Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 13-14. szám - A szomszédjogok

13/14. sz. Magyar Jogász-Ujság 273 van helye feltétlenül, tekintet nélkül arra, hogy a nő feslett erkölcsű vagy sem. Elég az, hogy az alperesen kivül még egy valakivel közösült a fogamzási idő alatt, mert akkor már az atyaság vélelmét felállitani lehetetlen. Ez oly világos és természetes, hogy alig szorul bővebb fejtegetésre. És ha arra akarnánk feleletet adni, hogy e kifogás érvényesítését miért kötötte a Curia mégis egy olyan elasztikusan magyarázható körülmény fenforgásához, mint a nő feslettsége, — hol kezdődik ez ? — igazán alig magyarázhatnánk meg mással, mint hogy a Curia szocziális áramlat hatása alá került; egy olyan szocziális áramlat hatása alá; mely a tattyugyermeknek bárhonnan, ha kell a föld alól is, apát akar teremteni. Ez már önmagában véve nagy hiba, — a bevezetésben bőven kifejtettem, hogy miért. Annál nagyobb a hiba, ha az igy keletkezett jogszokás örökre rejtély marad azok előtt, akiket balvégzetük ép e jogszokás hatálya alatt ért utói s a kik soha sem fogják tudni megfejteni, hogy miért épen ők lettek a boldog apák ; és miért szabadultak ép bőrrel — az apatársah ?! Ily körülmények közt valóban mindenkinek, akinek csak köze volt valaha a jogtudományhoz, a legőszintébb elismeréssel kell fogadnia a Tervezet 360. §-ának azt az intézkedését, mely eme kifogást a birói gyakorlatban megkívánt feltétel nélkül érvényesithetővé teszi; sőt ugyancsak az eddigi logikátlan gyakorlattal szemben azt is kimondja, hogy „Oly közösülés, mely a fenforgó körülményeket számba véve, a fogantatást nem okozhatta, figyelembe nem vehető." Azt, hogy aki a gyermekeket az anyakönyvvezető, vagy más hatóság előtt tőle fogantatottnak elismerte, az exc. pl. conc. kifogásával nem élhet, helyesnek tartom épen a Tervezet indokolásában felsorolt okokból, — a gyermek érdekében. ^ Kocsan János, kisjeDŐi kir. aljárásbiró. JK. A szomszédjogok. A Tervezet 574—591. §.-ai nagyobbára szomszédjogokat tárgyalnak. A szomszédjogokról már a tulajdon czimének általános méltatásánál bővebben szólottam és ott kiemeltem sajátságos jogi természetüket, nagy elterjedésüket, miadennapiasságukat és egyszersmind fontosságukat is. E helyütt már csak annak a kijelentésére szorítkozom, hogy a szomszédjogok megérdemelnék éppen a már jelzett közös tulajdonaiknál fogva, miszerint a Tervezetben, ha nem is külön czim, avagy fejezet alatt, de legalább ugy, mint ezt már a legközelebbi fejezetben az elsajátítás és a találás §§.-nál láthatjuk, külön római alszám alatt külön elnevezéssel tárgyaltassanak azok; hogy ekként a legegyszerűbb polgár is, aki olvasni tud, egy helyütt találja fel azokat a szabályokat, amikre mindennap van szükség, azaz, hogy mit követelhet szomszédaitól s ezek viszont tőle ? De ki kell még emelnem e helyütt azt a fontos körülményt is, hogy a szomszédjogok oly annyira nemzeti jellegűek, oly annyira helyhez, szokáshoz kötvék, miszerint a legnagyobb hibát követnénk el, ha azokat valamely külföldi, sőt akár szomszédos polgári törvénykönyv szabályai szerint akarnók szabályozni. Ez annyi volna, mintha mi egy nemzet jellemét akarnók külföldi, vallás és nemzeti tradicziók, vérmérséklet, gondolkodás avagy jobban mondva észjárás tekintetében teljesen idegen nemzet jelleméhez alakitani. Éppen ezért háládatlan és haszontalan munkát végeznék, ha az egyes ismertetendő szomszédjogoknál ismertetném akár az osztrák, akár a német birodalmi törvénykönyvnek vonatkozó intézkedéseit, amely intézkedések is bizonyára azon népfajok szokásaiból s jelleméből meritvék, amelynek hazájában ezek érvényben vannak. De mellőzöm ezeket azért is, mert ha áll az, — pedig kétségtelenül áll, — hogy a szomszédjogok egy nemzetközi jellegű és hasontermészetü joganyagot nem képeznek, ugy az osztrák vagy német polgári törvénykönyv szabályai a mi népünkre már azért se aplikálhatók ; mert a német s illetve germán és a magyar nép szokásai jelleme, talán jobban elütök, mint bármely más teljesen idegen nemzetek szokásai és jellemvonásai. Előre jelzem tehát, hogy csak az eddigi joggyakorlatra fogok kitérni a különben ismert szomszédi jogok ismertetésénél; de a legfőbb súlyt mégis a nép jogszokására fogom fektetni, ami a legjobb hőmérője a nép jogi felfogásának és jogi kívánságának. Törvényhozási szempontból pedig ez a döntő kívánalom; mert régi axióma az, hogy az a törvény a legjobb, amely legjobban megfelel a nép jogi gondolkodása és szükségleteinek. Ezeknek előre bocsájtásával tehát a tervezeti §.-okat követve, ezen §.-ok előtt a következő gyűjtő czimet használnám : II. Szomszédjogok. Az első itt felveendő §.-ban azután a szomszédjogok általános és közös jogi ismertetését venném fel és pedig az értekezésemnek a be1 vezető és a tulajdon czimére vonatkozó részében kifejtettek alapján következőleg: „A szomszédjogok az ingatlani tulajdonban foglalt jogosítványok oly nemű korlátozásai, amelyeknél fogva a tulajdonos a szomszédos ingatlan tulajdonosa, esetleg birtokosa magánérdekeinek a megóvása végett, tulajdonnal bizonyos módon nem rendelkezhetik, avagy akarata