Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 6. szám - Észrevételek az 1881. évi L X . törvényczikk 136. 137. 151. 166. 167. és 211.-ik §.-aira

6. sz. Magyar Jogász-Ujság 123 mind a tiz külön vevő külön-külön pert tesz folyamatba akár a tiz eladó ellen külön-külön, akár közülök csak az egyik ellen ? Az egyetemlegességnek szigorúbb értelmezése azt követelné, hogy mind az eladó perbe vonassék, mert nincs kizárva, hogy egyik vagy másik eladó fölfedezhette az épen íölperesként föllépő vevőnek a dolog szavatossági hibáját és nincs kizárva, hogy e hiba tudatában árleszállitási igényének lemondásával vette meg akár egy, akár több vevő az eladott dolgot. Megengedem, hogy a perbe vont alperesek akármelyikének jogában állhat eladó társait szavatosként perbe hivni, de mert tudjuk, hogy a perbe hivott szavatolni s a védelmet elvállalni nem köteles, másrészről ha a perbe vont alperes nem bir tudomással a perbe nem vont többi eladó társai akár egyikével, akár mindegyikével egyrészről, másrészről a felperesként fellépő vevővel az árieszállitási igény lemondására vonatkozó külön megállapodásról, ily szavatosként perbe hívásnak szükségét sem találja és a felperes vevő érvényt szerezhet árleszállitási igényeinek akkor is, ha az őt meg sem illeti. Eltekintve atervezettintézkedés proczesszuális hátrányaitól, nem tartom helyesnek azon intézkedést, mely a vevőnek kiváltságosabb helyzetet teremt, mint a mennyit a Tervezet az eladónak ad. Egyenlő jogi elbánást kell mindkét félnek biztosítani és ha a Tervezet 1062. §.-a az elállás jogát az eladóknak csak úgy adja meg. ha azt a vevők mindegyikével szemben gyakorolják, megfelelőleg a vevőknek is az árleszállitási igény érvényesítését, ha több az eladó, csak úgy tartom megadhatónak, ha az mindnyájuk ellen érvényesíttetik. Ha a vétel tárgya egyedileg oszthatatlan, nem helyes, hogy az árleszállitási követelés osztható legyen, a tárgy fizikai oszthatatlansága indokolja a tárgyra vonatkozó árleszállitási igény oszthatatlanságát. 1448. §. „A vevő, aki valamely hiány miatt árleszállítást eszközölt ki, ez által nincs gátolva, hogy későbben felismert más hiány miatt a vétel felbontását, vagy a vételár ujabb leszállítását ne követelhesse." A Tervezet kétség kivül helyes intézkedést tartalmaz, de ép azért, mert nem követi a német polgári törvényköny 475. §.-ának azon még tovább menő szabályát, mely e jogot a vevő részére arra való tekintet nélkül tartja fenn,hogy a másik hiányt mikor ismerte fel, pótlandónak tartanám a Tervezetet azzal, hogy az ujabbi igény a szavatossági határidőn belől érvényesíthető, igaz, hogy az 1450.-ik §. ból ez önként is következik, mindazon által minden kétely eloszlatása czéljából a rendelkezés világosságban csak nyerne vele. 1449. §. „Csak faj szerint meghatározott dolog vevőjének abbeli követelésére, hogy az eladó hiányos dolog helyett hibátlant szolgáltasson, az 1489. §., 1440. §. első bekezdése, 1442. §., 1447. §. második bekezdése és az 1448. §. szabályai megfelelően alkalmazandók." E szakaszban az 1439 §-ra való utalás nehezen egyeztethető össze a vevőnek azon szerződési jogával, a melylyel hibátlan dolognak a teljesítését követelheti. A vevő a követelésével a szerződés teljesítését czélozza, amihez el nem vitatható joga van, úgy de illuzóriussá teszi e jogát az 1439. §., mert a szerint az eladó a vétel felbontásának felajánlása mellett felhívhatja a vevőt, hogy nyilatkozzék megfelelő határidő alatt különbeni jogvesztés terhe mellett, hogy vájjon kívánja-e a felbontást; a vevő ekkor, ha kívánja, elveszti a szerződés teljesítésének követelhetésére való jogát, ha nem kívánja, az eladó szabadulhat a teljesítés alól, mert hiszen ő kijelentette, hogy kész a fölbontásra. A szerződések szorosan magyarázandók, a vevő részére föltétlenül biztosítani kell azt a jogot, hogy a szerződésnek az eladó részéről való megtartását kívánhassa. Az 1439.-ik szakasz pedig rést ütne a vevőnek ezen a jogán, annyival inkább, mert ha a vevő nem szerződés-teljesítést, hanem felbontást kíván, akkor élhet ezen a tervezet 1434. §.-ában részére különben is biztosított joggal. Ugyancsak kifogásolom az 1449. szakaszban az 1440. §.-ra való hivatkozást is, amely viszont hivatkozik a Tervezetnek a törvényes elállási jogot tárgyazó 1065 — 69. szakaszaira. Ezeknek rendelkezése nem helyesen van beleillesztve az 1449. szakaszba, mert ha tisztában vagyunk azzal, hogy kit tekintsünk az elállásra jogosult félnek, akkor tisztában kell azzal is lennünk, hogy az nem lehet a nem szerződésszerű teljesítést szolgáltató eladó. Balázs Bertalan, debreczeni ügyvéd. X Észrevételek az 1881. évi LX. törvényczikk 136., 137., 151., 166., 167. és 211.-ik §.-aira.*) A 166. és 167. §. Nézetem szerint a 166.-ik §. egészen törlendő volna, mert még csak a végrehajtási zálogjog-bekeblezéskor a korábbi végrehajtatóhoz való csatlakozás kimondásának abszolúte semmi jogi és gyakorlati értéke nincsen, és csak ok nélkül veszi el idejét a referensnek a korábbi végrehaj tatókhoz való csatlakozás kimondhatása végett, például a kolozsmonostori vagy kolozsi 3 közös telekjegyzőkönyvben előforduló 1500.-nál több C. lap sortételének átvizsgálása, főkép a midőn a korábbi végrehajtató nevének megtudása végett még előbb a főbetétet is át kell vizsgálni, és a lakhely meg*) Előző közlemények a II. évf. 23., és a III. évf. 3. számában.