Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 6. szám - A szabadalmi tanács hatásköre és latens korlátai [2. r.]

6. sz. Magyar Jogász-Ujság 125 jövedelmet a zárlati költség feltétlenül felemészti. A törvényhozásnak tekintettel kell lennie a tényleges állapotokra is, már pedig az erdélyi részekben, főképen ott, ahol legkorábban történt a helyszínelés, a telekkönyvi állapot a tényleges állapottal a községekben ritkán egyezik meg és igy igen gyakori eset, hogy az egyes telekjegyzökönyvekben közös tulajdonostársak szerepelnek oly ingatlanoknál, a hol a természetben az ingatlanok már évtizedek óta tényleg megosztva vannak. Az ily ingatlan egyik társtulajdonosa jutalékának haszonélvezetére vezetett végrehajtási zárlat egyáltalán nem veszi és nem veheti tekintetbe ezt a tényleges állapotot, el lehet tehát képzelni, hogy egy ily jutalékos zárlat mennyire megzavarja másoknak már nemzedékek óta békésen gyakorolt birtokviszonyait, vagyoni és gazdálkodási állapotát. A háznak mind az öt, időnként az egyes fiu által kizárólag saját pénzén hozzáépített szobája bérbeadatik, abból az egyesek kitelepíthetnek és csak az eszmei arány szerinti jövedelemmel kell, hogy megelégedjenek, az az egy pár fillérrel, ép igy történik a külsőségekkel is. Az ily zárlat csak zaklatás, senkinek hasznot nem hoz, de mindenkinek zavart és kárt okoz. Minthogy pedig csak a kegyes óhajtások közé tartozik az, hogy a telekkönyvi állapottal a tényleges állapot összhangba lesz valóban hozva, kimondanám: 1. hogy midőn a telekkönyvi közös állapotokkal szemben az ingatlanok a természetben a tulajdonosok között előzően már tényleg megosztva vannak, ily jutalék-zárlatnak helye nincsen, az megszüntetendő; 2. hogy zárlatnak csak akkor van helye, ha az adós egyúttal kizáró telekkönyvi tulajdonos vagy a társtulajdonos, az adósnak házastársa, vagy felmenő, illetve lemenő rokona; 3. ha szabályszerű adó- és értékbizonyitványnyal kimutattatik az, hogy a zárlat alá vett ingatlannak egy, legfeljebb két évi tiszta jövedelme akkora, hogy abból a zárlati költségek beszámításával együtt — a követelés előreláthatóan kielégítést nyerhet. Igy a hitelező kellő körültekintés mellett megismervén a helyzetet, csak akkor fog zárlatot foganatosítani, ha annak eredményes voltáról előbb meggyőződik, máskülönben módjában áll az amúgy is jogerős végrehajtási végzés alapján egy év alatt az ingatlan árverést keresztül vinni. Megfontolandó volna továbbá, hogy nem kellene-e bizonyos határt felállítani arra nézve, hogy a zárlat alá vett ingatlan jövedelméből mekkora rész fordittassék csak a zárlati költségek fedezése s mekkora rész feltétlenül töketörlesztésre. Mert ez vetne határt leginkább a merő költségszaporitás czéljából kért zárlatoknak. A fentiekben felhozott okok alapján a 208. és 213. §.-ban szabályozott zárlatnál is kimondanám egyfelől azt, hogy amely esetben a zárlat alá vett haszonélvezetnek legfeljebb két évi jövedelme előre láthatóan nem fedezi a zárlati évi költséget, a zárlat nem alkalmazható s másfelől, hogy a zárlat foganatosítása esetén az évi zárlati költségre a befolyt jövedelemnek legfeljebb csak egy bizonyos mérsékelt százaléka fordítható, míg a jelentékenyebb rész feltétlenül a tőke- és kamatkövetelés apasztására szolgáljon. Az ily korlátok mellett alkalmazott zárlatnak ez által legalább biztosíttatik a tervbe veit eredménye, hogy magát az adósságot apasztván, az ugy a hitelezőnek, mint az adósnak javára fog szolgálni. Szent-királyi Gyula, kolozsvári kir. törvényszéki biró. A szabadalmi tanács hatásköre és latens korlátai.*) Azt hisszük, sikerült az előző czikkünkben minden kétséget eloszlatnunk az iránt, hogy a szabadalom terjedelmének megállapítása iránt folyamatba tett vitás ügyek, — amelyek perjogilag a köztörvényi jogviszony megállapítása iránti perekkel esnek azonos tekintet alá, — minden izükben peres, contenliosus ügyek s azokra e jellegükből folyó minden következtetés, a dolog természetének megfelelő módon és terjedelemben alkalmazandó. Súlyt kell helyeznünk e gondolatmenet és konklúzió meggyőző erejére azért, mert a törvény körül kifejlett elmélet az ellenkező felfogás felé hajlik, sőt tudunk oly esetet, amikor a szabadalmi bíróságok messzemenő következtetésekbe bocsátkoztak azon elméleti felfogás alapján, hogy a megállapítási eljárás perenkivüli eljárás jellegével bír. Nálunk tehát — daczára a törvényhozás által eszközölt elvi változtatásnak, — még mindig az eredeti osztrák törvényjavaslat terminológiája kisért, pedig attól maga az osztrák törvény is elállott. Az 1897. évi január ll.-iki osztrák szab. törvény lll.§.-a a megállapítási eljárást peres eljárássá teszi, amennyiben a megvonási és megsemmisítési perekben követendő eljárást alkalmazza a megállapítási perekben is. Ugy látjuk, hogy a szab. hivatalnak és a szab. tanácsnak ügyviteli szabályait megállapító min. rendeletek is azon az alapon állottak, hogy a megállapítási ügyek peres eljárás utján bíráltainak el. Ugyanis a szab. hivatal ügyv. szabályainak 24. §.-a szerint a megállapítási ügyekben a sommás felebbvitelnek, tehát peres eljárásnak a szabályai irányadók; a szab. tanács ügyviteli *) Előző közleményt 1. a 3. számban.