Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - A Tervezet jelzálogjogáról [1. r.]

1. sz. Magyar Jogász-Ujság 9 érvényben, azok hatása nem lehet mindig jótékony. Ha ugyanis a hitelező ma ingatlanra kölcsönt ad, nemcsak az ingatlan értékét vizsgálja s mérlegeli, hanem amellett szem előtt kell hogy tartsa azt is, hogy milyen rangsorban nyer az ingatlanra zálogjoga tekintetében bekebelezést. Az első helyre való bekebelezés mellett tehát könnyebben nyer a tulajdonos hitelt, mint a további helyekre való bekebelezés mellett. A forgalom érdekében tehát kívánatos oly intézmény létesítése, mely mellett a korábban felvett kölcsön hátrább álló rangsorban nyerhessen bekebelezést5). Ha pedig a tulajdonos egy előbb álló hitelezőt kielégít s a hátrább álló hitelező ezáltal előbbre kerül a kielégítés rangsorában, oly előnyhöz jut, melyet a kölcsönadáskor figyelembe nem vett, s mert bizonytalan volt, nem is vehetett6). A hitelezőnek ez utóbbi előnyét két módon lehet megszüntetni: a) az úgynevezett locus1), vagy mecklenburgi rendszer elfogadásával, melynek főelve, hogy a hitelező mindig a bekeblezéskor és által nyert rangsorban marad ; vagy b) a saját jeteálog5), vagy porosz rendszer elfogadásával, mely szerint a kifizetett jelzálogos követelések rangsorában a tulajdonos élvezi végrehajtás esetén a zálogjog alapján a hitelezőt illetett jogot a megfelelő összegnek kiutalása iránt. Egy jogrendszer sem vonhatja ki magát más már létező, vagy létezett jogrendszerek hatása alól. Innen magyarázható, hogy a legtöbb rendszerben vannak következetlenségek, melyeket azonban kiküszöbölni a történeti hagyomány nem enged. így van ez a locus-rendszerrel is. Bármennyire megfelelt volna is az ujabb jogi s gazdasági állapotnak a hitelezőnek rangsorbeli mozdulatlansága az egyetlen rendszerben sem nyert teljes megvalósulást. Magában a mecklenburgi törvényben sem, melynek rendelkezései szerint a hátrább álló hitelező szintén előre lép a rangsorban, ha egy előtte volt követelés a végrehajtáskor nem létezik9). Ép ily kevéssé következetes a locus-elv alkalmazásában Tervezetünk is. E véleménynyel szemben, hogy a Tervezet a Zoms-rendszert fogadta el, valószínűleg a tervező is fel fog szólalni, mely feltevésünket különösen azzal a körülménynyel véljük támogat5) Indok. II. k. 660. 1. — V. ö. T. 537. §. °) Dernburg : Sachenrecht. 613. 1. 7) Meibom : Das Mecklenburgische Hypothekenrecht. 259. s köv. 1. 8) E rendszer a porosz Ldr. I. 16. cz. 484. §-hoz csatolt 52 függeléke alapján fejlődött. V. ö. a német ptk. 1163., 1192. §ait. °j De másrészről a locus-e\v következetes keresztülvitele a saját jelzáloghoz vezetett volna s így a mutatkozó következetlenség választja el egymástól a két rendszert. hatónak, hogy a Tervezet indokolása kerüli még e rendszer nevét10) is, holott az alapelv ép úgy, mint részletes szabályai teljesen egyezők azéval. Nem érvényesíthető e véleményünkkel szemben az a körülmény, hogy a Tervezet 877. §-a szerint az előbb álló hitelező kiesése esetén a hátrább álló előre lép. Mert valamely elv csak az esetben használható fel érvül, ha teljesen megvalósul a jogrendszerében, míg ez az elv, amint látni fogjuk, nem érvényesül teljesen, hanem csak ki van jelentve a Tervezetben. A Tervezet az igatlanra vonatkozó jogoknál ugyanis a telekkönyv intézményének nagy jelentőségét közetkezetesen érvényesítvén, ez által az anyagi jog nem fog mindig önállóan, az alakiságoktól menten érvényesülhetni. A jelzálogos hitelező ugyanis, ha előzője kiesik, jogosítva van előre lépni, de nincs joga a követelés megszűnése alapján az előre lépést követelni, mert a tulajdonos a kifizetett, de nem törült jelzálogot másra is ruházhatja, még akkor is, ha a kifizetett jelzálogos követeléssel, mint személyes adós is tartozott volna (Tervezet 891. §). Az egyesülés tehát nem szünteti meg a követelést, ha a jog egyúttal nem törültetik a telekkönyvben. Ugyanezt mondja a mecklenburgi jog, hozzáfűzvén azt is, hogy a tulajdonos azonban nem jogosult a végrehajtási árfelosztáskor az általa kifizetett, de nem törült bekebelezett követelést a maga kezéhez kiutaltatni11). Mely utóbbi rendelkezése ismét teljesen azonos a Tervezet elfogadta elvvel. (Tervezet 892. §.) A két rendszer hasonlóságát, sőt azonosságát bővebben kimutatni nem kell. Nem mulaszthatjuk el azonban, hogy rá ne mutassunk arra, mikép az anyagi s alaki jogi szabályok az ingatlan végrehajtása esetén egyezők, míg végrehajtáson kivül nem. A végrehajtás alá vont ingatlanra bekebelezett követelés esetén is, a jelzálogos követelésnek a tulajdonos kezéhez való kifizetése tilos s a hátrább álló hitelező előre lép. Ha azonban a tulajdonos a kifizetett jelzálogos követelést a maga nevére nem irathatja is, az a körülmény, hogy az igy megszerzett 10) Amire viszont nem csekély befolyással kellett hogy legyen épen e rendszer alapján fejlődött az a felfogás, mely szerint a locus-elv elfogadása esetén a dolog megszűnik zálogtárgy lenni, hanem a zálogos hitelezőre eső értékhányad lesz a zálogtárgy. Ezt a felfogást először Hagen: Hypothek d. Eigenthümer's, 31. 1. fejtette ki. Csakhogy ez a felfogás, amint azt mar sokan kimutatták, teljesen alaptalan s téves, mert a kielégítés a dologból történik. A zálogtárgy a dolog a mecklenburgi jog szerint is, mert eredeti helyén a hitelező a kielégítéskor csak akkor kell hogy maradjon, ha előtte jelzálog van. — Meibom : 262. 1. — Burckhardt: Gewillkürte Veriinderungen in d. bücherlichen Rangordnung (Grünhut: Zeitschrift f. Pv. u. Öffentl. Recht XV. k. 691. 1.) Pfaff: Zur Kritik dri Pfandr. BegrüTs (Grünhut: I. k.) Mugdan: III. 411. 1. u) Meibom: 365. s köv. 1. — V. ö. a Tervezet 546. §-val.