Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - Az atya haszonélvezete a Tervezet szerint

1. sz. Magyar Jogász-Ujság 5 az az érv állitható, hogy a 111. §. esetében a bíróság az ítéletet az alperes meghallgatása nélkül hozta, az alperes tehát a felperes kereseti tényállításaira még nem nyilatkozott, az állított tények valóságának a megtagadása még módjában sem volt. Ez az érv azonban a törvény szövegével szemben döntő nem lehet. De egyébként is, mivel az alperes marasztalásának törvényes előfeltétele a 111. §. szerint a törvényszerű idézés, alperesnek módjában is állott a kereseti tényállítások valóságára a nyilatkozás és ha a per felvételére nem jelent meg, enyhébb elbánásban részesüljön-e a perujitás során, mint részesül az 1868: LIV. t.-cz. 159. §-a esetében, mely szerint ha közvetlenül következő periratában valamelyik fél világosan és határozottan nem tagadja vagy hallgatással mellőzi az elenfele által felhozott ténybeli állítást, az a bíróság előtt beismertnek tekintetik. (f. k.) I>r. Dobi Imre, pécsi kir. itélö táblai biró. ^ Az atya haszonélvezete a Tervezet szerint. Hazai magánjogunk szerint az édes atyát haszonélvezeti jog illeti meg kiskorú gyermekei javai felett, mely joga régi törvényeinken és jogszokásunkon alapul, de ezt az 1877: XX. t.-czikk is fentartja. Az atyának ezen joga azonban nem csupán kizárólagos jog, de kötelesség is, mert az atya kiskorú gyermekét lartozik sorsához, társadalmi állásához illetőleg eltartani, neveltetni s kiképzéséről is gondoskodni. Az atyai haszonélvezet a gyermeke vagyona felett tehát nem korlátlan jog, hanem egyúttal kötelességeket is foglal magában, melyeket az atya teljesíteni tartozik. A polgári törvénykönyv tervezete fentartja régi jogunk e rendelkezéseit s kimondja 314. §-ában, hogy : a kiskorú gyermek vagyonán az atyának törvényes haszonélvezete van; de egyúttal a 319. §. 4. pontja alatt kijelenti azt is, hogy : az atya köteles a gyermek illő eltartásának és neveltetésének költségeit viselni. A Tervezet rendelkezése megfelel, mint emiitettük, mind az eddig érvényben levő jogunknak, mind a külföldi müveit államok nagyrésze kodiíikácziójában elfogadott elveknek. így többi közt a német birodalmi polgári törvénykönyv szintén elfogadja ezen elvet s 1649. §-ban kimondja, hogy: az atyát a gyermek vagyona felett a szülői hatalomnál fogva haszonélvezet illeti meg. A magyar polgári törvénykönyv tervezete az atya haszonélvezeti jogát a 314—325. §.-ok alatt tárgyalja és szabályozza. Megállapítja, mint már jeleztük, az atya haszonélvezeti jogát a kiskorú gyermek vagyonán, azután azon kivételekre tér át, melyek nemcsak korlátozzák, de végleg kizárják az atya haszonélvezetét. A 316. §.-ban szabályozza azt, hogy ha az atya a vagyonkezelésből kizáratott, ez esetben is a jövedelem-felesleg — a terhek levonása után —• részére kiadandó, ha azonban a gyermeket nem ő tartja s nevelteti, e költségek előlegesen levonatnak „amennyiben e költség az atyát terheli." Az atyát a haszonélvezeti jog feltétlenül megilleti, csak ha törvényes kizárás esetei forognak fenn, akkor nem gyakorolhatja, de korlátozni is lehet. A jog korlátozásait a 317. és 318. §.-ok tárgyalják, melyekben az ingóknak az atyával szemben való biztosítása iránt is intézkedések tétetnek. A 319. §. tárgyalja s megállapítja mindazon terheket, melyeket az atya a haszonélvezetből kifolyólag viselni tartozik. Az ipari vagy kereskedelmi üzletnél a 320. §. szerint csupán a tiszta nyereség illeti az atyát, mint haszonélvezőt. Az iméntiek ismertetése s elmondása után a 321. §.-nál már részletesebben kell megjegyzéseinket előadni. E szakasz kimondja, hogy: „sem az atyát, mint ilyet megillető haszonélvezet, sem ennek gyakorlása, át nem ruházható és meg nem terhelhető." Ezen intézkedések arra vonatkoznak, hogy ha az édes atya gyermeke vagyonát kezelve, annak jövedelmét haszonélvezi, akkor, miután a haszonélvezetből kifolyólag is gyermekeit rangjuk vagy sorsukhoz mérten tartani s neveltetni köteles — ezen haszonélvezetet másra át nem ruházhatja, sem meg nem terhelheti, nehogy a gyermekek tartása s nevelése ez által megrövidüljön, esetleg azok akár anyagi, akár szellemi vagy erkölcsi kárt szenvedjenek az által, ha az atya tartásuk s kiképzésükről kellőleg nem gondoskodhatik. A Tervezet e szakaszát helyesnek tartjuk, de szükségesnek véljük annak kiegészítését azért, mert a „meg nem terhelhető" kifejezés tulajdonképpen arra vonatkozhatik, hogy az atya a haszonélvezetre pl. : adósságokat nem vehet fel, hogy azt bizonyos tartozás kielégítésére ki nem jelölheti, le nem kötheti stb. Azonban a Tervezet nem csak azt akarja elérni, hogy ilynemű terheléstől óvassék az meg, hanem azt is, hogy az atya hitelezője azt bírói végrehajtás utján le ne foglalhassa, már pedig ez a jelen szövegezés mellett könnyen megtörténhetik, mert akadhat oly hitelező s oly biró is, aki a terhelést ugy értelmezi, mint fentebb elmondtuk s a birói végrehajtás utján való megterhelést, illetve lefoglalást nem veszi oly megterhelésnek, melyet a törvénytervezet hivatkozott szakasza kizár. Nézetünk szerint tehát e szakasz kiegészitendö lenne „s bíróilag le nem foglalható az atya hitelezője által" szavakkal.