Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 13-14. szám - A természetes apa gyermektartási kötelességéről [6. r.]

272 Magyar Jogász-Ujság III. ővf. vezet 1778. §-a alapján vagy esetleg a büntető perben. Az elmondottakból önként következik, hogy az előző három §. kihagyása után mcgfelelőleg módosítandó volna a 359. §. akként, hogy a természetes atya csak a gyermek három havi eltartása költségének kifizetésére volna kötelezendő. Itt kell megjegyeznem, hogy annak az „ideiglenes birói intézkedés'-nek a mibenlétét, melylyel e három havi tartásdíjnak a szüléskor történendő azonnali kifizetésére lehet szorítani a természetes atyát, csak a perrendtartás megfelelő uj intézkedésével tartom kivihetőnek s akkor is csak oly feltétellel, hogy az a bizonyos „vélelem", melyre e §. intézkedése alapittatik, ne pusztán akczeptálása legyen annak, amit az anya állit, hanem az állítás a lehetőségig valószínűsítve is legyen, nehogy a tervezeti §. visszaélésekre, alaptalan meghurczoltatásokra vezessen. Végül egy — szerintem — igen fontos kérdés. Ma érvényben levő jogunk s a Tervezet is aggódó gondossággal ügyel arra, hogy a még nem cselekvőképes kiskorú vagyonában sérelmet ne szenvedjen. Gyakorlati jogász a mindennapi élet közvetlen megfigyeléséből tudja, hogy a gyermektartási perek passzív alanya az esetek tekintélyes, merném állítani, hogy legalább is 50n/o-ában kiskorúak közül kerül ki. Oka ennek részint a földmives-családban előforduló az a körüZmény, hogy a fiu — alig éri el 18-ik évét, — önálló gazdálkodásba kezd, amikor asszonyra van szüksége ; részint a kivételes nösülési engedélye sok utánjárást és költséget igénylő megszerzése. Utalni kívánok e kérdés megoldásánál — mert nem tekinthetem természetes eljárásnak, hogy mig a kiskorú vagyona oly féltő gondossággal van megóva minden irányban, épen ebben az esetben, ahol a körülmények sajátszerűségénél fogva leginkább védelemre szorul, teljesen oltalom nélkül hagyassék ; — tehát utalni kívánok a zürichi polg. törvénykönyv 701. §-ában foglalt arra a rendelkezésre, mely szerint a férfi nem perelhető gyermektartásért, illetve nem támadható meg atyasági keresettel abban az esetben, ha a teherbe ejtéskor nem töltötte be a 16-ik életévét. Az élettani indokon felül, melynek alapján feltételezhető, hogy a 16 éven aluli fiúgyermek még nem nemzőképes, javalja egy ily intézkedés felvételét az a morális indok, hogy ily esetben jogosan tehető fel a nőről, hogy a fiút ö csábította nemi közösülésre, a mi, mint erkölcstelen cselekmény, méltán hivja ki a törvény szigorát. Sőt ez a rendelkezés nem is a 16-, hanem a 18-ik életév alapul vételével volna a törvényben kimondandó. Végül a legnagyobb elismerés hangján kell nyilatkoznom a Tervezet 360. §-áról, mely hivatva van megszüntetni azt a lehetetlen birói gyakorlatot, mely nálunk érthetetlen módon oly mély gyökereket vert, hogy most már csak törvényes intézkedéssel küszöbölhető ki magánjogunkból ; értem: a birói gyakorlatnak az exceptió pl. concubentium kérdésében állandóan követett gyakorlatát, mely szerint a többekkel való közösülés kifogásának csak abban az esetben ad helyt, ha a nő a fogamzási idő alatt feslett életmódot folytatott. Lehet eltérés a különböző elméletek helyessége, vagy helytelensége kérdésében kialakuló állásfoglalások között. Lehet valaki hive egyik vagy másik rendszernek; felfogás dolga az egész; de ha elfogadta az egyik vagy másik alapot, legyen logikus és következetes s ne igyekezzen különböző ellentétes rendszereket akként összeolvasztani, hogy azokat megfossza karakterüktől. Vagy ha teszi, legyen legalább ez a munka rendszeres, logikus s különösen jogi dolgokban ne legyen annyira logikátlan, ne jusson ellentétbe a természetes itélő képesség legelemibb tételeivel. Ha valamire, ugy a Curia e kérdésben követett gyakorlatára az utolsó szóig alkalmazni lehet azt, amiket dolgozatom bevezető részében a szokásjogról elmondottam. Erre a gyakorlatra el lehet mondani, hogy harezban áll az összes elméletekkel, amik a felvetett kérdésben valaha csak keletkeztek ; nincs alapja sem a külföldi törvényes intézkedésekben, sem a hazai jogfejlődésben. Logikátlan, lehetetlen ; ellentétben áll nemcsak önmagával a Curiának a tartási kötelesség tárgyában elfogadott azzal az álláspontjával, hogy eme kötelem alapja a nemzés, a természetes atya és gyermeke között jelentkező vérségi kapcsolat, de ellentétben áll az élettan szabályaival is. A különböző elméletek méltatása közben bőven foglalkoztam e kérdéssel, de itt, ahol a Tervezet §-ait sorra veszem, lehetetlen újra fel nem vetnem a kérdést: — Ha a tartás alapja a nemzés ténye, hogyan fér össze az élettannal, a józan észszel egy olyan álláspont, mely daczára annak, hogy a nő a fogamzási időben mással is közösült s igy már ezzel önmaga tette lehetetlenné annak a vélelemnek a felállítását, hogy az az atya, aki a fogamzási idő alatt az anyával közösült, mégis megállapítja a mindenkori alperessel szemben az atyaságot, hacsak a nő a fogamzási idő alatt feslett életmódot nem folytatott ? I Vagy van helye a tárgyalt kifogásnak vagy nincs ! Ha a vétségi elmélet alapján állunk, természetesen nincs. Ez a kifogás egyáltalán nem érvényesíthető. Ha a vérségi kapcsolatot, a nemzést tekintjük a tartás jogalapjának, akkor van; és pedig