Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1903 / 3. szám - Vállalkozási szerződés
3. sz. Magyar Kodifikáczió 55 területnek azon jogon, mert, ha erre a vizhagyásra nem is illik teljesen reá a 643. és 644. §. rendelkezése, de mert az a 645. §. alá nem vonható, tulajdonosává válik; de viszont koldusbotot vehet a kezébe az a másik, aki, mert a kavicsréteg az ö partja felé mutat, ezért, rövid egy-két év alatt összes ingatlanát elvesztette, hiszen kárának megtérítését még az 1762—1769. §§. alapján is alig követelheti sikerrel, mert a jogalap hiányát ő neki kell bizonyítani. Most nem ütik ilyenkor fel a törvénykönyveket, nem fut ügyvédhez, hogy azon általános jogelv alapján, senki más kárával nem gazdagodhatik, provokáljon birói határozatot — hanem átvándorol földje után, a viz átellenes partjára, fel fogja birtokába venni, ami ott kivül növekedés mutatkozik és ami az ö földjének kevesbedésével arányos és akaratos összefüggésben áll, ha a viz sodra, illetve a kavicsréteg esése állandó, átmegy egészen, balparti birtokos lesz az, aki eddig jobbparti volt és ha egyiknél az átvándorlás befejeződött, követi öt a másik, amikor pedig a viz sodra, mert a kavicsréteg ellen lejtést vesz fel, fordított sorrendben folytatja, örök munkáját; ismétlődik a vándorlás fordított sorrendben. Ezt most mindenki természetesnek és jogosnak tartja, mert nem azt veszik a jogszerzés vagy vesztés alapjául, felismerhető-e az elszakasztott földdarab azon a helyen ahol, a növekedés szembeszökő, hanem, hogy az egyik telek területének feltűnő apadása arányos és akarati összefüggésben van-e a másiknak feltűnő növekedésével. Nem az lesz azonban a kép, ha a tervezet, mai alakjában válik törvénynyé. Amíg nem volt kodifikált magánjogunk, hódoltunk a szokásnak, még az is, aki vagyonának gyarapodását csak a törvényességre alapította, ha az az igazság és méltányossággal ellenkezett is; ugy tett az apja, nagyapja, az volt az általános szokás, amelynek hatása alól még a biró sem vonhatta ki magát. De meg a fogalom meghatározásánál a szórend változtatható volt igy is, ugy is, a „feltűnő" szó itt csak is „feltűnő" maradt, preczedens pedig egy kis nyújtással, alig észrevehető rövidítéssel vagy toldással, mindenre volt található. De ha meg van adva a mérték, a forma, az alak, a mihez a konkrét esetet mérni lehet és kell, ha a törvénymagyarázásnak határt szab a tervezet indokolása, azt kell és ugy kell alkalmazni a birónak, amint irva van, a törvényesség az első, ez biztosítja a jogegységet, a méltányosság, anyagi igazság hátra van szorítva; ha pedig a jogegységet bontja, nem is érvényesíthető, már pedig a törvényhozó ezt az esetet szabályozatlanul hagyni nem akarta, csak észre nem vette - és mert azok, akiket ezzel sújtana, részben tehetetlen emberek, akik a viszonyokat és természet rendjét megváltoztatni nem képesek — nem is akarhatja. A 645. § hoz tehát egy második bekezdést kellene toldaua azon szöveggel: .ugyanez áll azon esetben is, ha az elszakított földdarab ott, ahova a viz által vitetik, fel nem ismerhető ugyan, de az egyik parti telek területének feltűnő növekedése okozati összefüggésben áll a másik parti telek területének feltűnő kevesbedésével" ; nem bontja meg ez a pótlás azt az általános jogelvet sem, hogy a meder a parti birtokosoknak képezi a tulajdonát ; hiszen a 645. §. ez alól már statuált egy kivételt, miért nem lehetne ezt még egygyel megtoldani. DG amilyen jogon feltételezhető az, hogy parti birtokosnak lenni előny, éppen olyan joggal feltehető az is, hogy hátrány — sőt nálunk, ahol a viz sem gazdasági, sem ipari ezé lókra felhasználva nincsen, inkább menekülni igyekszik mindenki tőle, mintsem keresni azt. Az adott szövegezés mellett meg lesz vonva a határvonal is, ahol a pótlás alkalmazást nyerhet; hiszen a feltűnő területnövekedés vagy kevesbedés, csak a rohanó hegyi folyók partján lesz konstatálható, az Alföldön lassú és észrevétlen marad mindig. A felföldön pedig kevesebb a kár, ami az egyik serpenyőbe fekszik, mint az előny, mit a másik hordoz. Ezért nem kell megváltoztatni a 649. §. szövegét sem. Igaz, hogy az alkotandó telek könyvi rendtartás kodifikálásánál nem kis nehézséget fog okozni annak a kérdésnek megoldása, minő expediens alkalmazásával tétessék lehetővé az, hogy ezek az átvándorlottak a betétekbe kitüntethetők legyenek anélkül, hogy ez az állandóság megbízhatóságát veszélyeztetné, de ez nem lehetetlen és ezzel a nehézséggel a 645. §. más szövegezése mellett is számolni kellett, hiszen a tervezet oly esetet akart ott szabályozni, aminőnek bekövetkezését lehetönek és gyakorinak tartotta. Magam részéről helyesebbnek tartottam volna a meder tulajdonjogának megállapításánál azt a megoldást követni, ami az osztrák polgári törvénykönyv, a Code Napóleon és a hesszeni javaslat fogadott el; de mivel az általános szabályok megváltoztatása szükségessé tenné az ezzel összefüggő összes kérdések módosítását is és amennyiben a jehett kiegészítés mellett is a kívánt czélt elérhetőnek tartom, ezen kér dés íeszegetésébe bocsátkozni felesleges. Dr. Szilágyi János m.-szigeti kir. közjegyző helyettes X Vállalkozási szerződés.*) A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete a kötelmi jog tizenkettedik czimében a munkaszerződések között külön fejezetben szabályozza az 1626—1646. §§ okban a vállalkozási szerződést. Noha a vállalkozási szerződés lényegileg adás-vételi szerződés, mégis, — mert *) Polgári törvénykönyv tervezete 1626 1646. S§.
