Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 23. szám - Olasz törvényjavaslat a tengeri jelzálogról és a hajóhitelről. [2. r.]

458 Magyar Jogász-Ujság II. évf. téve. ha záloglevél-forgalmuk a már tényleg befizetett alaptőke kilenczszeres ősszegét elérte. (22. §.) A társaságok ügyköre kiterjedhet a következőkre : a) a javaslat 1. §-a feltételének megfelelő kész hajókra, azok tényleges és kellően igazolt értéke feléig egy összegben egyszerre, avagy folyószámlában adandó 3—15 évi lejáratú törlesztéses kölcsönök nyújtása; b) már megkötött hajóhitelmüveleteknek megszerzése; c) jelzálogi biztosíték mellett kész, épülőfélben levő, avagy átalakítás alatt álló hajókra az a) pontban emiitett érték erejéig három éven belül visszafizetendő kölcsönök adása. Az a), b), c) alatt felsorolt kölcsönök csak első helyen való bekebelezésre adhatók és már kész hajókra nézve a kölcsön lejárati ideje nem tehető későbbre mint a hajó 20-ik évére. A c) pont alatt jelzett kölcsönök épülőfélben levő, avagy átalakítás alatt álló hajókra kivételesen második helyen bekebelezendő jelzálogi biztosíték mellett is adhatók, de a kölcsön összege az előző első helyen bekebelezett kölcsönösszeggel együtt nem haladhatja tul a hajónak a hitelnyújtáskor meglevő tényleges értékének felét és visszafizetendő lesz, mielőtt a hajó első hosszujáratu tengeri útját megkezdené. d) Az emiitett hitelmüveleteket a társaság az alább említendő megszorítással jelzáloglevelek kibocsátása utján hajthatja végre, de mindaddig, amig a fennálló összes kölcsönkövetelések összege a tényleg befizetett alaptőke felét el nem éri, a társaság hitelműveleteit csak készpénzben eszközölheti, ez áll akkor is, ha a társasági alaptőke a maximális 40 millió koronát elérte. A társaságok egyedüli kivételként szállítmányok biztosításával is foglalkozhatnak, de tartoznak erre nézve egy külön saját alappal rendelkező és a hajóhitelmüveletektől felelősség tekintetében is elkülönített osztályt szervezni. (25. §.) Összefügg ezen intézkedés azzal, hogy a javaslat szerint a hajójelzáloggal terhelt hajók biztosítása kötelező, sőt a kölcsönnyujtó társaságnak a biztosító társaságra is befolyása van. (27. §.) A jelzálog-kötvények kamatlába 4!/2, 4 és 3 százalékos lehet, ezek kamatai minden év április és október hó 1-én fizetendők. Az összes, bármily kamatozású forgalomban levő kötvények névértéke nem haladhatja tul az érvényesen fennálló kölcsönkövetelések összegét. A társaságnak azon vagyona, mely a rendes üzletmenet biztosításához és viteléhez nem szükséges, állampapírokban, állami kamatbiztositást élvező értékpapírokban, esetleg, de csupán csak a befektetett tőkék *|5 része erejéig a társaság által kibocsájtott jelzálogkötvényekben helyezhető el. Az adós által fizetendő kamatláb maximális összege 5°!o-ban állapittatik meg, de ez is csak kivételes kamatláb és csak a rövidebb lejáratú, c) alatt felsorolt rövidebb tartamú kölcsönöknél foghat helyet, mig általában a kölcsönzött összeg után, az annak alapján kibocsátott jelzálogkötvényekben kitett kamatláb a mérvadó és az adós csupán csak az államkincstárnak fizetendő adónak reá eső részével terhelhető és ezenfelül évente minden kölcsönvett 100 líra után legfeljebb 69 centesimi átalányösszeget fizet a társaságnak költségek fejében, ezen utóbbi összegből 10 centesimi a kincstárt illeti. Az adósok fizetéseiket a társaság irányában évente janáár és július hónapok elsején tartoznak teljesíteni. (30., 32., 33. §§.) A társaságok követelései a hátralékos évi törlesztéses összegek tekintetében késedelmes adósaik ellenében a közadók módjára hajthatók be. (36. §.) A társaság évi tiszta nyereségéből mindenek előtt 5° o a tartalékalap gyarapítására fordítandó (miglen az a befizetett tőke ^6-ét el nem éri), továbbá levonandók mindazon összegek, melyeket az alapszabályok és a közgyűlés állapítanak meg, a fenmaradó összegből a tényleg befizetett alaptőke legfeljebb öt százalékos kamatozására szükséges összegek hasitandók ki, az esetleg még fennmaradó rész 3 4 részben a részvényeseknek jut, r.i rész pedig a tartalékalap gyarapítására fordittatik. (37. §.) Ismerteti: dr. Polgár Ármin, bazini kir. aljárásbiró. _J — A botbüntetés visszaállítása Dániában. A dán minisztérium elhatározta, hogy újra életbelépteti a botbüntetést. Kopcnhdgából jelentik, hogy Alberti igazságügyminiszter erre vonatkozólag törvényjavaslatot is terjesztett már a folkething elé. E szerint a botbüntetés a jövőben újra alkalmazásba kerül, de csak ítélet alapján és csak határozottan megjelölt esetekben s bűnökkel szemben, amelyek különös durvaságra és erőszakosságra engednek következtetni. A botbüntetéssel 15 és 55 év körül járó egyének sújthatok, de legfölebb 27 ütést szabad adni és pedig a hátra. Ez a testi fenyíték szigorítása a szokásos büntetésnek a női becsület minden megsértése ellen; a gyermekek erkölcseinek megrontására irányuló kísérletek ellen ; mint kizárólagos büntetés minden durva és brutális cselekedet ellen. A törvényjavaslat indító oka az, hogy Dániában az utóbbi időben mindjobban megszaporodtak a brutális kihágások. Ilyenféle vétségek közül büntetésre talált 1871—1875-ig 668, 1876—1880 : 943,1881—1885 : 1088, 1886 -1890 : 1081, 1890—1895 : 1249, 1897—1901 : 1730. Egyebekben az Alberti-féle javaslat nemcsak az állam büntető hatalmának kiterjesztését czélozza, hanem az önvédelem jogának megerősítését is a durvaság és erőszakosság ellen. Kíváncsiak lehetünk arra, hogy a gyakorlatban milyen tapasztalatokra fog vezetni a botbüntetés felújítása. — Női majorátus. Sajátságos öröklési jog van érvényben Thélos, Rhódustól körülbelül tiz mértföldnyire fekvő sziget görög lakossága között. A szikár, szegényes sziget teljesen elhagyóit vidéken fekszik; az egész éven át hajó nem vet itt horgonyt és maga a posta forgalma még a közeli Rhódussal is a lehető legkisebb. A szigetnek elhagyatott fekvése eredményezte azt, hogy rajta évszázadokon át fennállott szokások, erkölcsök és ruházkodások csodálatosan megtartották eredeti tartalmukat és alakjukat. A legsajátságosabb ezen szokások között kétségtelenül az, hogy e szigeten a család legidősebb leánya örökli a szülőknek egész vagyonát, anélkül hogy a többi testvér a legcsekélyebb öröklési joggal is birna. „E szokás folytán" — így adja elő ezt Vincenz Frigyes, aki a szigetet meglátogatta, — „legtöbbnyire csak a legidősebb leány megy férjhez. Ha már most ezen férjhez menendő idősebb leány és jövendőbeli örökösnőnek még három vagy négy nővére van, ugy azok rövidebb vagy vagy hosszabb idők multán, a szülők halálával, férjhez ment nővérükhöz költözködnek, hogy annál cseléd-, és a férjnek ágyas szolgálatokat végezzenek. És az ottani papok, püspökök és pátriárkák bármennyire