Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 3. szám - Vállalkozási szerződés

56 Magyar Kodifikáczió II. évf. olyan különösen s nem előnyösen alakultak a vállalkozási viszonyok és előfeltételek, hogy a jogszabályok kielégítő voltától egész osztályok boldogulása és életképessége függ, — a javaslat nagy gonddal állapította meg azokat a jogokat és kötelességeket, melyek a szerződő feleket illetik. Csak némileg kielégítő jogszabályok mellett nem lett volna lehetséges, amit tapasztaltunk, hogy egyes építési vállalkozók a nagy fellendülés idején minden anyagi eszközök hijján egész sereg házat építettek s nemcsak a hitelezőket nem elégítették ki, hanem még a szegény mesterembereket: szerelőket, lakatosokat, asztalosokat stb. is magukkal sodorták. Ilyen előzmények után nagyon természetes, hogy a bizalmat bizalmatlanság váltotta fel s oly arányú pusztulás, majd pangás következett be, mely a gazdaság egyetlen ágát sem hagyta érintetlenül. A javaslat azon szerződő felet, aki magát a mü előállitására kötelezi, vállalkozónak s azt a felet, aki a kikötött dij fizetésére kötelezi magát, megrendelőnek nevezi. A felek megjelölése nem felel meg egészen a gyakorlatban való szereplésüknek s mintegy kizárni látszik a megrendelő vállalkozó voltát, amennyiben a munkát teljesítő felet megkülönböztetésül vállalkozónak nevezi el. Eltekintve attól, hogy a javaslat a felek tevékenységét maga sem tekinti élesen elhatároltnak, amennyiben az 1637. §-ban a megrendelőnek a mü előállításánál való közreműködéséről intézkedik, ettől eltekintve az esetek túlnyomó részében valójában a megrendelő lulajdonképen a vállalkozó (építési vállalkozó) s a mü elkészítésére vállalkozók az iparosok és mesteremberek. Ezt szem előtt tartva, mindkét félnek egyenlő jogokat kell biztosítani, holott a javaslat a megrendelőnek lényegesen több jogot ad, amire még visszatérünk. A javaslat nem mondja meg, hogy mikor jön létre a vállalkozói szerződés. A definiczió erre nem ad feleletet, mert a mü előállítására s az ellenérték fizetésére való kötelezés által a szerződés még nincsen megkötve. A mü előállítása ugyanis nagyon tág fogalom, sőt a javaslat az 1626. §-ában még ki is terjeszti a fogalomkört, amennyiben a mü a munka által elérendő egyéb eredmény is lehet (nemcsak dolog elkészítése vagy átalakítása). Tekintve, hogy legtöbb esetben nagy összegű és szövevényes szerződésekről van szó, amelyekből származó perek a részletek és feltételek tüzetes ismeretét teszik szükségessé, czélszerü lenne a vállalkozási szerződés létrejöttét attól függővé tenni, hogy a szerződő felek ugy a mü előállitására, nevezetesen az előállítás minősége, valamint az ellenérték fizetésére vonatkozó lényeges feltételekben megállapodtak. Mert addig, mig a felek csak általában a mü előállítása ellenértékében állapodtak meg, kész szerződésről nem lehet szó, hiszen a mü, pl. épület vagy szobor kivi'elének sokfelesége mell tt a minőség olyan esszencziális eleme a kötelemnek, melyre a konzenzus első sorban irányul. A felek jogai és kötelezettségei szabályozásánál a javaslat a vállalkozó meg nem felelő va.?y hiányos szolgáltatásánál a megrendelőnek alternative megadja a jogot, hogy a szerződés felbontását vagy az ellenérték leszállítását követelje, sőt ha a hiánytalan teljesítésért jótálló vállalkozó vétkessége okozta a hiányt, akkor a nem teljesítés helyett kártérítést is követelhet. Nézetem szerint a kártérítéshez való jog akkor is megilleti a megrendelőt, ha a jótállás mellett és a bebizonyított vétkesség esetén hiányosan elkészített müvet kénytelen elfogadni, nehogy másokkal szemben vállalt kötelezettségekből kifolyólag nagyobb kár érje. Ami már most a vállalkozó jogait illeti, igen üdvös ujitást tartalmaz a javaslat 1644. §-a, mely szerint a megrendelőtől, ha az épitőtelek tulajdonosa követelheti, hogy e telken a szerződésből eredő követelésének biztosítására neki jelzálogot engedjen, sőt a jelzálogi biztosítást aránylagosan a már teljesített munkára is követelheti. Evvel az intézkedéssel elejét veszi annak az anomáliának, hogy a vállalkozónak összetett kezekkel kell néznie, mint viszik el előle a fedezetet ama hitelezők, kiknek az épülőfélben lévő házhoz semmi közük s akik a telekkönyvi bejegyzés által még azokra az értékekre is szereznek zálogjogot, melyeket a vállalkozó épített be a telekbe. De ha elvben igen helyesnek is kell mondanunk az ujitást, a gyakorlatban nagyon csekély értéke lesz, ha zálogjogot csak az 1644. §-ban szabályozott eljárás mellett szerezhet. Mert ha a megrendelő zálogjog engedése iránti követelésnek nem felel meg, a vállalkozó nem tehet egyebet, mint azt, hogy a zálogjoghoz való követelését per utján érvényesítse s mig ez a per jogerős Ítélettel befejezést nyer, a telek a reá épített házzal együtt már legtöbb esetben el lett árverezve. Sokkal czélszerübb lenne a vállalkozónak követelése erejéig előjegyzést engedni, ha a vállalkozási szerződéssel lejárt követelést ki tud mutatni. A javaslat által engedett kézi zálog amúgy is csak irott malaszt, mert legtöbb esetben nem a megrendelő, hanem a vállalkozó szolgáltatja az anyagokat. A javaslat 1630. §-a a megrendelőnek megadja a jogot, hogy amennyiben a tanúsított késedelemből előre látható, hogy a mü a kikötött időre nem fog elkészülni, bizonyos premisszák mellett a szerződéstől elállhat. Ennek megfelelően a vállalkozónak is meg kellene azt a jogot adni, hogy amennyiben a megrendelő a már részben teljesített munkálatokat nem fizeti meg, vagy előre látható, hogy az ellenértéket nem fogja megfizetni (sikertelen végrehajtás vagy csőd), a szerződéstől elállhasson s ha az anyagokat már előre szerezte be, avagy alvállalkozókkal szemben kötelezettséget vállalt, kártérítést