Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 3. szám - Hézag a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 642., 644. és 645. §§-ban - Hézag a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 643., 644. és 645. §§-ban

54 Magyar Kodifikáczió II. évf. rázat mellett harczol, ezt erősiti meg az indokolásban felhozott egyik példa: „mert a viz egy része másfelé vette útját", de ha az ezen példához vagylagosan fűzött másik példát: „vagy mert inkább a másik part felé nyomul és terjeszkedik", tekintjük, nem tudunk ismét eligazodni, mert a hivatolt esetet tekintve, a két példa nem fedi egymást, s a jogérzet tiltakozik az ellen, hogy a két példában foglalt eset egyenlő elbírálásban részesüljön ; de akár igy, akár ugy magyarázzuk is a § szövegét, az elönyomulásnak és vissza vonulásnak, mint az iszapolásnak lassúnak és észrevétlennek kell lenni. Nem iehet a vázolt esetre a 644. §. első pontját vagy a 645. § t sem alkalmazni. A 644. §. első pontja a természetes visszavonulást szabályozza és hogy mit akart az alatt érteni, egész határozottan megállapítja az indokolás: „az áradvány, az a föld terület, amelyet a folyóvíz a parthoz lassanként és észrevétlenül hord". Ehhez bővebb kommentár nem kell, a suly itt a „lassú" és „észrevétlen" szavakon fekszik. A 645. §-ban szábályozott esetet illetőleg, az indokolás a helyes értelem megállapítására alig nyújt több felvilágosítást, mint a tervezet, mely szerint a szabály a parti teleknek oly felismerhető részére vonatkozik, melyet a folyóvíz elszakított és más parti telekhez vitt. Szavakon nyargalva, itt ugyan azt az ellenvetést tenni lehetne, hogy hát ha nem hozzá, de reá vitte, mi lesz akkor? Ha egyáltalán lehetséges volna oly módon földterületet elvinni itt Magyarországon, mint azt az indokolás képzeli, akkor igen gyakori lenne az az eset, hogy az a mozgóvá lett földdarab azon kavics rétegen akad fent, amely rendes vízállás mellett száraz és amelyet ha más módon nem, legalább azáltal birtokol valaki, hogy a rajta felnövő füzbokrok ágait kosárkötés czéljából vágatja. Nem akarok azonban itt talányokat feladni, csak egy hézagot betölteni. Az értelem és alkalmazhatóság itt tulajdonképpen attól függ, minek kell felismerhetönek lenni: az „elszakitásnak", az odavitelnek" vagy a „földdarabnak". Ha mind a háromnak, akkor ezt a §-t bátran, mint feleslegest, a tervezetből törölni lehet, mert tudtommal Magyarországon mozgó lápok nincsenek ; de ugyanazon okból felesleges akkor is, ha a földterületnek kell az uj helyen fölismerhetőnek maradni, mert olyan földterület sem található Magyarországon, hogy ezt az utazást kiállja anélkül, hogy alkotó parányaira szét ne esne. Nálunk nincsenek olyan ingó ingatlanok, amelyeket a vizi növények millió és millió gyökérszálai közé akadt földrészecskék képeznek, ha vannak, akkor — már — a gyökerek ellentálló képességüket, szívósságukat annyira elvesztenék, hogy amint mozogni kezdenek, — különösen, ha a viz sodra, amely nem szokott akkor amikor ilyen munkát végez, a hátára került tárgynak ringó mozgást adni, — rögtön elszakadnak. De a turfa sem a folyóvizek partján, hanem attól távol, a vízmentes területen található és viz nincs alatta; de végre a mozgó lápok, mint nevük is mutatja, nem a folyóvizeken, hanem a tavakon közlekednek, nem is annyira a viz sodra, mint inkább a szél kényszeríti önkénytelen utazásra. Mi módon és mi okból került ez a rendelkezés az 1885 : XXIII. t.-cz.-be is, nem tudom ; de azt hiszem, hogy nem is a mozgó lápokra akart szabályt alkotni, hanem a szerencsétlen szövegezés következtében vette fel a mai alakját. A kérdéses §. értelmének akkor, amikor az a tervezetben: „a parti teleknek a felismerhető részéről" beszél és amikor az indokolás „felismerhető földrészt" emleget, más értelmet adni, minthogy az elszakított és más parti telekhez vitt vésznek kell felismerhetönek lenni, illetve maradni nem lehet. Amennyiben pedig a felföldi folyóvizek az egyik telket a másik rovására nem „lassanként, észrevétlenül" növelik, mert a növekedés és apadás igenis feltűnően konstatálható, amennyiben az egyik parti telekből elszakított rész, amikor a másik telekhez ér, parányaira már felbomlott és igy többé az, hogy az azonos volt-e a kérdéses parti telek elszakított részével, vagy pedig más teleknek képezte azelőtt alkatrészét — fel nem ismerhető, a 644. §. első bekezdését és a 645. §. szabályai, legalább is erőszakos magyarázat nélkül, a felvetett kérdésre alkalmazni nem lehet. Az ország keleti és északi megyéiben azonban ezen kérdés helyes megoldása nagy anyagi érdeket képvisel. A folyóvizek mindazon alakulattal birnak, mint aminőt fennebb vázoltam. Az egyes ingatlanok területe kicsiny, aránylag más megyékhez viszonyítva értéktelenek, ha itt-ott fel is szökik az áruk, az csak „praetium affectionis". A folyóvizek szabályozása lehetetlen, hisz maradandó alkotás csak ugy képzelhető, ha a védmüvek köböl és a kavics rétegbe alapozva készíttetnek, amint a sziget-kőrösmezői vasút töltéseinek megvédésénél történt. Ez pedig óriási pénzbe kerül, annak ellenértéke a kiadással éppen nem áll arányban. Marad tehát minden ugy, amint azt a természet megalkotta, változtatni nincs reá mód. De \ alarmképpen a méltánytalanságot, amelyet a viz folyásának a szeszélye okozott, ki kell egyenlíteni; hiszen minden perczben láthatunk, ha a szük völgyekben utazunk, aránylag óriási területeket, melyek alig 4—5 éves vizhagyásoknak, iszapolásoknak mutatkoznak, benőve részben füzbokrokkal, ezeken belül már füvei, mig a belső részek rendszeres gazdasági müvelés alatt állanak. Jól járna az a parti birtokos, ki annak a