Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 2. szám - Az angol koronázás és az általa előidézett perek - A német bünvádi eljárás reformját előkészítő-bizottság

46 Magyar Kodifikáczió II. évf. kö<dcsc szerint, a következő tagokból fog állani: Basscrtnann, mannheimi ügyvéd és orsz. képviselő ; Baumbach, igazságügyi főtanácsos, Drezda; Baumstark, ügyvéd, Karlsruhe; Behringer, tartományi törvényszéki igazgató, München; Dr. Buff, tartományi törvényszéki tanácsos, Darmstadt; Dr. van Calke.r, rendes egyetemi tanár, Strassburg i. E. ; Gammersbach, ügyvéd, Köln ; Gróber, tartomáyi törvényszéki tanácsos és orsz. képviselő, Heilbronn; von Hecker, állami főügyész, Ulm; Himburg, járásbirósági tanácsos, képviselő, Osterburg ; Kaufmann, birodalmi törvényszéki tanácsos, Lipcse ; Dr. Kronecker, kamarai törvényszéki tanácsos, Berlin ; Lemmann, igazságügyi tanácsos, ügyvéd és orsz. képviselő, Lüdenscheid ; Dr. Nagcl, birodalmi ügyész, Lipcse; Dr. Opferqelt, járásbirósági tanácsos és orsz. képviselő, Geilenkirchen; Dr. Oppermann, tartományi törvényszéki igazgató, Berlin ; Dr. Rinlelen, titkos igazságügyi főtanácsos, kamarai törvényszéki tanácsos, orsz. képviselő, Berlin ; Tauchert, első államügyész, Nürnberg; Dr. Wach, titkos tanácsos, a lipcsei egyetem rektora ; Wachler, titkos igazságügyi főtanácsos, főállamügyész, Berlin ; Dr. Wolffson, ügyvéd, Hamburg. A tanácskozásoknak alapul szolgáló programmról a Reichsanzeiger igy nyilatkozik : Minthogy az érvényben lévő bűnvádi eljárás revíziója — a szövetséges kormányoknak és az országgyűlésnek eddigi kísérletei eredménytelenek maradván — elismert szükség, ismét a szövetséges kormányokra hárul a föladat, hogy megvalósítsák a reformot. Hasztalan volna azonban az eddigi irányban tovább haladni! Csak ha a büntető jogot más alapon revidiálják és kiváltképen, ha a tanácskozást valamennyi fontosabb reformkérdésre kiterjesztik, csak akkor lehet remélni, hogy annak idején kielégítő lesz az eredmény. Abból a programmból, melyet a birodalmi igazságügyi hivatal a nasyobb szövetséges államok igazságügyi hatóságaival egyetértve, a bizottság elé terjeszt, kitűnik, hogy a jelenlegi tanácskozások az eddigi reformkísérletek keretét jóval tul fogják lépni. Amellett a bizottság még további perrendtartási kérdéseket is megvitathat, hogy eleje vétessék bárminemű egyoldalúság látszatának is. A bizottságot ugy állították össze, hogy a kormány nézetei nem jutnak benne kifejezésre. A tagokat minden útbaigazítás nélkül hivták egybe, csupán azt tűzvén ki feladatul, hogy érvényt szerezzenek annak, amire tudományos meggyőződésük, személyes tapasztalatuk és joggyakorlatuk szerint bűnvádi eljárásunkban szükség van. Épen azért, semmiféle hatóságnak sem lesz befolyása a tárgyalásokra; hiszen arról van szó, hogy tapasztalt szakemberek függetlenül kimondják a gyakorlati életben kialakult véleményüket. Országgyűlési képviselők is vannak a bizottság tagjai között, hogy a parlamenti pártok meggyőződhessenek róla, miszerint komoly és részrehajlatlan munka van folyamatban. Csak a bizottság határozatainak alapján lesz majd képes a kormány a parlament elé törvényjavaslatot terjeszteni. Mert a végső döntéskor nem csak egy jogászokból álló bizottságnak a nézetei esnek a latba, hanem olyan szempontok is, amelyeknek mérlegelése jelesen a kormányokat és az országgyűlést illeti. Minthogy a bizottságban oly férfiak vannak, akik hosszabb időre nem hagyhatják abba a rendes foglalkozásukat és minthogy másrészről a programmnak bizonyos pontjait nem lehet alapos előkészítés nélkül megvalósítani, a bizottságot nem fogják egyszeri tartós ülésszakra összehívni, hanem a/, elnök határozata szerint többször megszakítják és újra fölveszik majd a tárgyalások fonalát. Ha igy a tanácskozások hosszabb ideig is fognak elhúzódni, pontosabb és alaposabb lesz az eredmény, ami majd a későbbi munkálatoknak csak előnyére válik. A bizottság tanácskozásain Kaufmann birodalmi törvényszéki tanácsos fog elnökölni, aki évek óta a birodalmi törvényszék egyik büntető-szenátusának tagja Az igazságügyi birodalmi államtitkár azonban, aki természetszerűen a tárgyalások menetéért felelős, a tanácskozás vezetését időnként személyesen átveheti. — A porosz birák és államügyészek fizetési viszonyai. A most megjelent 1902'1903-ra szóló hivatalos határidő naptár szerint Poroszországban 4379 biró és államügyész van, kik hét, egyenkint 625 illetve 626 alosztályból álló fizetési osztályba vannak beosztva. Az első osztály tagjai 6600 márka, a hetedik osztály tagjai 3300 márka évi fizetést húznak. Amint a naptárban foglalt kimutatás tanúsítja, az 1899/1900. évben a második osztályból az első osztályba csak 29 biró, az 1900/01. évben 36 és 1901/02-ben 32 lépett elő. Habár ezen szám lassankint emelkedik is, alig fog évenkint 50—60-at meghaladni. A második osztályban 626 biró várja a legmagasabb fizetési osztályba való előrehaladást. Ezt évenkint sak hatvan éri el közülük. Ennélfogva a legutolsónak még 10 vagy 12 évig kell várnia amig az első fizetési osztályba lép. Valamivel gyorsabban jutnak a harmadik osztályból a második osztályba. Ez 1899/1900-ban 60, 1900/01-ben 83 és 1901/02-ben 73 bírónak és államügyésznek sikerült. Ennélfogva több mint 8V2 évig kell erre várniok. A negyedik osztályból a harmadik osztályba 1899/1900-ban 74, 1900/01-ben 117 és 1901/02-ben 106 biró és államügyész lépett elő, tehát átlag 6V3 évig kellett várniok. Az ötödik osztályból a negyedik osztályba 1899/1900-ban 80, 1900/01-ben 130 és 1901/02-ben 111 lépett elő, vagyis átlag 53/4 évet kellett várniok. A hatodik osztályban az előrehaladás 1899/1900-ban 79, 1900,01-ben 142 és 1901/02-ben 119 volt; várási idő körülbelöl 5 és V2 év. A hetedik osztályt illetőleg, miután különböző életkorban nyerik el a hivatalaikat, nem állapitható meg a birák és államügyészek várakozási ideje, de itt is átlag legalább 5 év. Ezekből láthatjuk, hogy egyik fizetési osztálynál sincs három évi előléptetés, mint a szolgálati időrendszernél, hanem minden egyes előléptetés 5 usque 12 évet, az összes osztályok számára 42 évet vesz igénybe, ellentétben azon 18—21 évvel, amely a szolgálati időrendszer révénfokonkint előrehaladó tisztviselőknél fennáll. Igy tehát az a biró vagy ügyész, aki 32—36 életévében kezdi meg pályáját, csak 75 éves korában számithat a legnagyobb fizetési osztályba való jutásra, feltéve, hogy megéri azt az időt és pályájának fáradalmait addig elviselni kész. — Idealizmus a jogban. Francziaországból, melynek igazságszolgáltatása utóbbi időben gyakran heves viták tárgyát képezte, oly döntés hire jut hozzánk, mely az igazságszolgáltatás magas erkölcsi felfogásának