Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - Haszonbérlet

1. sz. Magyar Jogász-Ujság 11 fordulnak elő s a felest csak bizonyos vonatkozásokban (a végrehajtási eljárás folyamán felmerült kérdések) tekintették bérlőnek. Mivel a Tervezet fenthivatkozott §-a a feles bérlettel csak röviden foglalkozik, talán helyénvaló lenne, hogy ezen viszonyból kifolyólag felmerülhető kérdések vitattassanak meg s hogy szerződés nem létében ezek miként döntessenek el. Ilyen az, hogy a feles bérlet csak egy termés beszedéséből áll s nem lehet azt hallgatag megújítani. Ellenkezik a Tervezet 1585. §-ának első bekezdésével azon mindenfelé divó szokás, hogy a feles a földet nem köteles kizárólag személyesen művelni, azt más által is végeztetheti s amennyiben a megművelés ellen semi kifogás nincs, a tulajdonos ez ellen fel nem szólalhat. A közterhek közül azokat, melyek a kiadott földet terhelik, ki viselje ? Mig az adót rendesen a tulajdonos viseli, a többit— helyenként sokat, de mindenütt legalább a csőszt — közösen. A feles bérlő adja a magot és munkát. Ellenkező megállapodás hiányában a trágyát nem ö köteles szolgáltatni. Ha a feles a munkát nem kellő időben szolgáltatja, vagy nem ugy végzi azt el, mint rendes gazda végzi a maga földjén, a tulajdonos jogosított a feles költségén azt más által végeztetni, illetőleg pótolni. Egyéb kikötés hiányában a feles köteles a termést beszállítani s a magot tisztán átadni. Magától értetődik, hogy nemcsak a mag felét, hanem a szalma, kóró felét is köteles átadni. A hulladék a répa, burgonya után a földön marad. Ezek lennének azok a kérdések, melyek legtöbb esetben a szerződő felek közt vita tárgyát képezik. Igaz, hogy mindannyinak törvény utján való megoldása nehéz s részben fölösleges is, mert a különböző helyi szokások az egységes megoldást nem is engedik, másrészt van bennük sok önként értetődő is, mégis annak, hogy a feles bérlet a haszonbérelt tárgy tiszta hozadékának meghatározott hányadrészéből áll, az 1582. §-ban kifejezést adnék. Az 1583. §. azon javitásokat sorolja fel, melyek a haszonbérbe adót s a haszonbérlőt terhelik. Egyenként felsorolni azokat a javitásokat, melyek a bér folyamán előállhatnak nem is lehet, azért talán helyesebb lenne ha ezen § a mezőgazdasági haszonbérleteknél felsorolt javitásokat csak exemphfikative hozná fel s ennek kifejezést is adna. A lakóház és gazdasági épületek rendes tatarozása helyett, itt á jókarban tartást alkalmaznám, mert a tatarozás kevesebbet foglal magában s tataroz az is, ki elmulasztja a szükséges kisebb javitásokat s igy elmulasztja a jókarban tartást, mit esetleg később csak tetemesen nagyobb költséggel lehet pótolni. Az 1583. §. szövegezéséből lehet ugyan következtetni, hogy a mezőgazdasági haszonbérleteknél felsorolt javitásokat csak példakép sorolja fel s az indokolás ezt határozottan ki is emeli, azért mégis esetleges kételyek kikerülése végett a „különösen" kifejezés helyett „például" vagy „példának okáért" kifejezéseket alkalmaznám. Az 1584. §. első bekezdését elhagynám, még pedig azért, mert nem ritka eset, hogy a haszonbérlő a haszonbérelt tárgyon nem folytat gazdálkodást, hanem azt gazdaságában valamire használja, mi a haszonbérelt tárgy rendelkezésének meg nem felel. így például lehetséges, hogy valaki a szomszédja földjét, melyet ez azelőtt müveit, akár marhája részére álló helyül használja, vagy utat készít belőle, hogy kikerekített más gazdaságát könnyebben megközelítse. Ez által nem vétett a haszonbérbeadó ellen, kinek érdekei különben a Tervezet egyéb helyein meg vannak védve. Ha a §. ezen bekezdése megmarad, a haszonbérbeadó a felsorolt, esetben kényszeritheti a haszonbérlőt, hogy ez a haszonbérbe vett földet megművelje, mert annak a rendeltetése, hogy mint szántó teremjen s nehogy parlagon heverjen. Ez csak alkalmat nyújtana a bérbeadónak arra, hogy bérlőjét zaklassa, anélkül, hogy az ő joga bármi tekintetben is veszélyeztetve lenne. Az 1585. §. azon rendelkezését, hogy a haszonbérbeadó beleegyezése nélkül a haszonbérlet tárgya alhaszonbérletbe nem adható, helyesnek s viszonyainknak megfelelőnek találom. Kihagynám e §-ból „vagy haszonélvezetét egyéb czimen harmadik személynek átengednie" szavakat, mert arra, hogy ez a korlátozás fennálljon, a haszonbérbeadónak nincs szüksége. Elképzelhető, de már meg is történt, hogy a haszonbérlő, ki amellett birtokos is, még életében ugy rendelkezik, hogy vagyonát gyermekei közt felosztja s ezek közül egynek juttat valami nagyon jól jövedelmező nagy bérletet, ugy, hogy továbbra is ő marad haszonbérlő s fiát, kinek ezt a bérletet juttatta, gazdálkodni küldi oda. A haszonbérbeadó jogainak megvédése szempontjából nem tartom szükségesnek, hogy ez csak azon esetben legyen lehetséges, ha a haszonbérbeadó beleegyezését adja, mert hiszen minden a régiben maradt, az eddigi haszonbérlő továbbra is ugy felel a haszonbérletért, mint eddig felelt. A haszonélvezet átengedése alatt azt értem, hogy a haszonbérlő az általa haszonbérelt ingatlan, vagy jog hasznait engedi át másnak. Ezt szabadon teheti most s kívánatos, hogy jövőben is szabadon tehesse, anélkül, hogy a haszonbérbeadó beleegyezését kelljen kikérnie. A haszonbérbeadó jogai az által, hogy az alhaszonbérbe adás az ő beleegyezéséhez van kötve, eléggé meg vannak védve. Ha mégis, az életben előfordulható eseteket tartva szem előtt,