Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 6. szám - Észrevételek az 1881. évi L X . törvényczikk 136. 137. 151. 166. 167. és 211.-ik §.-aira

124 Magyar Jogász-Ujság III. éví. tudása végett a levéltárból az ügyiratot is ki kell keresni és a midőn igen gyakran a korábbi zálogjog — a követelés már régen ki lévén fizetve — csak azért áll fenn, mert az adós a kitörlés költségét megkímélni akarja. Midőn tehát munka- és munkaerő-apasztásról is szó van, nyugodtan törülni lehet az oly rendelkezést, a mely csak a munkát feleslegesen növeli. Ettől eltérőleg más jogi és gyakorlati értéke van a 167-ik §.-nak, melynek értelme tudvalevően az, hogy a későbbi végrehaj tatóknak is jogukban álljon a korábbi végrehajtató érdekében már elrendelt árverési határnapon, csatlakoztatás alapján, az árverést megtartatni. A hitelezők érdekeit ily módon szolgálni kivánó czéllal létesített intézményt ugy elméletileg, mint gyakorlatilag helyesnek és jogosnak kell elismerni, ha abból indulunk ki, hogy minden egyes árverést kérő hitelező az árverést komoly okból kéri ki és igy iparkodni fog az árverésnél közreműködni azon, hogy az ingatlan minél kedvezőbb árban adassék el. Ámde meglehetős nagy prakszisomban a csatlakozásnak ezt a versenyt növelő kedvező eredményét nem igen tapasztaltam, de tapasztaltam azt, hogy az ily tömeges csatlakoztatás, nem egyszer G—12 csatlakoztatás mellett, a 189. §. a) pontja alapján az árverés foganatositási előnyös költség igen-igen megnövekszik, holott ezzel a tulajdonképi tartozás nem apad. Ennek daczára egészséges egyéni és köz gazdasági viszonyok mellett az ily árverési csatlakoztatás intézményének páltolója volnék a hitelező érdekében. De, bárhogy is takargatjuk, főkép a telekkönyvi ügyekkel foglalkozók előtt, ismeretes tény az, hogy nálunk manapság az egyéni gazdasági viszonyok igen rosszak és rosszak a viszonyok nemcsak a könnyelmű hitelezés és adósság-csinálás miatt, hanem az általános ipari, kereskedelmi és gazdasági pangás miatt is, és sajnos, ezen nehéz anyagi és gazdasági viszonyainknak általános és állandó javulását, még évek hosszú sora múlva sem remélhetjük és igy nem várható a csatlakozás intézményétől az árverés tárgyául szolgáló ingatlan nagyobb vételára tekintetében sem a kedvezőbb eredmény ; ez okból az egész csatlakozás intézményét eltörülném. Az ingatlannak birói kényszer eladása alapján való gyakori tulajdonos változása senkire sem előnyös, mert az okszerű és gazdaságos kezelés és jövedelmeztetés megkívánja a birtoklás lehető állandóságát, már pedig — és előttem ez a döntő — minél több hitelezőnek van joga a kezdetben csak egy hitelező javára kitűzött árverést megtartatni, annál valószínűtlenebb, hogy az adós — aki végtére még is csak nem eltiprandó tetem — az egyszerre fellépett több hitelezőjét egészben vagy részben kielégíteni tudja, ennélfogva annál valószínűbb az árverés tényleges megtartása és ez alapon a még gyakoribb tulajdonosváltozás. Minthogy pedig az ily gyakori változás semmiféle tekintetben sem kívánatos, helyesnek vélem az ekép nem kívánatos gyakori tulajdodonosváltozást előidéző okokat apasztani és igy a csatlakozást eltörülni. A csatlakozástól eleső hitelezőnek valami észrevehető kára ez által nem származik, legfeljebb egy pár heti vagy hómpi késedelem, a mely időre tudniillik javára az árverés ki fog tűzetni, azon korlátozás mellett, hogy a részére kitűzött árverés csak akkor lesz megtartható, ha az előbbi terminusra már más javára kitűzött árverés tényleg nem foganatosíttatott. A 211. §.-hoz. A 211. szakasznak az a rendelkezése, melynélfogva, ha az ingatlannak tulajdonjoga a végrehajtást szenvedőé: a végrehajtatónak jogában áll akár az ingatlan állagára vezetendő végrehajtással egyidejűleg, akár a nélkül annak csupán haszonélvezetére végrehajtást és ennek gyakorlati alkalmazásául zárlatot foganatosítani — felfogásom szerint lényegesen módosítandó. Ennek a szakasznak intencziója az volt, hogy oly esetekben, a midőn a követelés csekélyebb és az ingatlan jövedelméből kitelik, a hitelező gyorsabban szerezhessen kielégítést az ingatlan állagának sérelme nélkül és igy kikerülhető legyen az ingatlannak kényszereladása. Praxisom alatt sok zárlat volt, de nem tudok esetet, a midőn a hitelező követelése a haszonélvezetre vezetett zárlat utján nyert volna kielégítést és nem tudok esetet, a midőn a hitelező megelégedett volna követelése gyorsabb kielégítése czéljából a telekkönyvi tulajdonos adós ingatlanának csupán haszonélvezetére vezetett zárlattal és ebből elégítette volna ki magát. Azt is tapasztaltam, hogy a sok ily végrehajtási zárlat esetén a zárlati jövedelemből semmi sem jutott a követelésre, hanem ezt a jövedelmet felemésztette, sőt gyakran fölülmulta a zárlattal felmerült költség és igy végelemzésben a zárlat nem használt sem az adósnak, sem a végrehajtatónak. Végül azt is tapasztaltam, hogy gyakran az a hitelező vitte ki az ily zárlatot, akinek követelését és költségét a bekeblezés és költségbiztositék rangsorozatát véve alapul, az ingatlan értéke előre tudhatóan fedezte. Nem tudom, hogy a főváros nagy jövedelmű bérházainál vagy terjedelmes uradalmaknál mi volt az eredmény, hanem az bizonyos, hogy a vidéki városok házainál és kisebb földbirtokoknál, gyakran csak egyes parczelláknál, a melyekben ezen felül nem ritkán tiz-husz társtulajdonos is részes, a 211. §. szerint való zárlat alkalmazása valóságos gazdasági devasztáczió, mert előre látható, hogy a befolyó