Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 2. szám - Bűnügyi közállapotaink tanulságai [2. r.] - Bűnügyi közállapotaink tanulságai. [2. r.]

38 Magyar Kodifikáczió II. évf. urteilten an, sofern das öffentliche Interessé oder das Interessé des Verletzten es erfordert." — Ugyanez az eszme nyilvánul meg* a mesterséges borok készítésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról szó'ó 1893. évi XXIII. t.-cz. 8. §-ában, hol az ítélet közzétételének alapja szintén a közérdek. E mellékbüntetések, illetve jogkövetkezmények megállapítását csak a minősített esetekben tartom szükségeseknek s a kiszabást itt is csupán fakultativvé tenném. Az izoláltan elkövetett uzsora tettesével szemben azok bármelyike tulszigoru lenne, viszont a minősített uzsora vétsége is lehet enyhébb jellegű, illetve olyan, a melynél pl. a főbüntetés mellett az ítélet hírlapi közzététele is elégséges. Ahol mind a három jogkövetkezmény kimondása indokoltnak mutatkozik — igy az üzletszerűen s a visszaesésben elkövetett uzsora esetén — ott úgyis ki fogják azokat mondani bíróságaink. A törvény 14. §-ában biztosított kedvezményt fentartandónak vélem, mégis azzal a korrektivummal, hogy a tevékeny bánat csak akkor eredményezzen büntetlenséget, ha az uzsora nem üzletszerűen s nem visszaesésben elkövetett. Az állam csak az első ballépést nézheti el, de már a másodikat nem ! Dr. Angyal Pál, egyetemi magántanár, pécsi jogakadémiai tanár. Bűnügyi közállapotaink tanulságai.*) Tudott dolog, hogy a kihágásoknak ez a különben Európaszerte tapasztalt túlságos uralomra jutása a legelőkelőbb büntetőjogtudományi tényező, a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület figyelmét is felvetette és erős az irányzat, mely előbb-utóbb érvényesülni fog arra nézve, hogy a kihágásoknak mondott állítólag bűncselekmények a büntetőjog területéről örök időkre számkivettessenek. Mikor történik meg ez, a jövő titka, de az előadottak nyomán már most is reá kell mutatnunk arra a tényre, hogy bűnügyi statisztikánkat a kihágási bíráskodásnak benne tulajdonképen minden jogczim nélkül helyet foglaló adatai rontják meg s az általa megteremtett rengeteg nagy számok teszik bűnügyi közállapotaink képét oly szomorúvá. És ennek az állapotnak egy más irányban van felette veszedelmes következménye. Találóan mondta erre nézve Frank, a giesseni egyetem tanára, ugyan e tárgyról elmélkedtében a következőket: A kihágási büntetések túlságba vitt alkalmazása következtében a „büntetés elvesztette régi fenséges jelentőségét, leszállott trón') Előző közleményt L 1. szám 16. oldal. járói és valósággal megszokott jelenségként vándorol ide-oda a halandók között, mint amely hasonlóan a betegséghez és a halálhoz, a jót és a rosszat, az igazság szerint és az igazság ellenére élőt egyaránt utói érheti. Nem lehet tehát csodálni, bogy a büntetés a tekintélyéből és ennélfogva félelmes hatásából nagyon sokat veszített. Mert valamint az emberi testnél, ugy a szocziális élet testénél is előbb-utóbb hatástalanná válik az olyan orvosság, melyet mindennap alkalmaznak." (Zeitschr. f. d. ges. Strfrw. XVIII. k. 737. 1.) Az emberek százezreinek valóságos aprócseprő rendetlenségekért „kihágási bűncselekmény'1 czimén való „megbüntetése" s a legtöbb esetben — mert hiszen a pénzbüntetést a legtöbbször át kell változtatni — elzárás alakjában való elcsukása a súlyosabb kriminalitás terén is idéz elő veszedelmes következményeket. Ne téveszszük ugyanis szem elől, hogy az elitéltek túlnyomó nagy része azokból a társadalmi osztályokból kerül ki, amelyekben élők bizony nem értenek ahhoz, hogy bűntett, vétség és — kihágás között distinguáljanak. Azok az emberek csak azt nézik és azt mondják, hogy egyik tagjukat „lecsukták", és „rabviselt" ember áll előttük akkor is, amikor az illető csak valamely kihágás miatt történt elzárásból került is haza. És a néplélektan fonalán haladva átérthetjük, hogy ennek a népfelfogásnak megmérhetlen fontosságú következménye van — különösen magára arra a kihágás miatt „ült" egyénre nézve. Az a vele mindenkor önkéntelenül is éreztetett, hogy ugy mondjam, hallgatag kiközö sités, melyben ö az ö életsorsosai között ez után részesül: elkeseríti, elvadítja az ő lelkületét. Nincs mit csodálkozni rajta, ha az ilyen ember aztán valóban ellenségévé válik a társadalmi rendnek és — merem állítani, hogy ha megfigyelnők, még a gyilkosságra vetemedök legtöbbjénél is bizonyára ráakadnánk arra az adatra, hogy életében először valami kihágás czimén ismerkedett meg a büntető hatalommal. A kihágási elitélések abnormis nagy száma kihat a valóban bűncselekmények, a büntettek és vétségek elkövetésének szaporodására is. És ez az igazi veszedelem! A kriminalitásnak a büntettek és vétségek közt szintén észlelhető emelkedése a valóban aggodalmat keltő tünet. A jól megfontolt büntetőjogi prophylaxis tehát előbb-utóbb meg kell, hogy szülje azt az óhajtandó eredményt, hogy a kihágási tényálladékok a büntetendő cselekmények és egyáltalában a büntetőjog fogalmi köréből kiküszöböltessenek és visszaállíttassanak oda, a hova valók: tudnillik részint a magánjogi elégtételadás, részint pedig a közigazgatási rendészet praeventiv intézkedésekkel vagy bárminő más — de nem „büntetés"-jellegű — eszközökkel biztosítandó és kikényszerítendő intézkedéseinek fogalmi körébe.