Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - Haszonbérlet

10 Magyar Jogász-Ujság III. évf. jogot nemcsak törültetnie nem kell, hanem hogy erre nézve még tovább ruházási szándékát is feljegyeztetheti,12) a végrehajtáson kivül az e zálogjog feletti rendelkezést részére biztosítja. Az ingatlan elárverezése esetén e feljegyzésnek hatálya megszűnik s a jelzálogjogot konfúzió alapján megszűntnek kell tekinteni. A mecklenburgi rendszer s a Tervezet közt egy ellentét mutatkozik. Amig ugyanis a mecklenburgi jog megengedte azt is, hogy az ingatlan tulajdonosa a maga nevére is kebeleztesse be jelzálog-jogát13), addig a Tervezet 537. §-a csak azt engedi meg, hogy a tulajdonos azt jegyeztesse be, hogy az ingatlanra jelzálogot szándékozik engedélyezni. A két rendszer ezen rendelkezésének azonban csak annyiban van jelentősége, hogy az első szerint az ingatlan elidegenítése esetén az elidegenítő javára érvényesíthető jelzálogjog keletkezik, a Tervezet szerint azonban az ki van zárva. Az ingatlan elidegenítésén kivül azonban, — miután a tulajdonos a mecklenburgi jog szerint sem követelheti a saját nevére bekebelezett jelzálog kifizetését, — a kettő között különbség nem mutatkozik. Az eddigiekből is kitűnik, hogy a két rendszer, különösen hibái tekintetében, teljesen összevág. Előnyeik pedig oly csekélyek, hogy ott is, hol e rendszer — mert a kettő csak egy — megszületett, már el is tértek tőle. Mielőtt e hibákat bővebben tárgyalnók, át kell térnünk e rendszerrel rokon, de következetesebb s helyesebb s az igazságérzetet is kielégítő rendszernek, a saját jelzálog-nak tárgyalására. Dr. Ágoston Péter, nagyváradi jogakadémiai tanár. )s Haszonbérlet. (Tervezet 1582-1599. §.) A Tervezet 1582. §.-a az által, hogy meghatározza, hogy a haszonbérbeadó mire kötelezi magát a haszonbérbevevővel szemben, megadja a haszonbérlet fogalommeghatározását. Miként az indokolásból is kitűnik, a bérlettől való eltérés lényege az, hogy a haszonbérlet tárgya nem csak dolog lehet, hanem jog is és hogy mig a bérlő a dolgot használhatja, a haszonbérlő húzza annak a 499. §.-ban körülirt hasznait is. Szerencsésebbnek tartom e § szövegezését az 1527. §-énál, mely a dolog „átadását" teszi a bérbeadó kötelességévé, mert sok esetben a bérbeadott dolog átadása nem szükséges, sőt nem is lehetséges. Ha a lényeges különbség a bérlet és a haszonbérlet közt a használat, illetve haszonvételben van, akkor elegendő, ha ezekre 12) Tervezet 537. §-a. 13) Meibom: 150. L helyezve a fősúlyt, kiemeljük, hogy azok átengedése szükséges. Ha a haszonbérnél elegendő, akkor elég a bérnél is. Akármily értelemben fogjuk is fel az átadást, az mindig többet foglal magában az átengedésnél. Egy bizonyos ingó dolognak meghatározott helyen való használata semmi esetre sem jár annak átadásával. Azért helyesebbnek találnám a német polgári törvénykönyv nyomán ezen §-nak az 1582. §. értelmében való szövegezését. Az 1582. §. első bekezdéséből a „gyümölcsöző" jelzőt kihagynám, mert a haszonbérletnek már fentebb emiitett meghatározása — hogy t. i. a dolog, vagy jog haszonvételnek átengedése — teljesen elegendő, mert esetleges kételyek is merülhetnének fel, hogy kinek a szempontjából kell a haszonbérelt dolognak gyümölcsözőnek lenni? A haszonbérlő teljesen kopár s abszolút terméketlen talajt is adhat bérbe, melyet a haszonbérlő nagy befektetéssel termékenynyé tesz, viszont adhat termékeny földet haszonbérbe, melyet a haszonbérlő nem munkál, hanem vagy lerakó helynek használ, vagy bármi okból állandóan parlagon hevertet. A német polgári törvénykönyv 581. §-ában nem használja a gyümölcsöző dolog kifejezést, hanem „den Gebrauch und den Genuss der Früchte" kifejezéseket. Mindkettő a haszonvétel átengedésében bennfoglaltatik. Hosszabb ideig vitás volt, hogy a bér csak is pénz lehet-e, vagy lehet-e más, helyettesíthető dolog, vagy egyéb szolgáltatás is. A legtöbb ujabb törvényhozás az utóbbi álláspontot foglalja el s ezekkel tart a Tervezet is, kimondván a fentebb hivatkozott §. második bekezdésében, hogy a haszonbér a hozadék bizonyos hányada is lehet. Helyesnek találom, hogy a Tervezet az úgynevezett feles bérleteket ide sorolta, mert ezen — hazánkban is sok helyen divó — szerződések arra való tekintettel, hogy tárgyuk csak gazdasági czélra szolgáló ingatlan lehet s hogy a feles bérlő, ha a gazdasági müvelés előre meg állapitva nem lett, a bérelt tárgyon rendeltetésének megfelelő gazdálkodást folytathat, csak, inkább tartoznak ide, mint a társasági vagy munkabéri szerződések közé. Különösen kívánatos ez a feles bérlő jogállása szempontjából. A bírósági gyakorlat a feles bérletet eddig nem tekintette haszonbéri szerződésnek, hanem oly szolgálat iránti egyezségnek, melynél fogva a feles a föld megmiveléseért a termés felét igényelheti. Ebből kifolyólag a feles bérlőt nem tekintette az ingatlan birtokában levőnek s ez, mint ilyen, sommás visszahelyezési pert nem indíthatott. Találkozunk ugyan ellenkező határozattal is, melyben kimondja a bíróság, hogy a feles bérlőnek tekintendő, de ily határozatok a fentebbiekhez viszonyítva elenyésző csekély számban