Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 13-14. szám - Semmisség és megtámadhatóság

13/14. sz. Magyar Jogász-Ujság 275 A szükségbeli utakról eltérő természettel birnak a külbirtokoknál ismeretes, úgynevezett gyalog utak. Ezen utak rendszerint emberemlékezet óta állanak fönn s igy sokan ugy gondolkoznak, hogy elévitö elbirtoklás által a közönség azoknak fennállásához és fentartásához jogot szerzeit. Én nem vagyok azon nézetben, mert hiszen, mint emlitém, ezen utak rendszerint kényelmi szempontokból keletkeztek, elbirtoklási szándék nélkül s mert a sok felesleges gyalogút a közvagyon hátrányára szolgál. Ne felejtsük el, hogy az ilyen gyalogutak nem mennek mindig egy nyomon, hanem jobbról-balra kiterjeszkednek és sokszor egy-két öl szélességben is eltapostatik miattuk a mező. Ezt a szomszédjogok és kötelességek szempontjából, — amelyek mégis a szükségszerűségen vagy a czélszerüségen alapulnak, — kívánni nem lehet. Azért tehát a kényelmi szempontból keletkezett gyalogutaknak beszüntetését, — feltéve, hogy azok nincsenek szolgalmi joggal bekebelezve, — ellenezni nem lehet senkinek. Ellenben a szükségszerű gyalogutak, amelyek a kocsiközlekedést pótolják s amelyek nélkül egyik-másik ingatlanhoz még hozzá jutni se lehet, jövőre is fentartandók, még pediglen kárpótlás nélkül, mint a hogy eddig kárpótlásra soha senki nem is gondolt. A szükségszerű utakhoz sok tekintetben hasonlít a beltelki átjárási szomszédjog. Ezen jog ott szokott gyakoroltatni, ahol a beltelkek eredeti alakulása folytán, az egyik beltelekhez csak a másikon át lehet jutni; avagy később keletkezett két vagy több beltelek egyből anélkül, hogy mindegyikhez külön bejárat kívülről, vagy az utczáról biztosíttatott volna. Ezen jog gyakorlatánál, — kivévén, ha szolgalmilag van kikötve és telekkönyvileg biztosítva, — a szükségszerűség szempontja a döntő. A kényelmi szempont teljesen háttérbe szorítandó s azon vélelem állapítandó meg, hogy ily esetben az átjárás tisztán jó szomszédi szívességből engedtetett meg s e szívesség bármikor megszüntethető és jogosítványnyá nem változtatható át. Tisztán kényelmi szempontú átjárásnak pedig az tekinthető, ahol a külön bejárat egy távolabbi utczáról biztositható, a vagy éppen egy bizonyos pontra való könnyebb kijutás végett gyakoroltatik az átjárás a szomszéd telkén át. A jelzett szempontból sem kívánható azonban, hogy bárki is mellőzze jövőre ezt az áts illetve bejárást s mondjuk, ne az utczáról, hanem a kertek alól járjon be az udvarába. A szomszéd beltelkén való átjárás a lehető legkíméletesebben gyakorlandó s ha a szomszéd beltelke zárható kapuval és ajtóval van ellátva, ezen kaput és ajtót az átjáró tartozik a czélnak megfelelőleg használni és azoknak fentartásához hozzá járulni. Minthogy a beltelki átjárás jelentékeny és felette alkalmatlan tulajdonjogi korlátozás, jövőre ily jog szerződésileg és harmadik személynek javára és ellenébeni hatálylyal, csakis telekkönyvileg volna biztositható. A mezőgazdálkodásnál a gazdálkodó gyak' ran jön abba a helyzetbe; hogy földjének mii, velésekor, terménye Letakarásakor a szomszédja i földjére kénytelen szekerével, ekéjével befordulni; avagy ha az ingatlan oly árkos és dombos, hogy a terményeket azon keresztül kifuvarozni nem lehet. Ezt, mint olyan dolgot, amely az általános mezei munkálkodás-, szántás-, vetés-, betekaritáskor és rendszerint kár nélkül történik, a szomszédok általános gyakorlat szerint tűrték és türniök kell. A netán okozott kár azonban megtérítendő. Nézzük most már ezek után, hogy a Tervezet 575—578. §.-ai miképpen szabályozzák e kérdéseket. (Folyt, kav.) Csehi Pogány Virgil, lévai kir jáiásbiró. x — Semmisség és megtámadhatóság.*) Oly esetekben, ha egy jogügylet teljesen érvényes módon jött létre és később a körülményekben oly változás állt be, mely szerint a jogügylet megkötése most lehetetlen volna, kérdéses lehet, hogy hatályos marad-e az eddig érvényes jogügylet, vagy pedig elveszti érvényességét. A római jog e tekintetben szabályul ismerte el a jogügylet érvénytelenülését. L. 3. §. 2. de his quae pro non scriptis (34. 8.). „Nam quae in eam causam pervenerunt a qua incipere non poterant pro non scriptis habentur." L. 140. §. 2 de V. 0. (45. 1.) Etsi placeat extingui obligationem sí in eum casum inciderit a quo incipere non potest: non tamen hoc in omnibus verum est." Tényleg, ha egyes jogviszonyokat vizsgálunk, látjuk, hogy egyes esetekben áll a fenti szabály, másokban ellenben nem. Egy érvényesen kötött házasság elveszti hatályát azáltal, ha a férj a házasság megkötése után szabadságát, vagy civitását elveszti. A házasság megkötése után bekövetkező elmebetegség vagy tékozlás azonban, vagyis a cselekvő képesség elvesztése a házasság további hatályosságát nem akadályozza. Ezek pedig mind oly körülmények, melyek, ha a házasság megkötése idejekor fenforogtak volna, ennek létesülését lehetetlenné tették volna. Ép ugy érvénytelenné válik a végrendelet, ha az örökhagyó szabadságát vagy civitását elveszti, ellenben hatályos marad, ha később megörül. ') Elözö közleményt 1. I. évf. 22. számában.