzésből, részint számításból vagy félelemből elhallgat. Már pedig a statisztikára is alkalmazhatjuk Bastiatnak a nemzetgazdaságra vonatkozólag tett azon megjegyzését, hogy a mögött, amit látunk, egy egész tengere rejtőzik a láthatatlan dolgoknak. S ki tudja, hogy ezek nem rontják-e le mindazon következtetéseinket, melyeket hivatalosan megállapított látható tényekből levontunk ? Amiből következik, hogy a statisztika sokban hozzájárulhat az erkölcsi problémák megoldásához, de azoknak megoldására egymagában már csak azért sem képes, mert nem szolgáltaihat többet, mint amennyit adatokban mi neki szolgáltattunk. Ha azonban a statisztika mindent meg nem magyarázhat, még mindig hátra van az a kérdés : megadja-e a választ mindarra, amire módjában, sőt kötelességében áll megfelelni ? Ezt a kérdést a következőleg kisértjük meg megoldani : A bűnügyi statisztika kiindulási alap gyanánt különböző egységeket fogadhat el. Ilyen egységek : az ítéletek, a bűncselekmények és a tettesek. Épen nem közömbös, hogy e három egység között melyiket fogadjuk el alap gyanánt. 1901-ben az Institut International de la statistique budapesti kongresszusán a belga igazságügystatisztikai hivatal főnöke alapos tudással fejtette ki a köztük megejtett választás következményeit akkor, midőn a kriminalitás fejlődésének méreteivel akarunk tisztába jönni. Francziaországban az Ítéleteket fogadták el egység gyanánt, minek szembeszökő hátrányos következményei vannak. á) Ha valakit egy év alatt többször elitéltek, vagy felmentettek, az illető a bűntettesek kor, nem; műveltség, foglalkozás, lakhely stb. szerinti csportositásánál annyiszor szerepel egység gyanánt, a hány felmentő vagy büntető ítéletet hoztak vele szemben. Ha pl. az illető 23 éves s egy év alatt 10 büntető vagy felmentő Ítéletet provokált, ő egymaga 10-et—10-et fog számítani a vele egykorúak, a vele egyneműek, a vele egy müveltségüek csoportjában. Már pedig az nem ritkaság; hisz Francziaországban az ugyanazon bíróságok előtt visszaesők száma 1900-ban 8187-re rúgott (6143 kétszeres, 1313 háromszoros, 412 négyszeres, 147 ötszörös, 167 hatszoros és többszörös visszaeső). Azon visszaesőkről pedig, kiket különböző törvényszékek Ítéltek el, a statisztika nem is ad felvilágosítást. b) Ha ugyanazon egyént több bűncselekményért egy Ítéletben ítélték el, a Code instr. erim. 465. §-a értelmében csak a legsúlyosabb bűncselekményre megállapított büntetés szabandó ki (en cas de conviction de plusieurs erimes ou délits, la peine la plus forte sera seule prononcée). Ha tehát lopás és csalás halmazata fordul elő, a statisztika elől az utolsó bűncselekmény teljesen elrejtőzik ; minek fontossága kitűnik abból, hogy összes ítéleteiknek mintegy 7—8%-a alapul a Code instr. erim. 465. §-án. c) Ép igy ha ugyanazon egyén több lopást, több csavargást stb. követ el (homogén anyagi halmazat), ügyében csak egy Ítéletet hoznak s igy a statisztika is csak egy Ítéletről fog tudomással birni. A franczia bűnügyi statisztika jelen állása mellett tehát lehetetlen: