Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - A Tervezet jelzálogjogáról [1. r.]

8 Magyar_Jogász-Újság III. évf. kölcsönnél soha sem fog kielégitést nyerhetni. A mezőgazda sohasem, vagy nagyon ritkán képes magas kamatot fizetni, mert a mezőgazdaságba fektetett tőke sohasem hoz nagy jövedelmet. Másrészről sohasem lesz képes a tőkét egyszerre visszafizetni, mert a mezőgazda a kölcsön vett pénzt mindig beruházásokra fordítja, álló tőkévé változtatja s igy a visszafizetés csak ugy lehetséges, ha az alló tőkét ismét pénzzé teszi. E műveletnek veszteség nélküli lebonyolítása esetén is, a kölcsön reá nézve haszonnélküli, ha épen világos kárával nem jár; mivel a mezőgazdaságba fektetett tőke s munka csak több termelési időszak után válik gyümölcsözővé. A kölcsön visszafizetése tehát csak kis részletekben eszközölhető a mezőgazdasági művelést üzö adós által1) és pedig csak akkor, mikor a befektetés jövedelmezővé lesz. Hogy e viszony egészen ellentétes a kölcsönt forgótőke czéljaira használó kereskedő, vagy vállalkozó s hitelezője közti viszonynyal, az kétségtelen. Emellett nem lehet arra hivatkozni, hogy különbség lévén a reális2) és üzleti3) hitel között azok alapja tekintetében, más feltételek mellett nyer kielégitést a reális s mások mellett a személyes hitel. Az elsőnek alapja ugyanis a föld, a másodiké a személyes hitelképesség. A kölcsönt keresőnek ahhoz képest kell a földre, vagy személyes hitelképességére alapítania kölcsönét, amint az egyik, vagy a másik czélra veszi igénybe a kölcsönt. A reális hitelnek a hitelező és adós-igényeit egyaránt kielégítő módon — fogják mondani, — a törvényhozás már régen gondoskodott az 1876: XXXVI. t.-czikkel, a jelzálog-levelek meghonosításával. Miután azonban e hivatkozott törvény jótékony hatását csak a nagy s legföljebb a középbirtokosokra terjeszthette ki, a kis- s törpebirtokosokra azonban egyáltalán nem, aminthogy e törvénynyel meghonosított intézménynek ez nem is volt, de nem is lehelett czélja: a polgári tvk. Tervezetének készítésekor nem mulaszthatjuk el az oly jogintézmények létesítését, melyek hivatva volnának a kis- és törpe-birtok helyzetére is javitólag hatni. Másrészről pedig ugyancsak az emiitettek J) Rodbevtus—Jagetzow: Zur Lehre u. Abhilfe d. heutigen Creditnoth d. Grunbesitzes. 2) A reális hitel alatt azt értjük, melyet az álló tőke kiván meg, befektetés, javítás szüksége, vagy oly körülmények felmerülése esetén, melyek a müvelés akadálytalan folytatásával kapcsolatosak. így nevezetesen : az időközönkint mutatkozó hiányok pótlására, befektetésre, javításra, birtokszerzésre, örököstársak kielégítésére és régi terhek kifizetésére szolgáló hitel. — V. ö. Földes: Társadalmi Gazdaságtan, II. k. 70. s köv. 1. Berényi Pál: A földbirtok hitellel való megterhelése. (Közgazdasági Szemle 1903. évf. augusztus havi füzete 604. s köv. 1.) Mugdan : Die Gesammten Materialien z. Bürg. Gesetzb. III. k. 334. 1. 3) Az üzleti hitelt a forgalmi tőke gyarapítására, vagy a gazdálkodás külső feltételeinek növelésére veszik igénybe. érdekében oly intézmény elfogadását ajánlanók, mely a Tervezet felfogásával a vigilantibus iura! (szemesnek a világ!) elvvel homlokegyenest ellenkeznék ugyan, de amelynek jótékony hatását maga a Tervezet is elismeri s csupán a következetesség látszatának megóvása czéljából mellőzi. Felszólalásunk irányát, a kicsi- és törpebirtokosok érdekének lehető megóvását és rájuk nézve a legis ignorantia következményeinek elhárítását jelezvén, vizsgálat alá vesszü\ a Tervezetnek jelzálogjogát s az e keretben létesíthető rendelkezéseket. * * * A különböző jogrendszerek igen különböző, egymástól sokszor lényegükben eltérő jelzálogi intézményeket fejlesztettek ki. Ezek közül nem csak a Tervezetbe felvett, vagy az indokolásból kitünőleg figyelembe vett intézményekkel fogunk ehelyütt foglalkozni, hanem mindazokkal, melyeknek ránk nézve jelentősége van, vagy lehet. Ezek: 1. a közönséges jelzálog; 2. a biztosítéki jelzálog; 3. a locus-rendszer ; 4. a saját jelzálog; 5. a jelzálog-levél; 6. a telekadósság ; és 7. a járadék-adósság. 1.. 2. A közönséges jelzálog és a biztosítéki jelzálog (Tervezet 852. § ) oly jogintézmények, melyek szükséges és czélszerü volta fölött szót vesztegetni felesleges. Miután czélunk nem az egyes részletkérdések megvitatása, hanem a jogintézmények előnyének kimutatásával azok elfogadása s az esetleg elfogadottak káros hatásának kimutatásával azok elvetése mellett szóló érveket felsorolni, e két intézményről réizletesen nem szólunk. 3., 4. A locus-rendszert és a saját jelzálog intézményét rokontermészetükre, de különösen a Tervezet rendelkezéseire való tekintettel együtt fogjuk tárgyalni. Ez intézmények csakis az oly jogrendszerben fejlődhettek, mely a dolgoknak többek javára egyszerre való lekötését ismerte. A római jog fejlődése kezdetlegesebb korában a dolognak ujabbi elzálogosítását egyáltalán nem ismerte el s később is csupán annyit engedett meg, hogy az elzálogosított dolog csak oly feltétel mellett adható zálogba, ha a régi zálogjog megszűnik4). Mi sem természetesebb, mint hogy az ez elv alapján történt továbbfejlődés ez elv hatása alatt maradt. Ez alapon fejlődött ki az egy dologra nézve zálogjogra jogosult hitelezőknek az a joga, hogy a rangsorban előttük álló kielégítése esetén előbbre lépnek. E vázolt jogfejlődés alapjai egészen eltérnek a mai jogállapottól s ha ennek daczára a más alapokon fejlődött jogszabályok vannak 4) Dernburg : Das Pfandrecht nach den Grundsátzen d. heutigen römischen Rechts : 1. 241. s köv. — Dernburg : Das Sachenrecht d. Deutschen Reichs u. Preussen's. II. kiad. 613. 1.