Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 1. szám - A jog és különösen a magánjog nemzeti jellege

III. évfolyam. Budapest, 1904. január 1. 1. szám. MAGYAR JOGÁSZ-UJSÁG A JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYOK MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT. /*\ A jog és különösen a magánjog nemzeti jellege. Kétségtelen, hogy a jog nemzeti akarat, melynek tartalma rendet teremtő és fentartó szabály, hogy a nemzet egy reális testtel biró ethikai személyiség, mely a világtörténelem tanúsága szerint az ember eszméjét különös alakban valósítja meg, mert csakis oly magasabb egységben mehetett és mehet végbe, mely az egyén egyoldalú és szűk látóköre fölé emelkedve, azt az összeséget összefoglaló személyiség módjára szemléli és valósítja meg, mely akar és cselekszik és keletkezésében is az emberiség életének egy állandó erkölcsi törvénye alatt áll, amennyiben az általános emberi vonás elválaszthatatlanul összefügg bizonyos különbözőségekkel, melyek az egész emberiséget természetszerű csoportokra osztják, amelyek az érzület, a gondolkozásmód, a fölfogás közösségében jelentkeznek és a közös nyelvben különleg is kifejezésre jutnak és az emberiség bizonyos csoportjaiban azt az ethikai egységet teremtik meg, mely személyi életében, akaratában és cselekvésében az ő sajátos nemzeti géniuszának hódol és azt viszi ezáltal diadalra. Ennek az ethikai személynek semmi földi hatalomtól nem függő akaratából keletkezik a jog is és ezzel szükségkép adva van a jognak az a sajátsága, melyet mi a jog nemzeti jellegének nevezünk. A jog nemzeti jellege a nemzeti géniusz érvényesülését domborítja ki. A nemzeti géniusz pedig az emberi rendeltetésnek az emberre jónak, hasznosnak, szépnek sajátos, majd öntudatos, majd ösztönszerű képzete, a mely az emberiség egy szervesen összefüggő részét cselekvésében irányozza. A nemzeti géniusz teremti az emberi élet alapirányait, az egyén csak ezeken belül, csak a köznek hatása alatt alkotja a maga külön világát. Midőn ez a géniusz saját valójának öntudatára jut, midőn benne a vágy keletkezik, ennek a valónak öntudatos akarattal, bárminemű akadályokkal szemben érvényt szerezni, s e vágy ténylegesül, ebben az önteremtésben áll a nemzet személyi ége s ebben nyilatkozik pszichikailag az állam önczélusaga, külsőleg pedig hatalommá alakulása. A nemzeti jelleg tehát azoknak a különös lelki tulajdonságoknak kinyomata, melyeket az általános emberi vonással állítottunk ellentétbe és a melyek az emberiség bizonyos egymással szemben szétváló csoportjait, a közös érzület, fölfogás, gondolkodásmód és a gondolat, az érzés kifejezésére szolgáló közös nyelvkötelékével fűzi össze. Oly összetartó kapocs ez, melynek belső erejében rejlik a nemzeti lét nagy problémájának megoldása, belső erejében, melynek állandóan hatnia kell, lazulnia nem szabad, mert különben a nemzeti fönmáradás lejtőre jut, mely a végenyészethez vezethet. Ez a belső erő a nemzet életének minden nyilvánulásából, tehát a jogot teremtő nemzeti akaratból is kisugárzik és lesz e szerint a föntartója és biztositója a jog azon vonásának, mely annak nemzeti jellegét alkotja. Nem teszi ez azonban távolról sem azt, hogy a jogot, jellemző ezek az egyedi sajátságok kezdettől végig egyenlő külső kiterjedésben, mértékben is kell, hogy nyilvánuljanak. Ellenkezőleg, a külső mérték bizonyos törvényszerűséggel jelentkező változásnak és pedig összezsugorodásnak van alávetve. Mig a nemzetek maguk és tagjaikban egymástól elszigetelt életet folytatnak, a nemzeti vonás nem talál oly ellenfélre mely annak érvényesülését külső kiterjedésben tompithatná, lesimíthatná, de az ember fejlődése folyvást fokozza azokat a szükségeket, melyek kielégítése végett az egyén, a más egyénekkel való kapcsolatokat keresi, igy tágulnak fokozatosan az emberi társadalom határai, mely ma már a milliónyi emberi szükségletek kielégítésének egyetemes világrendszerévé vált. Az egyéneket összefűző társadalmi összeköttetések az egész emberiségnek olyan szüntelen hullámzó mozgalmává válnak, mely a nemzeteket, mint magasabb ethikai személyiségeket sem hagyja érintetlenül és ez az egyének és nemzetekre nézve bizonyos egyenlősitő, nivelláló hatást fog gyakorolni, mely a nemzeti vonásokat elhalványítani, sőt elmosni fogja mindenütt, hol a nemzeti vonás külső kiterjedésének szűkebb térre szorulása, összezsugorodása végbemehet annak a belső erőnek csökkenése nélkül, mely a nemzet egyedi létének alapját képezi. A nemzeti indviduálizmus helyét, tehát az érintett pontig az általános emberi fogja elfoglalni bizonyos egyetemes jogeszmék fölszinre kerülése utján, melyek a megjelölt határig folyvást terjednek és haladnak, mig csak