Magyar jogász-újság, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904 / 6. szám - Szavatosság a dolog hiányaiért [3. r.]

122 Magyar Jogász-Ujság III. évf. törvény — kétes esetekben — a felekre kedvező értelemben (kiterjesztőleg, extensive) magyarázandó. Reméljük ezek alapján, hogy a közig, biróság, mint az alkotmányos jogok egyik védő bástyája, meg fogja állapitani hatáskörét. Ha azonban — feltéve, de nem remélve — nem állapítaná meg hatáskörét, van-e a rendes birósáqok előtt jogorvoslatnak helye? Szerintünk ez esetben az államkincstár ellen rendes birói eljárásnak (pernek) van helye, •mert az 1893 : IV. t.-cz. 16. §.-a szerint csupán az ezen törvény alapján megillető illetményekre vonatkozólag intézkedik-e a szakminiszter, illetőleg a közig, biróság végérvényesen. Minden más vagyonjogi követelésre nézve, tehát a tisztviselőknek az 1904: I. t.-cz. alapján járó pótlék tekintetében is, az általános jogszabályok értelmében a birói eljárásnak helye van. Ugy a tisztviselők, mint az államkincstár és a rendes bíróságok nagy előnyére válnék azonban, ha a közig, biróság a pótlékra vonatkozó és rendszerint nagyobb munkát és tanulmányozást nem is igen igénylő panaszokat érdemileg elintézné. Ez esetben természetesen (az 1896 : XXVI. t.-cz. 18. §.-a szerint) már nem volna helye többé a rendes bíróságok előtti eljárásnak. Dr. Obetkó Dezső, volt kir. törvényszéki biró, eperjesi jogakadémiai tanár. Szavatosság a dolog hiányaiért. ) 1444. §. „Árleszállítás esetében a vételár abban az arányban leszállítandó, a melyben a szerződés megkötésekor, vagy ha a vételár egy későbbi időpont szerint határoztatik meg, eme későbbi időpontban, a dolognak hibátlan állapotban való értéke a tényleges értékéhez állott volna." E szakasz elhelyezéséből az következik, hogy itt is összvételárért eladott több dolog közül csak egyik vagy másikra nézve kéretik az árleszállítás, bár a szakaszban foglalt rendelkezés alkalmazandó akkor is, ha nem több dolog összvétel áráról van szó. Kétségtelen, hogy a számítási mód ép ugy, mint az előző 1443. §.-ban, itt is helyes, mert az anyagi igazságot a relatív számítási mód jobban érvényre juttatja, mint az abszolút számítási mód, a nehézséget itt is csak az okozza, hogy a szakértő nem mindig lesz azon helyzetben, hogy megállapíthassa az általa a szerződés megkötésekor nem ismert tárgynak csak fogalmilag létező hibátlan állapotbani értékét. 1445. §. „Ha összvételárért eladott több dolog közül csak az egyik vagy egynéhány hiányos, az árleszállítás valamennyi dolog értékének * Lásd előző közleményt a II. évf. 13. és 14. számaiban. alapul vételével történik. Ugyanez áll, ha több dolog külön-külön vételárért ugyan, de mint együvé tartozó adatott el, s az egyiknek vagy egyeseknek hiányos volta a többiek értékét is csökkenti." Ezen szakasz első bekezdése helyes folyománya az előbbi szakaszok rendelkezéseinek és ha nem is fejezi ki nyíltan, de önmagától értetődik, hogy az árleszállítás módozata az előző 1444. §. szerinti számítással eszközlendő, a második bekezdése a szakasznak a szerkesztő bizottság figyelméről tanúskodik azzal, kogy intézkedésében túlment a német polgári törvénykönyv idevonatkozó rendelkezésén és szabályozás tárgyává tette az ott foglalt esetet is. 1446. §. „Ha pénzbeli vételár mellett egyéb szolgáltatások is vannak kikötve, a leszállítás a pénzbeli vételárt éri; a mennyiben a levonandó összeg ennél nagyobb, az eladó köteles a különbözetet a vevőnek megtéríteni. Egyéb szolgáltatások pénzbeli egyenértéke az 1444. §.-ban emiitett időpont szerint határozandó meg." Az első bekezdés helyes jogszabályt állapit meg, mig a második bekezdésnél megfontolás tárgyává volna teendő az, hogy a pénzbeli vételáron kívül járó egyéb szolgáltatások pénzbeli egyenértéke nem volna-e inkább az e szolgáltatásoknak a kötelezett teljesítés időpontjában megfelelő értékben számításba veendő. Ez minden esetre szilárdabb alapot adna a számitásnak és a felekre joghátrány nyal nem járna, mert a kötelezett szolgáltatás időpontjában levő tényleges érték az, a mi a vevő szempontjából számításba vehető. A szerződés megkötése és a szerződés teljesítése közötti időpontban a szolgáltatások értékében beállható értékváltozás rizikóját viselje egyformán akár az eladó, akár a vevő. 1447. §. „Több vevő közül mindegyik külön is kérhet árleszállítást; több eladó ellen külön is kérhetni. A vétel felbontása ki van zárva, ha valamelyik vevő valamelyik eladóval szemben ahhoz való jogát elvesztette." E szakasz különös bonyodalmaknak kutforrásává válhat. Nehezen érthető meg azon ellentétnek indoka, melyet a javaslat a vételár leszállítására és a vétel felbontására irányuló kérelmek között konstituál és habár ugyanezen jogszabály ugyanígy nyer kifejezést a német polgári törvénykönyv 474 §.-ban, nem tartom reczipiálandónak a német polgári törvénykönyv azon intézkedését, mely a tervezet fenti szakasza első bekezdésében kifejezésre jutott. Az egyetemlegességi elvnek oly tulhajtása ez, a mely a gyakorlati életben csak komplikácziókat okozhat, mert ha, tegyük fel, egyetlen egy dolognak az eladása képezi az ügylet tárgyát és tegyük fel, tiz különböző helyen lakó eladó adja el a tulajdonukat képező egy dolgot tiz különböző helyen lakó vevőnek, mi fog történni akkor, ha