Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 23. szám - Bérleti szerződés kettős zárral. (Safe deposit.)

454 Magyar Jogász-Ujság II. évf. — Tolstoi és a büntetőjog. Liszt Ferencz, berlini tanár, a modern büntetőjogi iskola legkiválóbb képviselője, a berlini „Geselschaft für ethische Kultur"-ban tartott előadásában azt az álláspontot fejtegette, amelyet Tolstoi Leó gróf a büntetések végrehajtása kérdésében elfoglalt. Tolstoi — mondja Liszt — mint az ős kereszténység apostola és az elméleti anarkhizmus képviselője, csak arra a konklúzióra juthatott, hogy a büntetés, mint ilyen, valóságos nonsens, és hogy az ember nincsen feljogosítva arra, hogy embertársával szemben megtorlást gyakoroljon. Ezt az álláspontot képviseli Tolstoi „feltámadás" czimü regényének hőse, amikor kijelenti, hogy a büntetés egyetlen bűnöst sem javit meg, hogy a mai börtönökben az állam, hivatalból tenyészti a bűnösöket és hogy a büntetőjogi irodalom eddig még nem oldotta meg a büntettek okának és czéljának kettős problémáját. Ez utóbbi szemrehányást — mondja Liszt — a modern büntetőjogi elmélet hivei kénytelenek visszautasítani, mert ók már jóval Tolstoi előtt felismerték, hogy a megtorlási elmélet elvesztette jogosultságát. Már rég megállapították, hogy az egyes ember szerencsétlenségének végső oka a társadalom; a társadalomnak tehát nem szabad az egyes ember bűntettét büntetni, mert nincsen joga a megtorláshoz. — Kedélyes fogházi élet. Nemcsak Németország élvezi a kedélyes fogházi élet előjogát, hanem más ország is, azzal a különbséggel mégis, hogy itt még sokkal vigabb és fesztelenebb a fogházi élet. így például a lisszaboni gyűjtőfogházban, a „Limoeiro"-ban pénzhamisitómühelyt, korcsmát, bálitermet is fedeztek fel, amelyben a mindkét nemhez tartozó rabok éjjelente igen kellemesen elmulatoztak. A raboknak az az eszméje, hogy a fogházban pénzhamisító műhelyt állítanak fel, legalább is eredeti és lehetővé tette, hogy a rabok és a titokba beavatott őrök kellemes, vig életet éljenek. Sőt talán akadt olyan rab is, aki miután idejét a fogházban leülte, csinos vagyonkával vonult nyugalomba. A pénzhamisító banda vezetői bizonyos Caldeira, aki éppen pénzhamisítás miatt volt elitélve és Santos fogházőr voltak. Utóbbi szerezte be a szükséges fémeket. Mihelyt alkonyodott és a főbb hivatalnokok az intézetet elhagyták, nagy tüzet raktak a konyhában, felállították a préseket és buzgón láttak hozzá a hamis ezüstérmék előállításához, amelyeket a következő napon jó pénz ellenében beváltottak. Mivel pedig az ember megszomjazik ám munkaközben, szinte magától értetődik, hogy a fogházban korcsmát is be kellett rendezni és mivelhogy a bor magában véve még nem elég az üdvösséghez, hanem ahhoz asszony is kell, csak természetes volt, hogy összeköttetést létesítettek a női osztálylyal és néhány kedélyes órát közösen töltöttek el. A Hannoverben Arenberg herczeg ismert fogházi vigalmaira emlékeztetve, szinte elképzelhetnénk, hogy Hannover és Lisszabon között a következő párbeszéd folyt: Fogházfelügyelő: Előre, börtönőr, vizsgáljuk meg az egyes czellákat. Börtönőr : Parancsára, méltóztassék mindjárt itt befáradni. Első szám. Arenberg herczeg. Felügyelő : De hiszen ez a czella itt üres . . .! Börtönőr : Természetesen, 0 Fensége ma a szoborleleplezési ünnepélyen van jelen. Felügyelő : Tehát a herczeg jól érzi magát. Börtönőr: Oh! Viruló egészségnek örvend .... Itt a kettős szám. Schlederer bankigazgató. Felügyelő : Ugyan hol ?Hiszen itt nincsen senkisem! Börtönőr: A bankigazgató ur ma kinn étkezik. Hivatalos valahová. Felügyelő : Hm! Mindig másfelé van elfoglalva . . . A bankigazgató ur! . . . Mindig más-más társaságban! Börtönőr: Kérem, hármas szám. Pieszecke betörő. Felügyelő : Az sincs itt ? Börtönőr: Nem. Ö ma kirándulásoo van. Már kora reggel eljött érte a kedvese. Felügyelő : Ugy, ugy! Hiába, szép az élet! Börtönőr : Itt a négyes szám. Luczer zsebtolvaj. Felügyelő (kinyitja az ajtót) : 0 pardon! Pardon ! (Visszahőköl.) De börtönőr ! Hiszen ez az ur itt nincsen egyedül . . . Börtönőr: Valami jó ismerőse van nála. Felügyelő : Hát ezt meg kellett volna mondania. (Az ajtón keresztül beszól) Pardon. Eszem ágában sem volt, hogy zavarjam. Börtönőr: Itt kérem az ötös szám. Maulbrenner rablógyilkos ! Felügyelő : Hát ez hol van ? Börtönőr: Nősül . . .! Elutazott egy pár napra. Felügyelő : De remélhetőleg visszajön. Börtönőr: Oh, egészen bizonyosan ... 0 maga mondta, hogy visszajön. Felügyelő : És itt, a hetes szám alatt? Börtönőr: Pfeil útonálló"? Ő, kérem odahaza van, otthon biztosan feltalálható. Az elmúlt éjjel igen későn ment haza; hát kialussza magát szegény. Felügyelő : Hát akkor hagyjuk, hadd aludjék. Aludnia csak kell az embernek. E párbeszéd megfelelne a költői igazságnak ; csakhogy, ami a lisszaboni „Limoeirót" illeti, ott az „aranjuezi szép napoknak vége" ... Jó hosszú ideig teljesen zavartalanul folyt ott a kellemes és gondtalan fogházi élet; de végre is túlságos sokan voltak a beavatottak és a mulatózok között egy alkalommal támadt viszály folytán denuncziáns is akadt ... A feljelentés alapján szigorú vizsgálatot indítottak, amely a fentebb leirt kedélyes állapotokat kiderítette. Iwo. — A leánykereskedelem ellen. Nem régiben tartották meg Berlinben a második német értekezletet, melynek czélja a leánykereskedés elleni nemzetközi védelem. Az értekezleten Keller gróf betegsége folytán Burkchardt lelkész elnökölt. Wagener őrnagy az évi jelentésben rámutatott azokra a nehézségekre, amelyekkel az Angliából kiindult mozgalomnak meg kell küzdeni. Föl kell tételeznünk — úgymond — hogy nemzetközi ring áll velünk szembe, mely a leánykereskedés elősegítésére tetemes pénzösszegekkel rendelkezik. A kormányokra gyakorolt presszió folytán a franczia kormány kongresszusra hivta meg a kormányok képviselőit Párisba. A kormány érdeklődése jelentékenyen fokozta a nemzeti bizottság magántevékenységét. Előadó azután jelentést tesz a Németországi nemzeti bizottság működéséről, amely 42 leánykereskedőt leplezett le és 56 leányt mentett meg. Bussmann (Buenos-Airesből) bejelenti, hogy az ottani bizottság törvényjavaslatot nyújtott