Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 23. szám - Bérleti szerződés kettős zárral. (Safe deposit.)

23. sz. Magyar Jogász-Ujság 453 szempontjából, hogy melyike a szerződő feleknek nyitja ki előbb és melyike utóbb a zárt. A felek akarata csak ugy értelmezhető, hogy a pánczélkamara tényleges ura a bérlő legyen, aki a kamarát azért bérli, hogy azzal a saját czéljaira rendelkezzék; ennek folytán ő tekintendő mindenkor a közvetlen birtokosnak, mig ellenben a bankárt a közvetett birtokos jogai, vagyis a dologhoz való mindazok a jogok illetik meg, amelyeket a bérlő által való birtoklás nem zár ki. A tervezet 626. §-ának rendelkezése folytán nem lehet kétséges az, hogy a bérlő a pánczélkamarába zárt értéktárgyakat tisztán a közös birlalás engedélyezése által a bankárnak zálogba adhatja, anélkül, hogy szükséges lene külön dologi átadás. Végül még egy kérdés merül fel: ingatlan-e a széf, vagy legalább „helyiség", a Tervezet 1581. §-a értelmében ? Ennek a kérdésnek eldöntése, tekintettel a Tervezet 1545., 1558., 1586., 1591. §-aira, nem közömbös. Ingatlannak tekintendő a széf abban az esetben, ha a szekrény, melynek egyik rekeszét, vagy fiókját képezi, a pinczébe be van falazva. De hát ha a széf egy a pinczében szabadon álló szekrénynek képezi egyik rekeszét ? Akkor is az vélelmezendő, hogy a bérbeadó szándéka egy bizonyos helyen elmozdithatatlanul álló „hely" bérbeadására irányult, mert a széf fogalma involválja azt, hogy egy része legyen az azt körülvevő és elmozdithatlan biztonsági berendezésnek és ebből a környezetből el nem távolitható anélkül, hogy a szerződés a felek akaratának megfelelő tartalmát el ne veszítse. Mindenesetre sajátságos szerződés a széf, melyet a kereskedelmi forgalom igényei hoztak létre és amelylyel a joggyakorlatnak tisztába kell jönnie. Dr. Fényes Kálmán. — A Magyar Jogászegylet mult hó 21-én teljes ülést tartott, melynek tárgya : Grecsák Károly kúriai biró előadása, a kereskedelmi üzletek átruházásáról, — volt. A 28-án tartott teljes-ülés tárgya ugyanaz volt. Szólásra jelentkeztek: dr. Neumann Ármin, dr. Schreyer Jakab, dr. Baumgarten Nándor, dr. Rngel Aurél, dr. Meszlényi Artúr. — Török sajtószabadság. Az alábbiakban egy dekrétumot közlünk, mely élénk világot vet a törökországi sajtóviszonyokra és amelyet az a külföldi lap, amelyből átvesszük, nyilvánvalóan egy török lapkiadótól kapott. A rendelet igy szól: Jildiz-Kiosk. Főtitkári hivatal. 1. Első sorban az uralkodó becses egészségére, a termésre, valamint a török ipar és kereskedelem fejlődésére vonatkozó hirek közlendők. 2. A vonal alatt nem szabad czikket vagy olyan regényt közölni, amelyet előzőleg az erkölcs szempontjából a közoktatásügyi miniszter ur ő exczellencziája, a jó erkölcs őre, jóvá nem hagyott. 3. Nem szabad olyan irodalmi vagy tudományos czikket közölni, amely egy lapszámban nincsen befejezve. A „folytatása következik" szavak kerülendők. 4. Kerülni kell a czikkekben az uj bekezdéseket és kipontozott sorokat, mert ezek éppen ugy, mint az üresen hagyott helyek, fölötte gyanús feltevésekre adhatnak alkalmat és a kedélyek nyugalmát megzavarhatják. 5. A legnagyobb gondossággal kell kerülni minden személyi vonatkozást és ha Önnel azt közlik, hogy valamelyik kormányzó vagy alkormányzó lopás, megvesztegetés, gyilkosság vagy egyéb rosszalandó cselekedet miatt vádoltatik, ezt Önnek nem szabad bebizonyított ténynek tekintenie, hanem tartozik azt teljesen elhallgatni. 6. A legszigorúbban meg van tiltva magánemberek vagy vidéki társulatok olyan kérvényeit közölni, amelyek a hatóságok visszaéléseit panaszolják és az uralkodónak denuncziálják. 7. Bármilyen történeti vagy földrajzi név megemlítése — Örményországot is beleértve, tilos. 8. A legszigorúbb tilalom alá esik a külföldi uralkodók ellen elkövetett gyilkossági merényletekről szóló híreknek bármilyen alakban való közlése; épugy tilos a külföldön előforduló lázitó nyilatkozatok közlése is, mert loyáüs és békeszerető népünkre nem lehet üdvös, ha ilyesmiről tudomást nyer. 9. A leszigorubban meg van tiltva, erről az uj szabályzatról lapja hasábjaiban említést tenni, mert ez rosszakaratú és nyugtalan embereknek alkalmul szolgálhatna kritikára vagy olyan megjegyzésekre, amelyek nem helyénvalók. — Ügyvédek és ügyvédjelöltek. A bécsi ügyvédi kamara és az ügyédjelöltek egyesülete között sajátságos konfliktus keletkezett. Az egyesület ugyanis elha tározta, hogy mindazokat az ügyvédeket, akik az ügy védjelölteket nem díjazzák kellően, fel fogja kérni, hogy legalább 100 koronát fizessenek havonként az ügyvédjelölteknek, azokat az ügyvédeket pedig, akik ezt a kérelmet nem teljesitik, bojkottálni fogja, amennyiben nem fog nekik többé ügyvédjelölteket ajánlani, az ügyvédjelöltek pedig az ilyen ügyvédeket a biróságok előtt nem fogják helyettesíteni. Az ügyvédi kamara választmánya, melyet az egyesület erről hivatalosan értesített, figyelmeztette az egyesületet, hogy ezzel a határozattal illetékességi körét túllépte, mert az ügyvédi kar becsületének óvása és kötelességeinek ellenőrzése az ügyvédi kamarára, de nem az ügyvédjelöltek egyesületére tartozik. Mindamellett az egyesület hozzáfogott fentebbi határozatának végrehajtásához és több ügyvédet, aki ezen határozatot nem respektálta, udvarias levélben felkért, hogy szüntessék meg irodájukban a sérelmesnek tartott állapotokat. Két ügyvéd ezeket a leveleket megküldte az ügyvédi kamara választmányának. A választmány az ügyvédjelöltek egyesülete elnökének eljárása fölött a legerélyesebb módon rosszalását fejezte ki és a jövőre megtiltotta neki hasonló levelek aláírását és elküldését. Erre az ügyvédjelöltek egyesülete legutóbbi ülésében a következő határozatot hozta: „Az alsóausztriai ügyvédjelöltek egyesülete sajnálattal veszi tudmásul, hogy az alsóausztriai ügyvédi kamara a fizetésrendezés kérdésében elutasító álláspontra helyezkedik. Az egyesület az elnökségnek a mozgalom megindításáért, főleg pedig azoknak az egyesületi tisztviselőknek, akik ebben a mozgalomban személyesen is résztvettek, köszönetét és bizalmát fejezi ki; egyben pedig elvárja, hogy az újonnan megválasztott elnökség a megkezdett akcziót a legnyomatékosabban folytatni fogja." Kíváncsiak vagyunk, mit szól az ügyvédi kamara ehhez a határozathoz.