Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - A Tervezet jelzálogjogáról [1. r.]

1. sz. Magyar Jogász-Ujság 7 szerzett haszonélvezetet a biróság esetleg nem tartja oly törvényes haszonélvezetnek, mely a 314—325. §-okban megállapíttatik s esetleg birói foglalás tárgyául tekintheti s beállhat azon eset, mint imént elmondtuk, hogy a vagyonos, előkelő család sarjai, daczára a tulajdonukat képező nagy vagyonnak, — a nyomornak s elzüllésnek lettek kitéve. A gyámügyi törvény 12. § ának rendelkezését nemcsak a szülőkre, de ugy, mint ott megírva van, a nagyszülőkre nézve is elfogadjuk, illetve az uj polgári törvénykönyvbe módosítva átvitetni óhajtjuk. Nézetünk szerint a 322. §. után a következő uj szakasz veendő fel : vHa az örökhagyó az örökség, vagy hagyomány haszonélvezetét, vagy az ajándékozó az átadott javak haszonélvezetét a szülőknek, vagy nagyszülőknek, vaqy ezek egyikének, a tulajdont pedig a kiskorú gyermekeknek, vagy unokáknak hagyja vagy átadja, amennyiben a rendelh zésben az ellenkező világosan kimondva nincs, — ezen haszonélvezetre a 321. §. intézkedései alkalmazandók." A Tervezet ily módon való kiegészítését szükségesnek tartjuk, mert ezáltal akár az érdekelt felek, akár a hatóságok részéről bekövetkezhető helyes, vagy helytelen törvény-értelmezéseknek s magyarázatoknak elejét vesszük. A Tervezet ezután következő többi szakasza ellen észrevételünk nincs. A 322. §. kimondja, hogy a gyermek tartozásának a vagyonból való kielégítésénél az atyai haszonélvezet nem jön tekintetbe. Ezt mindenesetre ugy kell értelmezni, hogy amely vagyon-komplexumból az atya haszonélvezettel bir, e komplexum tartozása az atyai haszonélvezetet megelőzi, azaz, az atyai haszonélvezet nem gátolhatja annak ugyanabból való kielégítését. De ha az atyát a gyermek több különféle eredetű vagyona felett illeti meg a haszonélvezet, akkor az egyik vagyont terhelő tartozás a másik vagyont, illetőleg annak jövedelmét, melynek tulajdonjoga a kiskorura esetleg másfelül hárult, nem terhelheti, oly módon, hogy ezáltal az atya haszonélvezete csorbulna, vagy kárt szenvedne. A többi szakaszok — 323., 324., 325. — az atyai haszonélvezetről való lemondást, ugy a haszonélvezet megszűnésének egyéb okait adják elő és szabályozzák, valamint az abból folyó jogi konzekvencziákat. A haszonélvezet megszűnését megállapító 324. §. nem tárgyalja mindazon eseteket, melyek a haszonélvezet megszűnését előidézik, mert ezen haszonélvezet alapulhat oly jogügyleten is, pl.: ajándékozáson, adásvételen stb., melyeknél esetleg meg van állapítva a haszonélvezet tartama, terjedelme, feltétéi, sőt kiterjedésének időpontja is, pl.: előfordulhat, hogy a haszonélvezet megszűnése bizonyos cselekvényhez, bekövetkezhető feltételhez, esethez köttetik, ekkor erre a 324. §.-ban előfordult megállapítások nem alkalmazhatók, miért is egy uj pont veendő fel ; megszűnik tudniillik akkor is a haszonélvezet: Jia valamely jogügylet által jött létre, azon feltételek bekövetkeztével, melyek azon jogügyletben a megszűnést m'-.g állapítják." Ezek észrevételeink az atyai haszonélvezetre nézve, melyek előadását azért tartjuk szükségesnek, hogy esetleg e kérdések részletesebb megbeszélés s vita tárgyául szolgáljanak. Dr. Hattyuffy Dezső fejérmegyei árvaszéki elnök. )\ A Tervezet jelzálogjogáról, A jelzálogjog szabályozásának módjától nagy mértékben függ hazánk legtekintélyesebb foglalkozási ágának, a földmivelésnek s kiválóan függ a törpe, kis- és közép-birtokosoknak anyagi boldogulása. Azért e kérdés tárgyalásánál a gazdasági szempontokat nem szabad szem elől téveszteni. A vezető szempontot az az elv határozza meg: hogy a földtulajdonos terhét lehetőleg csökkenteni kell, de a tőkést sem szabad elijeszteni attól, hogy ingatlanra kölcsönt adjon. A kérdés megoldása annál bajosabb, mert a hitelező és adós érdeke seholsem annyira ellentétes, mint a mezőgazdasági ingatlanra nyújtott hitelnél, ha a mezőgazdaság, mint nálunk, extensiv. A hitel kielégítésének feltételei ugyanis nemcsak az adósok foglalkozásától függenek, hanem a foglalkozások fejlettségi fokától is. Hazánk nemcsak mint földmives-ország, de mint ezideig még extensive gazdálkodó ország, a külföldtől nem veheti át az ott kifejlett összes jelzálogintézményeket ; de arra való tekintettel, hogy földmivelésünk s méginkább földmives-osztályunk válságba jutott, az eddigi intézményeket sem tarthatja fenn változatlanul. Az uj jogintézmények meghonosítása körül pedig szem előtt kell tartani, hogy nem mindig elegendő dispositive intézkedni, hanem sokszor praeceptive kell a törvénynek közbelépnie. Mert ha épen a segítségre s a törvényhozó gyámkodására szoruló földmives-osztály elég érett volna jogintézmények meghonosítására, ilyeneket kétségtelenül már eddig is kifejlesztett volna. A törvénynek arról is kell gondoskodnia, hogy az erős a gyengéket ki ne használhassa. Sehol nem kínálkozik pedig erre jobb alkalom, mint a hitelviszonyoknál, hol a hitelező mindig erősebb és sehol sem indokolhatja a hitelező méltánytalan eljárását könnyebben, mint az ingatlanra adott kölcsönnél, mert látszólag itt hoz a hitelező legnagyobb áldozatot. A hitelező abbeli érdeke ugyanis, hogy minél nagyobb biztonság mellett, minél nagyobb jövedelmet hajtson a tőkéje, de egyúttal minél előbb, vagy legalább minél könnyebben vissza is kapja azt, a mezőgazdasági ingatlanra adott