Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 23. szám - Csemegi Károly művei [könyvismertetés]

23. sz. Magyar Jogász-Ujság 459 törekednek e szokásokon változtatni, de sőt maga a török kormány is fáradozik azon, e szokáson változtatniok nem sikerült. A meggyökeresedett szokás megmarad." • Irodalmi ismertetések. — A magyar királyi iparfelügyelök tevékenysége az 1902. évben. Kiadja a kereskedelemügyi m. kir. minister. Budapest, 1903. A politikai események annyira lefoglalják a nagyközönség és a napi sajtó figyelmét, hogy úgyszólván észrevétlenül maradt számukra annak a jelentésnek közzététele, mely a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium egy fontos kormányzati ágának : az iparfelügyeletnek működéséről számol be. Külföldön az iparfelügyelői jelentések közérdeklődés tárgyai, a napilapok pl. Németországban vezérczikkekben ismertetik azok tontosabb adatait, nálunk alig egypár szaklap emlékezett meg róla. Pedig megérdemelné az érdeklődést e közlemény nemcsak a benne foglalt gazdag anyagnál fogva, de már azon ügykör kiváló fontossága miatt is, amelynek ellátására az iparfelügyelők hivatvák. A kiadványt, e nemben a harmadikat, az ipari főfelügyelő jelentése nyitja meg, melyben az egész iparfelügyelet tevékenységéről számol be, ismerteti azonkivül a pénzügyminiszter fenhatósága alatt álló kincstári vállalatokra vonatkozó adatokat és közli az épitésziparfelügyelő jelentését. Ezt követik az egyes kerületi iparfelügyelők részletes jelentései kerületökben kifejtett működésükről. Ez utóbbiak a következő fejezetekre oszlanak : A) üssztevékenység. B) Telepengedélyezések. G) Munkásvédelem és pedig a következő alosztályozással: a) balesetek, b) baleset-, rokkantság- és aggkor esetére való biztosítás, c) az egészségre ártalmas befolyások, d) betegsegélyezés, e) munkásjóléti intézmények, azután D) Sztrájkok, és végül E) Gőzkazánügyek. Már e fejezetek felsorolásából is kitűnik, mily nagy terjedelmű és sokágazatu az iparfelügyelők tevékenysége ; szinte lehetetlennek látszik, hogy a rendelkezésre álló személyzet mindezen feladatokat kellően elláthassa. E feltevést igazolja a budapesti kerületi iparfelügyelő jelentése is, mely szerint a munkásügyek, főleg pedig a sztrájkok oly mértékben foglalták el az ipartelügyelői személyzetet, hogy ez okoól az 1902. évben nem voltak a kerületben levő összes gyárak megvizsgálhatók. A budapesti felügyelő jelentésének egyébként különös érdeket kölcsönöznek azon javaslatok, melyeket az ipartörvény módosítása tárgyában közöl, melyek az életből merített tapasztalatok alapján szűrődvén le, az ipartörvény revíziójánál mindenesetre figyelembe volnának veendők. A jelentés áttanulmányozását lényegesen megnehezíti annak tulnagy terjedelme, melyből jelentékeny részt a statisztikai adatok, tulbőre szabott táblázatok és a balesetek részletes leírásai foglalnak le. Mindezek ismertetésére nem is terjeszkedhetünk ki s igy csak néhány fontosabb közleményt emelünk ki. Az egyik az, hogy telve vannak az iparfelügyelők jelentései a betegsegélyezés terén mutatkozó visszásságokkal, ami ugyancsak sürgetővé teszi a betegsegélyző törvény gyökeres, uj alapokra fektetett reformját. A másik a szocziális biztositások szegényes állapota; a rokkantság és aggkor biztosítás alig jöhet számba, oly csekély méretű, baleset ellen is a megvizsgált gyárakban alkalmazott munkásszemélyzetnek alig fele van biztosítva. Ujabb adat ez a kötelező balesetbiztosítás életbeléptetése sürgősségének igazolására, mi kétségtelenül a balesetelháritás fejlesztése ügyét is előbbre fogja vinni. Léptennyomon találjuk továbbá a jelentésekben felemlítve azt, hogy az iparhatóságok az ipartörvény végrehajtásában lanyhán járnak el, nem rendelkeznek kellő szakértelemmel stb., nem találunk azonban javaslatot az iránt, mily módon kellene és lehetne ezen segíteni'? Részletes adatok közöltetnek ugyan az iparfelügyelők által konstatált hiányokról és kifogásokról, de nem találunk semmi közlést arról, hogy hány esetben pótolta a munkaadó a hiányokat és hány esetben indítottak a munkaadó ellen megtorló eljárást. Tudomásunk szerint ugy az ipartörvény, mint az iparfelügyelői törvény tartalmaz több rendbeli szankcziót, nem volna tehát érdektelen megtudni, hogy hány és mily esetekben vétettek ezek alkalmazásba. Ezekben csak utalni óhajtottunk az iparfelügyelők 1902. évi jelentésében foglaltakra, részletes ismertetését mellőzhetni véljük, miután túlhaladnánk ezzel a folyóirat tárgykörén. Fenyvessy. Csemegi Károly müvei. Sajtó alá rendezték : ' Edvi-lllés Károly és dr. Gyomai Zsigmond, a Jogállam szerkesztői. Két kötet, nagy 8-ad rét alakban. Budapest, Franklin-Társulat kiadása. 1904. 18 K. Az elhunyt nagy jogtudós özvegyének felszólítása folytán Edvi-lllés Károly és Gyomai Zsigmond, összegyűjtötte és sajtó alá rendezte Csemegi Károly müveit; a Franklin-Társulat pedig a magyar irodalom körül szerzett érdemeit gyarapította azzal, hogy e dolgozatok kiadására vállalkozott és azokat a mű jelentőségéhez méltó kiállításban részesítette. Csemegi nem tartozott a sokat író tudósok közé. Sokat olvasott tanult és elmélkedett, de a nyilvánosság előtt akkor tárta csak fel gazdag tudását, mikor arra különös alkalomszerűség ösztönözte. Az 50-es években perbeszédeivel, a 60-as években közjogi és politikai tanulmányaival keltett feltűnést. A 70-es években, mint államtitkár, maradandó emlékű munkája a büntető törvénykönyv és ennek indokolása. A 80-as években különösen a büntetőjog terén felmerült vitás kérdésekről irt nagybecsű értekezéseket. Már ebből is kitűnik, hogy Csemegi müveinek egy része időről-időre változó hírlapokkal és folyóiratokkal együtt már csaknem feledékenységbe ment. A dolgok ilyeténi állásában a jelen munka összeállítóinak elsősorban feladata az volt, hogy Csemegi elszórt müveit összegyűjtve kiválasszák közülük azokat, amelyek független, önálló tudományos értékkel bírtak. Ami most már a munka tartalmát és beosztását illeti, a több mint 62ivet tartalmazó nagy mű két kötetre oszlik. Az első kötet Csemegi közjogi és pubhczisztikai dolgozatait tartalmazza Napvilágot látnak itt Csemeginek a 60-as években az akkori folyóiratokba és napilapokba irt nagyértékü tanulmányai, amelyek — sajnos — e pillanatban különösebb aktuálitással bírnak. De fölvétettek e kötetbe oly dolgozatok is, melyek ezúttal látnak először napvilágot. „Kodifikáczió vagy unifikáczió". „A nemzetiségi kérdés a jelen és jövő szempontjából", „A kir. Kúria és az alkotmány" stb. A 32 ivet kitevő második kötet első sorban Csemegi főművének, a büntető törvénykönyvnek indokolását tartalmazza, amelyet az első betűtől az utolsóig Csemegi maga irt. Ez indokolásból a kiadók kiválasztották mindazt, ami önmagában is megáll és külön-külön monographia gyanánt közölték az Indokolás örökbecsű részeit. Nagy szolgálatot tettek ezzel a jogászközönségnek, mert a Löw Tóbiás-féle anyaggyüjtemény, mely ez indokolást tartalmazza, ma már nem kapható és igy Csemegi e nagyértékü müve teljesen hozzáférhetetlen. Az indokolás megfelelő helyére beiktatva megtaláljuk azokat a nagyobb büntetőjogi tanulmányokat, amelyeket Csemegi az akkori folyóiratokba irt. Helyet foglalnak itt a „Tettestárs és segéd", „Korrekczionálizáczió" és „Egység és többség". „Eszmei halmazat és magánlaksértés" czimü nagybecsű dolgozatok. A második kötet végét a Csemegi által készített és 1882-ben kinyomatott bűnvádi eljárás tervezete megokolásának főbb része tölti be, amely dolgozat tudvalevőleg Csemegi egyik legnagyobb és maradandó becsű alkotása. A kiadók mindkét kötetet, ott, ahol az szükségesnek látszott, jegyzetekkel látták el. Ezenfelül Edvi-Illés Károly a nagyterjedclmü munka elé Csemegi Károly élete és kora czimmel nagybecsű értekezést irt, amely-