Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 6. szám - Magánjogi oktatásunk reformja tekintettel a jogi oktatásról szóló tervezetre

Magyar Jogász-Ujság 129 jesen megjavultaknak látszanak, esetleg szabadlábra helyeztessenek, de már a legsúlyosabb büntetés fogalma hozza magával, hogy a szabadonbocsátás csak tekintélyes hosszú idő után történhessék meg. Részemről azt hiszem az igazságnak és a méltányosságnak, valamint az emberiességnek eleget teszünk, ha az ily elitélteket csak 15 év kitöltése után helyeznők esetleg közvetítő intézetbe s 20 év kiállása után bocsátanók feltételes szabadságra.1) Az igy végrehajtott életfogytiglani fegyház, melyhez még hozzátehetnők, hogy életfogytiglani fegyházzal büntetett egyének visszaesés (ugyanily büntetés) esetén sem közvetítő intézetbe, sem feltételes szabadságra nem bocsáthatók, elég szigorú lenne arra, hogy pótolja a halálbüntetést is. Az olasz törvény ergastolóját (hét évi magánelzárás, örök hallgatás) feleslegesnek és helytelennek tartanám utánozni, mert ez már kelletén tul szigorú. A hollandi, norvég törvények, az 1843-iki és a svájczi javaslat nem is tartalmaznak az olasz orgastolóhoz hasonló különös büntetést, hanem egyszerűen az életfogytiglani fegyházzal pótolják a halálbüntetést. A halálbüntetésnek életfogytiglani fegyházzal pótlása tehát elősegítené az életfogytiglani fegyháznak különben is kívánatos reformját, vagyis a fentebb vázolt súlyosbítását Ezenfelül az eljárás szempontjából az az előnye lenne, hogy felbátorítaná az esküdteket, hogy a gyilkosság vádja esetén, ha azt igazolva látják, ne féljenek a „bűnös" kimondásától. Tény, hogy ma sokszor csak azért nem állapítják meg az esküdtek a gyilkosságot, mert félnek attól, hogy a szakbiróság halálra itéli a vádlottat. Eljárási szempontból azonban még nagyobb szükség van a halálbüntetés eltörlésére nem az esküdtek, de a szakbirák, specialiter a Curia miatt. A Curia ugyanis a BP.-t ugy értelmezi, hogy neki az esküdtbíróság által kiszabott halálbüntetést csak rendkívül enyhítő körülmények esetén van joga leszállítani s akkor is csak 15 évi fegyházra, de életfogytiglanira nem. Az irodalom ugyan (Fayer, Barna Ignácz)2) kimutatta, hogy ez a magyarázat teljesen téves, de miután a Curia ragaszkodik e hibás törvényértelmezéshez s miután erre vezethető vissza, hogy 1900-tól kezdve a Curia visszahozta a halálbüntetést, nincs más mód ez igazságtalan gyakorlat megszüntetésére, minthogy a Novella törölje ki a BTK.-ből a halálbüntetést. De mindezeknél erősebb az az érv, hogy a halálbüntetés eltörlésének feltétlenül nagy erkölcsi haszna lenne, t. i. az állam a legvilágosabb bizonyságot adná ezzel, hogy a büntetés !) Fayer (kézikönyv) 12 év, Angyal Pál (Jogtud. Közi. 1902.) pedig 13 év után óhajtanák az életfogytiglanra ítéltet közvetítő intézetbe helyezni. 2) Lásd : Az uj BP. a gyakorlatban. 1903. Jogászegylet Ért. 211. sz. által nemcsak a merev retorziót akarja gyakorolni, hanem a legelvetemültebb bűnöst is megkísérli megjavítani, benne is méltányolja az emberi gyarlóságot s a megbocsátás, a kegyelem által őt is fel akarja emelni s ha még lehet, emberré tenni. Ha ennek az erkölcsi elvnek nem reméljük is azt a hatását, hogy a legsúlyosabb bűntetteket, igy a gyilkosságot megszüntesse, de közvetve mégis meglesz az a preventív hatása, hogy az emberölést oly megvetendő cselekménynyé fogja tenni, amit az állam restéi hasonlóval viszonozni, vagyis az ölés gondolatát az állam nem fogja mesterségesen fentartani. Lehet, hogy egészen felesleges volt megírnom e sorokat, s talán kár volt ily hosszasan időznöm e pontnál, de az a meggyőződésem, hogy a jognak erkölcsi alappal és erkölcsi jelleggel kell bírnia. Az erkölcs törvényével ellenkező jog lehet kényszerrel érvényesíthető szabály, de a valódi, a helyes, az igazságos jog nevét nem érdemli meg. A halálbüntetés pedig ellenkezik az emberszeretet, a megbocsátás erkölcsi törvényével, a halálbüntetést tartalmazó törvénynek tehát nincs meg. az erkölcsi alapja s igy, előbb vagy utóbb, meg kell semmisülnie. Én elég műveltnek, elég érettnek vélem rá a magyar államot, hogy ez erkölcsi törvény megértésében és gyakorlásában ő járjon elől a bűnösök előtt s ne azt várja, amit Bismarck, hogy a gyilkosok menjenek elől jó példával. Az állam ne hasonlítsa, ne aljasitsa le magát a gyilkoshoz, hanem érezze a maga erkölcsi fölényét és magasztos hivatását. Büntessük a gonosztevőket, de ne utánozzuk őket! II. Katalin czárnö, egy barbárnak tartott állam uralkodója, másfélszázaddal ezelőtt hirdeti ez eszmét s mi még ma sem tudnánk ezt megérteni és megvalósítani! ? Finkey Ferencz, sárospataki jogtanár. Magánjogi oktatásunk reformja tekintettel a jogi oktatásról szóló tervezetre. A jogi oktatás reformjáról szóló miniszteri előadói tervezet kétségtelenül uj korszakot nyit meg a magyar magánjog oktatásának történetében, a tervezet ugyanis hangsúlyozza, hogy hódolni kiván annak az általános európai irányzatnak, mely a magánjogi képzésre az „eddiginél nagyobb súlyt kiván helyezni, s mely az oktatást intenzivebbé akarja tenni. A Tervezet 6. §-ának indokolása kijelenti, hogy „a jogászi képzés súlypontja a magánjogi képzésre helyezendő" és nyilvánvaló, hogy a kötelező gyakorlatok behozatala első sorban a magánjogi képzés intenzivebbé tétele végett történt.