Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - A német birodalmi törvénykezés a tisztességtelen verseny kérdésében

24 Magyar Jogász-Ujság M. évi. 1. Megállapítani a büntető bíróságok állal elitéi­egyének számát s összehasonlítani ezen számot a lakos­ságnak s annak műveltség, foglalkozás, nem, kor stb. szerint alakított csoportjainak számával. 2. Lehetetlen pontosan megállapítani az egy évben elkövetett bűncselekmények számát. Különösen azokét, melyek, mint pl. a csavargás, iszákosság, koldulás stb. legtöbbnyire más súlyosabb bűncselekményekkel kap­csolatban szoktak előfordulni. Mindezen fogyatkozásait a statisztikának csakis az egyéni lapok rendszerével lehet orvosolni, mely már több államban behozva, bámulatos sikereket tud felmu­tatni s mely az Ítélet, mint statisztikai egység helyébe, egyrészt a bűncselekményeket, másrészt azok elkövetőit fogadja el számítási egység gyanánt. Tényleg az európai államok a bűnügyi statisztiká­ban fentebb jelzett három egységet veszik alapul, de az egyéni lapok rendszerét csakis Németország, Spanyol­ország, Itália, Oroszország, Belgium és Svédország követik. Ezek közül is egyedül Belgium az, hol az egyéni la­pok közül azokat, melyek ugyanazon évben történt visszaesés folytán vétettek fel — s melyek a többszörös elitéltetés következtében szükségképen több egyént tün­tetnek fel elitélt gyanánt, mint a mennyi tényleg elitél­tetett, — kiválogatják s ez által a bűncselekmények elköve­tőinek, nem pedig az ítéleteknek számát, megállapíthatóvá teszik. Ahol ez a kiválogatás meg nem történik, ott min­denütt — még az egyéni lapok rendszere mellett is — nagy számmal fordul elő ugyanazon bűntetteseknek töb­szörös számítása (double emploi). Nézzük csak, mi az egyes államok gyakorlata e tekintetben ? 1. Ha ugyanazon egyén egy év alatt több külön­böző bűncselekményt követ el s mind e bűncselekmé­nyek fölött egy itélet intézkedik (heterogén anyagi hal­mazat), kérdés, hányszor jön számításba a bűncselek­mény elkövetője ? Egyszer vagy pedig annyiszor, ahány bűncselekményt elkövetett. Csakis a legsúlyosabb bűncselekményt veszik te­kintetbe a következő államok statisztikái u. m.: Német­ország, Anglia Ausztria, Belgium, Francziaország, Ma­gyarország, Németalföld és Oroszország. A bűncselekmény elkövetőjét annyiszor számítják, ahány bűncselekményt egy évben elkövetett: Itália, és Svédország statisztikái. 2. Homogén anyagi alhalmazat esetén, vagyis ha valaki egy évben ugyanolyan bűncselekményt többször követett el (pl. négy lopást), egy bűncselekményt vesz­nek fel: Ausztria, Belgium, Francziaország, Magyaror­szág, Németalföld és Oroszország statisztikái több bűn­cselekményt Német-, Angol-, Spanyol-, Olasz- és Svéd­ország statisztikái. Ha tehát az egyéni lapok rendszerét Francziaor­szágba bevezetnénk, ez által módot nyújtanánk a bűn­ügyi statisztikának arra, hogy kutatásainál akár az egyes bűncselekményeket, akár a bűncselekmények el­követőit vehesse egységek gyanánt s ennek következté­ben morális állapotunkat ugy objektív, mint szubjektív szempontból megvilágíthassa. Jelenleg ez a kettős analyzis lehetetlen, mert sta­tisztikánk minden következtetése jogászi valamin, az Ítéleten alapul. A franczia bűnügyi statisztika tehát oly egységet fogadott el az ítéletben alapul, mely az igazság gépeze­tének működését mérni kiválóan alkalmas ugyan, de tökéletesen alkalmatlan arra, hogy segélyével a krimi­nálitást társadalmi szempontból is tanulmányozhassuk. Erekii. V /X: A német birodalmi törvénykezés a tisz­tességtelen verseny kérdésében. Igen érdekes gyűjteményét adta ki utóbbi időben a berlini kereske­dők és iparosok szövetségének titkára, Poeschl Henrik azoknak az ítéleteknek, melyeket a tisztességtelen ver­senyről szóló törvény alkalmazásaképen a német birodalmi bíróságok hoztak. A könyvecske 300 ítéletet közöl kivonat­ban. Megállapítható ezekből, hogy a németbiróságok gyak­ran igen kevéssé érvényesitik a törvény czélzatát és ha már kénytelenek is bizonyos esetekben marasztaló ítéletet hozni, az indokolásban elég gyengéknek bizonyul­nak. Szolgáljanak ennek megvilágítására a következő példák : A törvény 1. §-a megtiltja, hogy reklám czéljaira az üzleti viszonyokról a tényeknek meg nem felelő valót­lan adatokat közöljön az iparos, vagy kereskedő. Ilyen valótlan adatoknak nem tekintette azonban a német birodalmi judikatura a következő kitételeket: „Uri czipők valódi bőrtalppal", midőn a betét papirkartonból volt; „Udvari ékszerész', mikor az üzlet tulajdonosa egy udvartól sem kapott ily czimet; ,Királyi udvari szállító" minden toldat nélkül (Drezdában), mikor a czimet nem a szász, hanem a spanyol udvar adomá­nyozta; „Valódi wörishofeni áruk", mikor azokat sem Wörishofenben, sem valamely Kneipp által felhatalma­zott intézetben nem készítették ; „Gyár", mikor a tulajdo­nosnak egyáltalán nincs gyára, vagy műhelye, hanem az árukat idegen gyáraktól szerzi be; „Legnagyobb litographiai müintézet", ugyanoly esetben; végül vala­mely újság kiadási számának valótlan közlését, valótlan adatokat a forgalom nagyságáról. Az elfogulatlan ember azt mondaná ezzel szemben, hogy ily adatok a tényle­ges viszonyokra vonatkoznak és mivel valótlanok, a tények tekintetében való megtévesztésre irányultak. A törvény 1. §-a abbanhagyási keresetet enged a verseny­társaknak és az ipari testületeknek ; a 4. §. pedig pénz­büntetéssel, ismétlés esetén még fogházbüntetéssel is fenyegeti a rosszhiszemű reklámot. A 4 §. alkalmazása a büntető bíróságok dolga, az 1. §-é a polgári bíróságok hatáskörébe tartozik. E kétrendbeli hatáskörből kifolyólag gyakran egymásnak egyenesen ellentmondó ítéletek szár­maztak, így például elitéltek Berlinben egy czéget 100 márka pénzbüntetésre, mert „Manila-szalmakalapokat" hir­detett, noha a kalapok jóval olcsóbb anyagból készültek, az abbanhagyási tilalom kimondását azonban a polgári bíró­ság megtagadta. Fordítva történt. S. m. Halle ban. Egy czipőáru kereskedő oly gyermekczipőket hirdetett, melyek állítólag valami ügyes készülékkel vannak ellátva a lúd­talp stb. keletkezésének megakadályozására. A czipőkön nyoma sem volt ily készüléknek: a polgári bíróság elitélte tehát a kereskedőt eme valótlan haszonhir abban­hagyására, a büntető bíróság azonban felmentette azzal

Next

/
Thumbnails
Contents