Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 23. szám - Az elkobzásról. 2. [r.]

450 Magyar Jogász-Ujság II. évf. esetére szorítja. Nem elég világos pedig, mert nem rendszerbeli helyén, a 61. és 62. §§. mellett van elhelyezve és nem oly félreérthetetlenül van fogalmazva, mint a 62. §., hanem a jogerős ítéletek végrehajtásának kivételei közé van ékelve. Ámde akármiként szóljon is a kifogásolt intézkedés, annak érvényt nem szerezhetünk, azon oknál fogva, mert a Bp. erre nézve nem intézkedett. A Bp. 477. és 478. §-a ugyanis az önálló elkobzást csakis a btkv 62. §-ában jelzett tárgyakra szabályozta s a többi tárgyak a Bp. 327. § a második bek. e) pontja szerint csakis a föeljárás során hozott ítéletben, mellékbüntetés gyanánt kobozhatók el. E szerint tehát azt hiszem, hogy a Bp. 1. §-ára való tekintettel, amely szerint bűnvádi eljárásnak csak a törvény értelmében van helye, más tárgyra, mint a btkv 62. §-ban jelzettekre, nem lehet önálló elkobzást elrendelni. Ámde mindeneseire hiánynak tekinthető, hogy az önálló elkobzás a btkv 61. § ában jelzett tárgyakra legalább némely esetekben el nem rendelhető. így például, előfordulhat az az eset, hogy a tettes, aki pénzt vagy ezzel egyenlőnek tekintendő kötelezvényt, bankjegyet, részvényt vagy bélyeget, postajegyet s az 1897: XXXVÍI. t-cz. 1. §-ában jelzett egyéb tárgyat hamisít, ösmeretlen helyre szökik, vagy ösmeretlen, vagy meghal. Vájjon ezen esetekben a hamisítványokat, melyek pedig a b'kv 118. §-ának föntebb idézett indokolása szerint igazán megtestesítői a bűncselekménynek, nem lehetne önállóan lefoglalni, ha az eljárás senki ellen meg nem indítható vagy nem folytatható ? Hanem, ha ezen hamisítványok valakinek kiadhatók, ugy az államhatalom maga nyújtana módot a bűncselekmény elkövetésére. És mégis, a btkv szerint a bíróság csakis a tettes halála esetén volna jogosítva az önálló elkobzást elrendelni. A bűnvádi perrendtartás azonban még ezt az egy esetet is lehetetlené teszi. Szükséges volna tehát a büntető törvénybe oly rendelkezést fölvenni, mely szerint az önálló elkobzás nemcsak a 62 , de a 61. §-ban megjelölt tárgyakra is lehetővé válnék. Természetesen ez esetben a Bp. is megfelelő kiegészítést igényel. Annyi bizonyos, hogy az önálló elkobzás tárgyai csak szűk keretre volnának szoríthatók s minthogy az önálló elkobzás tisztán rendőri természetű intézkedés, tehát azt nyilván a megelőzés elve irányítaná és nem volna értelme, hogy az ártatlan, szükséges tárgyak, melynek birtoklása semmiféle veszélyt nem rejt magában, elkoboztassanak. Balpataky József, eperjesi kir. alügyész. JOGI SZEMLE. A mindennapi életben a birói árveréseket az abban résztvevők nem ritkán visszaélésekre használják fel. A végrehajtást szenvedett színleges hitelezője által árverelteti el áruraktárát vagy egyéb ingóságait; a czimzett a részére mint színleges megrendelő részére küldött árukat törvényadta jogánál fogva elárverezteti s a sikerült árverés bevételén a küldővel osztozik; az árverelök a végrehajtást szenvedett kárán alkalmi egyesületté alakulva, szorítják le az árverelendö dolognak vételárát s mig a közönség azt hiszi, hogy árverésen, ha még oly értéktelen dolgot még oly drágán vett is, jó vásárt csinál, addig az igazi adós elkeseredve látja, hogy utolsó párnáját a hivatásszerű árverési vevő hogyan szerzi meg, csaknem ingyen. A hatósági közegek, a végrehajtók, akik mindezt látják és tudják, mit sem tehetnek az ily visszaélések ellen. A porosz igazságügyminiszter nemrégiben egy rendeletet adott ki, melynek szigorú betartására az elmúlt napokban újólag utasította a végrehajtókat. E rendelet ugyanis a végrehajtónak kötelességévé teszi, hogy a közreműködése minden egyes esetét megvizsgálja és csalárd üzelmeknél közreműködését megtagadja. A bírósági végrehajtónak meg kell tagadnia az oly árverésen való közreműködést is, amely a törvényt vagy a közrendet sértené vagy amelyről a fenforgó körülmények folytán fel kell tételeznie, hogy a közönség rászedését czélozza vagy annak kárositására vezetne. Ha gyanúja van a végrehajtónak arra, hogy összejátszás forog fenn az árverés eredményének meghiúsítására, az árverést félbe kell szakítania. Hogy nálunk mennyire elkelne egy hasontartalmu rendelet, arról a bírósági végrehajtók s a budapesti V. ker. járásbíróság kapubejárata tehetnének rikító bizonyságot! Az utóbbi, hatóságilag türt tőzsdéje a szegény embeiek potom I áron összevásárolt vagyonából élősködő árverési hiénáknak. Nem hallgathatjuk el, ezúttal azonban azon nézetünket sem, hogy az V-ik kerületi járásbíróság erélyes főnökének már a külső dekórum kedvéért sem kellene eltűrnie, hogy hivatalának bejárata, közismeretüen ily foglalkozású egyének nyilvános fóruma legyen. A budapesti ügyvédi kamara és az államvasutak közötti konfliktus immár befejezést nyert! A birói igazmondás szerint sem a kamarának nem volt igaza, midőn az államvasutak képviselőjét zugirászkodás miatt följelentette, sem az utóbbinak panasza nem volt jogos, midőn a kamara ügyésze ellen, rágalmazás miatt följelentést tett. Pedig az egyik félnek igaza kellett, hogy legyen ! Valljon hát kinek volt igaza ? Rósa.