Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 24. szám - Az egyesületi jog kodifikálása. [7. r.]

464 Magyar Jogász-Ujság II. évf. ami, ha egyéb feladatai rövidsége nélkül ezt tenni képes is volna, a peres eljárás szabályaival össze nem egyeztethető. A Tervezet ennélfogva elegendőnek találja, hogy a gyámolt, illetőleg a gyámhatóság a gyám felelősségre vonásával az ilyen megkárosításokért elégtételt szerezhet magának. Ugyanennek a szempontnak kellene érvényesülnie a birói egyezség esetében is. A birói egyezség se veszedelmesebb a gyámoltra, mint a perbeli rendelkező cselekmények és különösen mint az elismerés, vagy a lemondás, amelyeket a biró ép oly kevéssé mérlegel, mint az egyezséget és amelyek esetében a biró az elismerés, vagy lemondás értelmében köteles határozni. (1893: XVIII. t.-cz. 104. §.) Ha tehát a Tervezet nem tartja szükségesnek, hogy a jogelismerés és a joglemondás esetében gyámhatósági jóváhagyást követeljen, akkor nem is következetes, hogy ezt a jóváhagyás: megköveteli az egyezséghez, amely rendszerint az esetek legnagyobb számában abban találja indokát, hogy az egyezkedő felek a közöttük fennálló vitás, vagy bizonytalan jogviszonyt oly módon rendezik, hogy egymásnak kölcsönösen valami részben engednek, — amely tehát rendszerint nem szorítkozik teljes lemondásra, vagy elismerésre és így ennél kevesebb. Az, hogy a polgári törvénykönyv Tervezetének 413. §. többi pontja alapján, különösen az 1—11. pont esetében a birói egyezséghez is szükséges legyen gyámhatósági jóváhagyás, indokolt lehet, hogy azonban ezeken az eseteken kivül is a birói egyezség gyámhatósági jóváhagyástól tétessék függővé, nem indokolt. A polgári törvénykönyv Tervezetének 413. §-a az utolsó 15. pontban a gyámhatóság jóváhagyását irja elő arra, hogy a gyám gyámoltját külföldi bíróság illetékességének vesse alá. Ez a rendelkezés nemcsak a mai joggal (1868: LIV. t.-cz. 53. §.) áll ellentétben, hanem a polgári perrendtartás törvényjavaslatának a képviselőház igazságügyi bizottsága által is elfogadott 46. §-ával, amely szerint az alávetés csak akkor érvényes, ha az illetékességet egy meghatározott belföldi bíróságra ruházza. Nézetem szerint ez az álláspont helyesebb is, mint a polgári törvénykönyv tervezete-é. Dr Fodor Ármin budapesti kir. Ítélőtáblai biró. Az egyesületi jog kodifikálása.*) 9. §. Az igazgatóságnak az egyesülethez való viszonyára, amennyiben az alapszabályok másképen nem intézkednek, a következő szabályok irányadók: *) Előző közleményeket 1. II. évfolyam 3. számában a 49., 6. számában a 117., 9. számában a 177., 13/14. számában a 261., 20. számában a 373. és a 22. számában a 413. oldalon. Polg. törvényk. tervezete 21—65. §§. a) Az igazgatóság az egyesület ügyeinek ellátásában az egyesületi közgyűlés utasításait tartozik követni. Az utasításoktól eltérhet, ha a fenforgó körülményekre való tekintettel józanul felteheti, hogy a közgyűlés, a tényállást ismerve, az eltérést helyeselné. Azonban ez esetben is köteles a közgyűlést szándékáról eleve értesíteni s ha a halasztás nem jár veszélylyel, rendelkezését megvárni. Ha valamely egyesületi ügy elintézése magasabb tudományos képzettséget vagy szakismeretet feltételező hivatásszerű szolgálatok teljesítésére vonatkozik, az igazgatóság a közgyűlés utasításait csak annyiban köteles figyelembe venni, amennyiben ez hivatásával s a szolgálatok természetével megegyeztethető. b) Ha az igazgatóság valamely szerződést jogosulatlanul terhesebb feltételek alatt köt meg, mint aminőket a közgyűlés elöszabott, nevezetesen drágábban vásárol vagy olcsóbban ad el : az egyesület a szerződést a maga részéről kötöttnek elismerni nem tartozik, hacsak az igazgatóság a különbözetet meg nem téríti. c) Az igazgatóság kétség esetében nincs arra jogosítva, hogy az ügyek ellátását harmadik személyre ruházza át. Jogosulatlan átruházás esetében minden kárért felelős, amely a nélkül nem következett volna be; ellenkező esetben csak az átruházás körül elkövetett vétkességéért. Az egyesület mindkét esetben saját nevében érvényesítheti azokat a követeléseket, amelyek az igazgatóságot a helyettes ellen illetik. d) Az igazgatóság köteles az egyesületet, kívánatára, vagy a szükséghez képest anélkül is, az ügyek állásáról s az ügyvitel körében előfordult eseményekről értesíteni s amennyiben vagyoni ügyről van szó, eljárásáról számot adni. e) Mindent, amit kötelességei teljesítése czéljából az egyesülettől, vagy az ügyvitel következtében máshonnan kapott, amennyiben az ügyek elintézése közben fel nem használta, az egyesületnek tartozik kiadni. Követeléseket, amelyeket harmadik személyellen saját nevében, de az egyesület számlájára szerzett, az utóbbira át kell engedményeznie. Ily követelések azonban az egyesületnek az igazgatósághoz és ennek hitelezőihez való viszonyában engedmény nélkül is az egyesület követeléseinek tekintendők. f) Ha az igazgatóság olyan pénzt, amelyet köteles volt az egyesületnek kiadni vagy annak érdekében felhasználni, saját hasznára fordit : a felhasználás időpontjától kamatot tartozik fizetni. Vétkességen alapuló súlyosabb felelőssége érintetlen marad. g) Az ügyvitellel járó kiadásokra az igazgatóság megfelelő előleget követelhet. h) Ha az igazgatóság az ügyvitel czéljából