Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - A bizonyítás terhe a jelenlegi jogban és a Tervezetek szerint [1. r.]

2 Magyar Jogász-Ujság III. évf. el nem érkeznek épp ahhoz a végső ponthoz, melynél a különös nemzetiben rejlő belső erő föltétlenül gátat kell, hogy vessen és fog is vetni az egyetemesség továbbterjedésével szemben. Ez a fejlődési proczessus a közjognál is, a magánjognál is észlelhető, de más más alakban. Bár kétségtelen ugyanis, hogy még a nemzeteknek mint ethikai személyeknek saját életfolyamatuk nemzeti akarata sem kerüli el bizonyos egyetemes jogeszmék föbzinre kerülésének nivelláló hatását, de mert a szabály itt közjogi téren mégis mindig egyenesen a nemzeti életfolyamat valamely nyilvánulását magában foglaló viszonyra vonatkozik, az egyetemes jogeszme előhaladása sohasem mehet annyira, hogy a nemzeti vonást kiszorítsa, ellenkezőleg, közjogi téren az egyetemes jogeszmébe is belehatol a nemzeti fölfogás és a nemzeti géniusz még annak is egy egyedi vonását kölcsönző nemzeti karaktert fog adni. Ámde a magánjog terén a nemzeti akarat egyéni viszonyokra érvényesül és egyéni cselekvőség utján valósul meg, minélfogva az egyetemes jogeszméket kidomboritó jogszabályok térfoglalása bizonyos körben, egészen más módon és pedig akként mehet végbe, hogy az emberi társadalom kereteinek tágulásával mindinkább kifejlődésre fog jutni a különböző nemzetek magánjogában egy egyetemes alapelem, melyet mint ilyent, mint a különböző nemzetek magán jogában a közöst, utóbbinak másik, vagyis annak nemzeti alapelemével állithatunk szembe. Azok az egyéni viszonyok ugyanis, melyek mint ilyenek a nemzeti akarat szabályozó hatalma alá kerülnek, mint láttuk, az egyénnek vagy a család, vagy a társadalom keretében föllépő vonatkozásaiból, kapcsolataiból kerülnek ki. A családi viszonyok a család szük keretében annak természetadta véges és korlátolt határai között játszódnak le. Ez a körülmény azt vonja maga után, hogy a nemzeti akaratnak a családi és az ezekkel bensöleg összefüggő jogviszonyokat körülíró szabályt tartalmazó kijelentéseihez sokkal kisebb mértékben féi kőzhetik bizonyos egyetemes jogrszmék nivelláló hatása, mert hisz utóbbiak létesülésének tere is természetszerűleg körülhatárolt, az ily jogviszonyokat körülíró jogszabályokban tehát a családi és azokkal oly benső összefüggésben levő örökösödési jogban tehát sokáig és bizonyos határokon belül örökre ki fog domborodni a nemzeti géniusz egyedi jelleget kölcsönző szelleme. Ugy de azok a jogviszonyok melyek az egyének társadalmi érdekkapcsolataiból, vonatkozásaiból kerülnek ki, már korán tért nyitnak egyetemes jogeszmék létesülésére és az azokat körülíró jogszabályok is ezeknek a hatása alá kerülnek. Azok az egyéni érdekek ugyanis, melyek ezeknek a jogviszonyoknak alakulásában a mozgató erőt képviselik, kielégittetésre irányuló törekvésükben az emberi elme által kieszelt minden ujabb és ujabb közlekedési eszközt megragadhatnak és meg is ragadnak a végből, hogy az előttük lebegő egyéni czél minél teljesebb és az egyén viszonyainak megfelelőbb megvalósulásra találjon. Ennek pedig az a következménye, hogy a mily arányban tolják ki azok a társadalom kereteit, abban az arányba nnyitnak mind nagyobb és nagyobb tért oly egyetemes jogeszmék keletkezésének és hódításának, melyek a különböző nemzetek magánjogi fejlődésében az egység felé vezető zászlót követik és a különböző nemzetek magánjogának idevágó részeiben a fönnebb érintet egyetemes alapelemet teremtik meg. így bontakozik ki, a fejlődés bizonyos fokán mint magánjogrendszerben az a két alapelem, melyek mint nemzeti és mint egyetemes elem jelölhetők meg. Jus civile és jus gentium tehát igy fölfogva, nem római különlegeségek, hanem minden nemzet magánjogrendszerének kifejlődésében föllelhetők. Dr. Kiss Mór. kolozsvári egyetemi ny. r. tanár. A bizonyítás terhe a jelenlegi jogban és a Tervezetek szerint. Ha állana az a tétel, hogy a theoria kondenzált praxis, akkor azt kellene mondani, hogy a bizonyítás terhének a kérdésében a magyar jog terén még nem fejlődött ki olyan praxis, a melyet theoriává lehetne leszűrni. Jóllehet, az 18G8: L1V. t.-cz. életbelépte óta harmincz és egynehány év telt el és jóllehet, ez a lörvényczikk a bizonyítás terhének alapszabályait a 152. és 153. §-aiban előírja, ha a nyilvánosságra jutott felsőbirósági határozatokon végigtekintünk, az azokban nyilvánított nézeteket szabályokká alakítani nem lehet. Mik lehetnek ennek a körülménynek az okai ? Talán a polgári törvénykönyv hiánya, a mely miatt az egyes jogügyletek, az egyes jogviszonyok alkotó elemei a magyar jogászvilág előtt nincsenek teljesen kijegeczesedve. Talán a felső bíróságok gyakorlatában a strictum ius helyett annyira tért foglaló aequum, hogy a legfelsőbb bíróság a jogkereső közönség szemében sokszor nem is a jogot alkalmazó bíróságként, hanem mint „court of equity" tűnhetik fel. Talán az, hogy a bizonyítás terhének minden esetben alkalmazható szabályait felállítani sokak szerint nem is lehet ! Pedig a kérdés a gyakorlatnak elsőrangú kérdése. A perbe vitt jog (mert hiszen az esetek legtöbbjében mégis csak ezt állítják a bíróságok elé) érvényesülhetésének első feltételét