Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 6. szám - A szabadalmi tanács hatásköre és latens korlátai [2. r.]

Í2é Magyar Jogász-Ujság in. évf. szabályzatának 18. pontja szerint pedig a szabadalmi tanácshoz felebbvitt megállapítási ügyek tárgyalásán, a jelen levő felek és képviselőik nyilatkozatra hívhatók fel, — mintegy a felülvizsgálati eljárás analógiájára. Az eljárás kontradiktorius jellege tehát még a felebbviteli eljárásban is érvényesül. II. Minthogy a szabadalmi törvény 38. §.-ának utolsó előtti bekezdése szerint a megvonási és megsemmisítési perekben a kereskedelmi rendes eljárás szabályai alkalmazandók, kétségtelen, hogy a tényekből vont következtetések és a jogkérdés tekintetében ezekben az ügyekben a tanács felülvizsgálati hatásköre korlátlannak mutatkozik. A megállapítási ügyekben a szabadalmi hivatal előtt a sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. t.-cznek a törvényszékek, mint felebbviteli bíróságok eljárását szabályozó rendelkezései megfelelően alkalmazandók. Ebből azt a következtetést vonhatjuk,— ily következtetésre jut Kósa is, a szabadalmi törvényekhez irt magyarázatában1) — hogy ez ügyekben a szabadalmi tanács a sommás eljárás felülvizsgálati szabályai szerint jár el. A felülvizsgálat kiterjed tehát az ítéletet megelőző eljárásban hozott határozatokra is s annak tárgyi köre tekintetében alkalmazandó a S. E. 185. §.-a, amely szerint csakis anyagi vagy alaki jogkérdés, avagy valamely feloldási eset fenforgása képezheti elbírálás tárgyát. Szabatosság kedvéért négy kategóriába foglalhatjuk a birói Ítéletekben foglalt megállapításokat: 1. puszta tények; 2. a tényekből vont következtetések ; 3. törvényes minősítés; 4. jogszabály deklarálása. 1. A puszta tények tekintetében a sommás eljárás szerint tárgyalt megállapítási ügyekben az elsőbiróság megállapításához a tanács kötve van ; amennyiben azonban a megállapított tényállást nem tartja kimerítőnek, annak bármely irányban való kiegészítését az Ítélet feloldása mellett elrendelheti. Ez kitűnik a szabadalmi tanács ügyvitele tárgyában kiadott miniszteri rendelet 24. §.-ának e kérdést közvetve érintő harmadik bekezdéséből is, amely szerint a tanácsülésben, a megvonás, megsemmisítés vagy a megállapítás felett általában : annak feltételei, hatásának időpontja, terjedelme, az ügy felderítésére netalán szükséges további tárgyalás stb. stb. . . . fölött külön lehet szavazni. A rendes eljárás szerint felülbírált megsemmisítési és megvonási perekben a felsőbíróság nincs kötve az elsőbiróság ténymegállapításához és ugyanazon bizonyítékok horderejét máskép birálván el, mint az alsóbiróság, a felebbezési bíróság pl. bizonyítottnak fogadhatja el azt, amit amaz nem látott bizonyítottnak és viszont. J) Kósa Zsigmond: A magyar szabadalmi törvények magyarázata (Budapest 1898.) 238. I. 2. A tényekből vont következtetések tekintetében nézetünk szerint a felülvizsgáló bíróság egyáltalán nincs kötve az elsőbiróság megállapításához. A bizonyított vagy beismert, szóval valónak elfogadott puszta tényekből eltérő ténybeli következtetéseket vonhat le. Mi sajnálatosnak tartjuk, hogy a felülvizsgálati bírósági gyakorlat a köztörvényi bíráskodásunkban oly irányt vett, hogy a felülvizsgálatnak ezt a körét, az Ítéletnek logikailag szerkesztett alapjait, az alsófoku bíróságokra bízta és ez által mintegy alárendelte a természet rendjének ellenére a felülvizsgáló bíróságot az alsóbiróságnak. Tisztán technikai okok azok, amelyek a sommás eljárásban a puszta tények megállapítását az alsóbíróság kizárólagos hatáskörének engedték át, (t. i. a helyes ténymegállapítás biztosítékait, a közvetlenséget, nehéz volna a harmadik fokra is kiterjeszteni.) Ámde a közvetlenség hatását csak is a puszta tények megállapításánál érezteti ; az azokból vont következtetés, minthogy a rögzített tényekből ke résbbé impressziók, mint inkább gondolkodás utján állapítandó meg, nyugodtan bizható a felülvizsgálati bíróságra, amely nem volt ugyan közvetlen tanuja a tények kifejlésének, de amely a tényeket készen kapván, képzeltebb érzékével, gyakorlottabb felfogásával s gazdagabb tapasztalataival hivatott arra, hogy azokat higgadt és tárgyilagos megfontolás tárgyává tegye. A törvénykezési rendtartás reformja, az igazságügyi bizottság módosításában, helyre fogja hozni a gyakorlat megtévelyedését. Megtévelyedésnek mondjuk a gyakorlat mai felfogását, mert a tényekből vont következtetések önálló felülvizsgálatát a törvény ki nem zárja, sőt a S. E. 185. §.-ának c) pontja, ugy hisszük, lehetővé tette. Nem akadályozza azt a 197. §-nak az a rendelkezése sem, hogy a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás irányadó a felülvizsgálati bíróságra nézve is, mert „itéletileg megállapított tényállás" alatt nem azt kell érteni, amit az alsófoku itélet tényállás gyanánt megjelöl, hanem ami az ítéletből kitünöleg valósággal nem egyéb, mint pusztán megállapított tény, az ahhoz fűzött következtetések nélkül. 3. Még inkább ád mindez a törvényes minősítésről, mert a minősítésnek már épenséggel semmi összefüggése sincs a közvetlenséggel és szóbeliséggel, hanem tisztán logikai és jogászi műveletnek az eredménye. Ha pl. az alsóbiróság megállapítja, hogy valamely szabadalom tárgyát a szabadalom-tulajdonos öt példányban előállította: ez puszta tény. Hogy azonban minősíthető e tény annak, a mit a törvény ,kellő terjedelemben való gyakorlatbavétel" nek nevez, vagy sem, nem az érzékelésnek, hanem a jogpolitikai felfogásnak a dolga. Ha a törvény felebbviteli bíróságot alkotott, akkor nem akarhatta azt megakadályozni, hogy e bíróság gondolkozhassék és gondolkodásmódjának érvényt szerezhessen.