Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 13-14. szám - A szomszédjogok

274 Magyar Jogász-Ujság III. évt. ellenére is, bizonyos tekintetben és bizonyos módon rendelkeznie kell szomszédai érdekében." Az 574-ik §.-hoz. A Tervezet 574. §.-a a szükségbeli védekezési jogot tárgyalja, amely szerint a dolog tulajdonosa egy másik tulajdonos dolgát, bizonyos esetekben és pedig veszély eseteiben, emennek tudta és hozzájárulása nélkül saját czéljaira használhatja, söt meg is semmisítheti. Ezen jog nem ugyan tisztán szomszédjog, nem is mindig ingatlanra vonatkozik, de legtöbb esetben szomszédos természetű és ingatlani védelemre irányul s ezért is e §.-nak sehol sincsen alkalmasabb helye a Tervezetben, mint itt a szomszédi jogok között. A szükségbeli védekezési jogok mértéke : hogy az abból eredő kár sokkal csekélyebb legyen, mint a fenyegető kár. Gyakorlati érvényesülése ezen jognak kü lönben csak oly veszély esetén lehet, ami mástól származik s tehát vagy idegen kéztől, vagy természet feletti erőből, mert lehetetlen egy oly jogi felfogás helyességét vitatni, hogy valaki egy saját maga által előidézett veszély esetén, másnak dolgát még kártérítés mellett is uralhassa, vagyis használhassa, sőt eselleg megsemmisíthesse. Jogszerűsége és mértéke, miként a Tervezet is mondja attól, függ, mily áldozatokkal és mit akar valaki megmenteni a szomszéd tulajdonjogának megsértésével. Mert, ha például a szomszéd ólja lebontásával megmenthetném az én sokkal értékesebb házamat a tűzveszélytől, avagy a szomszéd kerítés falának kibontása által eltávolithatom az árvizveszedelmet, mely házamat elöntéssel fenyegeti, a beavatkozás jogos, megfordítva jogtalan. Jogtalan még akkor is, ha a szomszédomnak hasonló kárával jár a védekezés. A Tervezet ide vonatkozó §.-a különben igy szól: „A tulajdonos nem tilthat el mást attól, hogy közvetlen és másképen el nem hárítható veszély elhárítása végett, az ő dolgát használja vagy használás közben meg is semmisítse, ha abból eredő kár aránytalanul csekély a fenyegető kárhoz képest. A tulajdonos a használásból vagy megsemmisülésből származott kár megtérítését követelheti.'' A Tervezet ezen § -a, mint látjuk, felöleli, tehát mindazon feltételeket, amik ezen jog gyakorlatához — nézetem szerint — megkívántatnak, ami észszerű és méltányos. A hazai birói gyakorlat is a szükségbeli védekezési jognak formáját és jogosságát mindenkor elismerte s azért kétséget nem szenvedett soha, hogy ha valaki szükségből, másképen el nem hárítható veszély esetén s ezen veszélynek elhárítása végett másnak a dolgát használja, vagy meg is semmisítette, csupán kártérítéssel tartozik, azonban büntetőjogi felelősségre nem vonható. Az 575 - 578. §§.-hoz. A Tervezet ezen §.-ai a szükségbeli közlekedés eseteiről intézkednek. A szükségbeli közlekedésnek a tapasztalat szerint több esete szokott az életben előfordulni. A legnevezetesebb ezek közöl az, amely előfordul a külbirtokoknál, amelyekhez az eredeti határmérés s illetve tagosításkor közlekedési és pedig kocsiút nem méretett ki. Ily eset számtalan van s a gyakorlat az, hogy az ily ingatlan tulajdonosa hol erőszakkal, hol lopva s a legritkább esetben engedély mellett szokta a szükséges közlekedést fentartani a szomszédok ingatlanain keresztül az ő ingatlanához. Ezen állapotot az uj polgári törvénynek szabályozni kell, mert nem tűrhető, hogy önhibáján kivül, bárki is kegyelemből avagy erőszakkal közlekedhessék a birtokához s vagy maga legyen veszélyben, avagy mást veszélyeztessen ; mert hogy ez sok pereskedésre ád okot, azt senki sem fogja kétségbe vonni. Nézetem szerint, minden ily esetben utólagosan kell gondoskodni ily útról, még pedig a legközelebbi szomszéd birtokokon át és ezeknek legalkalmasabb módon, egyszersmind a legszükségesebb mértékben. Ebből kifolyólag tehát ily útnak a legrövidebb irányt kell követnie és legfeljebb 2 öl szélességűnek szabad lennie, mely szélesség elegendő arra, hogy két szemközt jövő kocsi is kitérhet egymásnak. Kérdést képez ezek után, hogy szükségbeli ut kihasitása által megrövidült birtokosok kitől kapják a megfelelő és kétségtelenül megkövetelhető kárpótlást ? Nem találnám igazságosnak, hogy a szükségbeli útra utalt birtokos viseljen ilyen terhet önhibáján kivül, ami különben másoknak semmibe sem kerül s amely kárpótlási teher sok esetben meghaladná talán azon ingatlan értékét, amelynek érdekében a szükségbeli ut felállítandó lesz. A kárpótlás terhét ezek szerint az egész községre, mint erkölcsi testületre kell hárítani, mint melyet végeredményben mégis ama felügyeleti mulasztás terheli, mely felügyeletre kötelezve volna, a mikor a községbeli belső-külső utak is kihasitlatnak s a mikor ezen felügyelet mellett a szükségbeli útnak is ki kellett volna hasittatni. Másrészt pedig a kárpótlási teher is jobban megoszlik ily módon s a község lakosai egyenként alig érzik meg e terhet. De legfőképen ezen kárpótlási teher azért is volna a községre hárítandó, mert az utak általában véve a községi vagyonhoz tartoznak s igy a szükségbeli ut is a község közvagyonához fog tartozni. Illő és természetes is tehát, hogy a kisajátítási értéket is a község viselje.